Pages Navigation Menu
Categories Navigation Menu

Vegyespáros: Magyar – lengyel páros Svájctól Szingapúrig

Az interjúsorozatról: Sokatoktól érkezett kérdés vegyesházasságokkal, külföldi élettárssal kapcsolatban. „Hogyan tudok majd beilleszkedni egy új kultúrába?”, „Hogyan szervezzük az esküvőt, hogy mindkét család jól érezze magát?” Ilyen és hasonló kérdések sora érkeztek hozzám, ezért úgy gondoltam, hogy a leghitelesebb és számotokra is a legizgalmasabb, ha ilyen vegyes-párosok hölgytagjait kérdezem meg a tapasztalataikról. Ebből jött létre egy új interjúsorozat, aminek a következő interjúját olvashatjátok most.

A mai interjúban a 27 éves Eszter mesél párkapcsolatának kalandos történetéről. Lengyel párjával Svájcban ismerkedtek meg, jelenleg pedig Szingapúrban élnek. A többit mondja el ő maga….

Gyerekkor és diákkor: utazások és nyelvek

„Debrecenben születtem, de mikor a szüleim elváltak 1 éves koromban, édesanyámmal Nyíregyházára költöztünk és ott jártam iskolába. Édesapám a válás ellenére rendszeresen elvitt magához, így igazából két családom van, amit mindig is nagy előnynek tekintettem, ugyanis így két különböző életmódba is beleláttam. Ha jellemeznem kellene, talán úgy mondanám, hogy anyáék mentalistásukban németek (takarékoskodjunk, gondoljunk mindent át alaposan, racionális döntések, udvarias viselkedés), apáék pedig leginkább az olaszokra hasonlítanak (hangzavar, életélvezés, a pénz azért van,hogy költsük). Én valahol a kettő közöttinek érzem magam. Tudok racionálisan is gondolkodni, de ugyanakkor képes vagyok az életet élvezni.

A két család mindig is rivalizált egymással, így minden évben a legjobb helyekre vittek Európában kirándulni. Egész fiatalon már azon filóztam, hogy milyen lehet más országban élni, más bőrébe bújni. A nyelvtanítás mindig is nagyon fontos volt a család(aim)ban, így úgy kerültem be az egyetemre, hogy már megtorpanás nélkül tudtam angolul beszélni bárkivel. A Budapesti Műszaki Egyetemre iratkoztam be építészmérnök szakra. Valószínűleg ezeknek az utazgatásoknak köszönhetően mindig is leginkább külföldi fiúkkal hozott össze a sors. Legelső nagy szerelmem francia volt, de akadt holland, izraeli, török is.

Az egyetemi tanulmányaimat húztam halasztottam, hogy időt nyerjek, rátaláltam egy álláshirdetésre: építész gyakornokot kerestek Lausanneba (Svájc), én meg gondolkodás nélkül megpályáztam és néhány hónappal később kiköltöztem egy fél évre. Ott találkoztam Mateuszsal (a lengyelek az „sz”-t „s”-nek ejtik), akivel azóta van egy 6 hónapos kislányunk.”

Hogyan ismerkedtetek meg Mateuszsal?

„A svájci fél év utolsó 3 hetében ismerkedtem meg Mateuszsal, aki lengyel, de Németországban nőtt fel. Egy közös ismerősünk mutatott be minket egymásnak. Mateusz volt a helyi „Casanova”. Mivel már csak 3 hetem volt hátra, nem gondoltuk, hogy ebből bármi komoly is kisülhet, de az utolsó hét minden napját együtt töltöttük és indulás előtt a kezembe nyomott egy 9 oldalas levelet, amiben leírta, hogy mennyire örült, hogy találkozott velem és megkérdezte, hogy „járunk-e”. 🙂 Attól fogva 2 hetente találkoztunk egy-egy hétre, hétvégére. Mivel ő a lausannei egyetemen kutatott (fizikai kémiát végzett), így eléggé kötetlen munkaideje volt, én tanultam, így én is szabadabb voltam. Fél év távkapcsolat után visszaköltöztem hozzá, onnantól csak úgy peregtek az események: az összeköltözés után egy hónappal megkérte a kezem, két héttel a lánykérés után kiderült, hogy teherbe estem. Mivel már csak egy fél évem maradt, a diplomafélév, és Pesten akartam szülni, így hazaköltöztem megint, és félig terhesen-félig újdonsült kismamaként letettem a diplomámat.”

Vegyesházasság Szingapúrban

Mennyire és miben jelent meg a kulturális különbség köztetek? Ezt hogyan kezeltétek?

„A lengyelek és magyarok között elég sok a hasonlóság (történelmileg is és életvitelileg is). Ami különbség akadt köztünk, az inkább abból fakadt, hogy ő Németországban nőtt fel. Ahogy ő szokta mondani: neki megvan a véleménye a lengyelekről is és a németekről is. Nem tartozik igazán sehova, így az én magyarságomat (nem nagy dolgok: pl, hogy Szilveszterkor elénekeljük a Himnuszt, néha honvágyam van, nem szeretem,amikor viccet csinál a magyar nyelvből mások előtt…) nem érti meg.

A németsége miatt nem érti meg a nélkülözést, csak a nincs mert-nem-engedhetem-meg érzést, és – ami miatt mindig is kinevet – a nagy magyar pesszimitást. 🙂

Persze vannak nyelvi nehézségek is, mivel angolul beszélünk egymással és ez egyikünknek sem az anyanyelve, így nem tudok mindent úgy átadni neki,ahogy azt magyarul tudnám.”

 Hogyan sikerült egymás családjába beilleszkednetek?

„A lengyel családok hatalmasak, szaporák, és iszonyatosan összetartóak. Ha egyszer bekerülsz a körbe (ha beházasodsz, vagy gyereket szülsz), onnantól kezdve mindent megtesznek érted is, akárcsak a többi tagért. (még ha nem kéred, akkor is 🙂

Azóta a kislányunk keresztelőjére összecsődítettük mindkettőnk családjait Németországba, és bár előre izgultam egy kicsit, de őszintén szólva mindenki élvezte a „bulit”.”

Hogyan döntöttétek el, hogy melyik országban éljetek?

„Most éppen Szingapúrban élünk (lassan egy hónapja), azelőtt Lausanneban. A Lausanne adott volt, mivel én friss anyaként, friss diplomásként eléggé szabadon oda tudtam költözni, amerre ő volt. Szingapúr más tészta volt, ez már egy közös döntés. Ugyanis választhattunk, vagy Németországba költözünk, közel a családhoz, egy számára egysíkú, kiszámítható munkahellyel, egysíkú, kiszámítható élettel, vagy adódott egy nagy lehetőség számára: a zürichi egyetem meghívta kutatni az ide kihelyezett bázisára, a legjobb körülményekkel, amit csak egy kutató kívánhat. Bár elsőre nemet mondtam, később én is beláttam, hogy ezt el kell vállalni. Valahogy hiszek abban, hogy ha a sors eléd vet valamit, akkor azt meg kell ragadnod. Ha nem teszed sem szakad rád az ég, viszont unalmas életed lesz és ezért csak magad okolhatod. Hát így vagyunk most éppen a világ másik felén…”

Hogyan tervezitek az esküvőt?

„Még nem tartottuk meg az esküvőnket, de hogy őszinte legyek, már én is filóztam azon, hogy merre lehetne. Talán valahol Ausztriában félúton Németország, Lengyelország és Magyarország között. ”

Gyerekeitek identitása hogyan alakul? Alakítjátok-e szándékosan?

„A kislányunkhoz Mateusz lengyelül, én magyarul beszélek. Néha rámtör, hogy magyar zenéket hallgattatok vele. Mikor nagyobb lesz, majd magyar mesét fogok neki olvasni, és szerintem az alap történelmi dolgokat is meg fogom neki tanítani az írás-olvasás mellett. Onnantól kezdve szabad kezet kap, én csak az alapokat tudom neki átadni, és megpróbálni biztosítani arról, hogy bárhova is megy, Magyarországon mindig tárt karokkal várják.”

Mit tanácsolnál azoknak a nőknek, akik most vágnak bele egy vegyes kapcsolatba?

„Megértést és türelmet. Ennél több szerintem nem kell.”

Köszönöm szépen!

Goldenblog szavazás

Ha a külföldi életről, külföldre költözésről olvasnál még többet, akkor izgalmas meglepetéseket találsz itt a Nők Külföldön oldalon. KLIKK IDE a meglepetésekért. 

Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.

Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.

Comments

comments

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás