Pages Navigation Menu
Categories Navigation Menu

Vegyespáros: Magyar – osztrák házaspár Írországban

Az interjúsorozatról: Sokatoktól érkezett kérdés vegyesházasságokkal, külföldi élettárssal kapcsolatban. „Hogyan tudok majd beilleszkedni egy új kultúrába?”, „Hogyan szervezzük az esküvőt, hogy mindkét család jól érezze magát?” Ilyen és hasonló kérdések sora érkeztek hozzám, ezért úgy gondoltam, hogy a leghitelesebb és számotokra is a legizgalmasabb, ha ilyen vegyespárosok hölgytagjait kérdezem meg a tapasztalataikról. Ebből jött létre egy új interjúsorozat, aminek második interjúját olvashatjátok most.

Ebben az interjúban a 26 éves Réka mesél a kapcsolatáról, kalandos házasságkötésének történetéről. Réka Kárpátalján született, óvodapedagógusi diplomát szerzett, jelenleg pedig Írországban él osztrák-magyar férjével. Fogadjátok szeretettel.

Hol és hogyan ismerkedtetek meg a pároddal?

A férjemmel egy internetes társkeresőn ismerkedtünk meg. 2008.októberében úgy döntöttem regisztrálok egy társkereső oldalra.Szerettem volna új embereket megismerni, nem feltétlenül párkeresés céljából. Sok adatot meg kellett adni,így többek között azt is, hogy honnan szeretnék párt taláni. Azt írtam,hogy magyar legyen mindenképpen, mivel nekem magyar az anyanyelvem, de lehet külföldön élő magyar is.Ez esetben abban reménykedtem, hogy találok Kárpátaljáról valakit.

Addig egyáltalán nem hittem abban,hogy párt lehet találni egy internetes oldalon,ahol mindenki azt ír ki magáról amit csak akar.

A férjem pedig 2008. szeptemberében ugyanerre a társkereső oldalra regisztrált. Neki egy 2 éves kapcsolata ért akkor véget és ő is szintén azt a lehetőséget töltötte ki,hogy külföldön élő magyar lány legyen az, akit keres. Ő abban reménykedett,hogy talál valakit, aki Ausztriában él, mivel ő osztrák állampolgár. Félig magyar származású, de német az anyanyelve.

Így aztán a keresési találatokra kijött a férjemnek az én profil oldalam. Szimpatikusnak talált,és írt nekem egy üzenetet. Aztán megnéztem a fotóit, és nekem is nagyon kedvesnek, szimpatikusnak látszott. Akkor még nem tudtam, hogy ő Ausztriában él. Aztán váltottunk néhány e-mailt, és elkérte a telefonszámomat. Nagyon izgultam,hogy talán nem értjük olyan jól egymást, mivel a férjem még akkor nem beszélt olyan jól magyarul, mint most, hiszen az anyanyelve német.

Amikor először felhívott, és hallottam a hangját,akkor valahogy éreztem,hogy ő nem csak egy átlagos férfi a sok közül, hanem egy különleges ember. Ezután minden nap felhívott. Nagyon sokat beszélgettünk,megismertük egymást. Ez így ment 3 hónapon keresztül. Több száz sms, több száz óra telefonbeszélgetés. Aztán Húsvétkor eljött meglátogatni. Addig még sosem láttuk egymást élőben, csak a hangunkat hallottuk. Amikor eljött, 10 órát ült a volán előtt, 3órát állt a végtelen autósorban a határon, de mindezt megtette értem, és nem panaszkodott egy szót sem. Tényleg itt értettem meg igazán azt, hogy amiket akkor ő írt magáról az mind igaz. Megszerettük egymást, aztán havonta meglátogatott egy hétvégére. Volt amikor 5 órát kellett állnia a határon a sorban, de nem állta útját semmi, mert szerettük egymást nagyon akkor is.

Mennyire és miben jelent meg a kulturális különbség köztetek? Ezt hogyan kezeltétek?

Igazából olyan nagyon nagy kulturális különbségeket nem fedeztünk fel. Talán az ételek terén mások voltak a megszokottak az én szülőföldemen és mások az övén. A beszédben is volt némi különbség. Kárpátalján is van egyfajta tájszólás. A férjemnek nehezebb volt ezeket a szavakat megismerni. Többször is magyarázni kellett,hogy mit jelentenek. Mostanra viszont már úgy megtanulta ezeket, hogy ha a szüleimnél vagyunk akkor ő már azonnal úgy beszél ahogy ott szokás.

Hogyan sikerült egymás családjába, baráti körébe beilleszkednetek?

Ebből alapvetően több gond is származott. A férjem édesanyja magyar származású, édesapja pedig osztrák. Az én szüleim magyarok. Ukrajna, ahol élünk, nem egy fejlett ország. Az emberek szegényesebb körülmények között élnek, mint Ausztriában. Felmerült tehát az a gondolat,hogy én minden bizonnyal csak a pénz miatt vagyok együtt a férjemmel (akkor még csak barátommal). Ez egy nagyon hosszú és nehéz időszak volt ez. Egyedül csak a férjem bízott bennem, hogy valóban szeretem. Több alkalommal is kerültünk olyan helyzetbe, amikor elhagyhattam volna,de nem tettem meg és nem is szeretném, bármilyen anyagi körülményeket is hoz az élet. Bár sokszor úgy érzem, hogy még mindig nem bíznak bennem a másik család tagjai, de ma már nem érdekel mások véleménye, mert az a fontos,hogy mi ketten tartsunk ki egymás mellett és boldogok legyünk. Persze a német nyelv is nehézségeket okozott számomra,hiszen nem beszéltem akkor még egy szót sem.

Vegyesházasság - osztrák magyar

Hogyan döntöttétek el, hogy hol / melyik országban éljetek?

Mikor összeházasodtunk akkor felmerült persze a kérdés, hogy melyik ország legyen az, ahol élünk. Nekem teljesen mindegy volt, csak együtt lehessünk. A férjem akkor is és a mai napig is azt mondja, hogy ő bármikor Kárpátaljára költözne, ha több lenne ott a munkalehetőség. Végül is Ausztriába költöztem. Egy évre megkaptam a tartózkodási engedélyemet. Ez a házasságkötésünk után történt .Aztán eltelt egy év. Kaptam egy papírt,hogy az osztrák állam nem hosszabbítja meg az engedélyemet. Tehát haza kell költöznöm Kárpátaljára. Több helyre is elmentünk Ausztriában segítséget kérni,hogy maradhassunk együtt a férjemmel,de egyetlen helyen sem tudtak segíteni. Volt 3 hetünk arra,hogy eldöntsük mi legyen. Voltunk a Vöröskeresztnél, hogy mit csináljunk. Nem akarunk külön költözni, mi házasok vagyunk hivatalosan. Csak kinevettek minket, és azt mondták sajnálják, de nem vagyok EU-s állampolgár, örüljek,hogy egy évre is kaptam tartózkodási engedélyt. Akkor eldöntöttük, hogy mindketten Kárpátaljára költözünk, mert mindenképp együtt akarunk maradni. Elmentünk egy hivatalba, ahol közölték, hogy ha két éve nem vagyunk még házasok, akkor Ukrajna nem engedélyezi,hogy a férjem odaköltözzön hozzám. Maximum 3 hónapig tartózkodhat az országban csak. Teljesen kétségbe voltunk esve. Fogalmunk nem volt, hogy mit tegyünk, kihez forduljunk segítségért. Egy ország (Ausztria) aki egy év házasság után azt ajánlja nekünk, hogy váljunk el, mert nem ad nekünk lehetőséget az együttélésre, csak azért mert nem vagyok EU állampolgár. Végül beadtam a kérelmemet az egyszerűsített honosítási eljárásra, hogy magyar állampolgár lehessek. Haza kellett költöznöm Kárpátaljára. A férjem kapott egy álláslehetőséget közben Írországban. Mindennap tartottuk a kapcsolatot telefonon, amennyire csak lehetett, jött látogatóba hozzám. Ez az időszak 6 hónapig tartott,és azt hiszem a legnehezebb időszak volt mindkettőnk számára. Később megkaptam a magyar állampolgárságot, és ideköltöztem a férjemhez. Tehát nem kellett döntenünk, hogy Ukrajna vagy Ausztria legyen az az ország, ahol élni fogunk. Eldőlt magától a helyzet. Itt,ahol most élünk, senkit nem érdekel honnan jöttem, sőt nem szeretne ez az ország szétválasztani minket.

Hogyan szerveztétek meg a több-nemzetiségű esküvőt?

A polgári esküvőnk 2010. novemberében volt Ausztriában. Mivel ott terveztünk élni, ezért ott akartuk hogy a papírjainkat intézzék,hogy ne kelljen még a fordítással foglalkozni. Ezen az esküvőn mindössze tízen voltunk. A szülők és a két tanú, illetve azok párjai. A ceremónia németül folyt, egy kedves ismerősünk volt a tolmács. Aztán egy ebéd volt egy étteremben.

Az egyházi esküvőnk pedig 2011.júliusában volt Dunaújvárosban, az evangélikus templomban, aztán az ünnepség Nagyvenyimen, mivel itt él a férjem nagymamája, illetve rokonai. Eldöntöttük,hogy akkor ne legyen sem Ukrajnában,sem Ausztriában, hanem középen, hogy mindenki el tudjon jönni. A szertartás magyar nyelven volt, de a kedves barátunk ismét segítségünkre volt és tolmácsolt a német nyelvű vendégeknek.

Leendő gyerekeitek nemzeti identitását hogy képzelitek el?

Még nincs gyerekünk, de ha lesz, mert szeretnénk,akkor mindenképpen két nyelvet (magyart és németet) akarunk neki alapból tanítani.

Mit tanácsolnál azoknak a nőknek, akik most vágnak bele egy vegyes kapcsolatba?

Azt tudnám tanácsolni,a többi nőnek, hogy ha megtalálják azt az embert akit valóban szeretnek, akkor ne hagyják hogy a külsőségek (az adott ország, vagy a másik családja, vagy kulturális különbségek) szétválasszák őket. Érdemes harcolni a boldogságért! Szerintem ugyanannyi rizikót vállal valaki, ha a szomszédjával házasodik össze,mint aki egy teljesen más országban élővel. Együtt élve ismerjük meg egymást igazán. Minden országban, minden nemzetiségnél vannak jó és rossz emberek. Ha azt megtaláljuk, akire mi vártunk,és kölcsönösen szeretjük egymást akkor nem számít hová születtünk ezen a világon!

Köszönöm szépen!

Ha a külföldi életről, külföldre költözésről olvasnál még többet, akkor izgalmas meglepetéseket találsz itt a Nők Külföldön oldalon. KLIKK IDE a meglepetésekért. 

Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.

Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.

Comments

comments

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás