Pages Navigation Menu
Categories Navigation Menu

Nyelvtanfolyam Olaszországban 3.0

Bakó-Horváth Erika, önkéntes riporterünk újabb cikket írt az Olaszországban átélt nyelvtanulási kalandjairól. Fogadd szeretettel a történetét. 🙂

Ez a harmadik félév, hogy a modenai ingyenes nyelviskolába járok az olasztudásomat csiszolni. Kezdeti élményeimről még régebben írtam egy cikket.

Aztán hosszú szünet következett kisebbik fiam születése miatt. Próbálkoztam én, de egyrészt pici korában nem volt az a beteszem-a-hordozóba-és alszik 2 órát mindenféle körülmények között típus, másrészt be se lehet nagyon vinni gyereket órára, és gyerekmegőrző sincs, harmadrészt én nem voltam elég elszánt.

Másfél éves volt már, mire eldöntöttem, hogy most vagy soha, beiratkoztam, és kiválasztottam az egyetlen nekem alkalmas idősávot: fél 5-től fél 7-ig. Hetente kétszer így nézett ki a délutánom: 3-kor elkezdtem fejben összerakni az estét, előkészítettem a vacsorát, meguzsonnáztattam és felöltöztettem a pici fiút, kocsival hazadobtam a nagyfiút az iskolából (16.10-től lehet érte menni), majd indultam is tovább a suliba, minimum 20 perces késéssel. Volt, hogy nem ért haza időben a férjem, olyankor legalább fél órát késtem. De mindig én voltam a legelső, aki kirontott a teremből, sprint a kocsiig, sietés haza az esti csúcsforgalomban, vacsoráztatás, esti anya-műszak. Be kell látni, nem épp a legideálisabb körülmények a tanuláshoz.

És akkor a tanárról még nem is beszéltem. Első blikkre kedves volt, szimpatikus. Másodikra is. Nem azzal volt a baj. Általános iskolai tanító néni volt előtte, aki 30 évig tanított alsósokat, teljesen belefásult (ő maga mondta), és úgy érezte, pályafutása megkoronázása, méltó lezárása lenne, ha felnőtteket tanítana olaszra, így kérelmezte az áthelyezését. Ő jól járt vele, meg szerintem a gyerekek is. Mi, felnőtt tanulók már kevésbé.

Következzen a 7 leggyakoribb tévedés, amit egy tanár elkövethet a felnőttoktatásban:

  1. Az az elképzelés hogy mi, diákok azért vagyunk itt, mert itt akarunk lenni, és bizonyos dolgokra nincs idő órán, ezért azokat otthon kell elsajátítani. pl. a nyelvtant.
  2. Az az elképzelés, hogy ha a diákok zöme vét 1-2 durva hibát valamilyen alap nyelvtani dologban pl névelőhasználat, akkor az egészet át kell rágni az elejétől.
  3. Mikor egyetlen csoporttag folyamatos közbekérdezése megakasztja az órát, és a tanár nem állítja le. Sőt, az egész csoport elsajátítási szintjét azon méri le, hogy az az 1-2 tanítvány érti-e az adott dolgot.
  4. Cseverészés a kiválasztottakkal. Értem én, hogy kötetlen beszélgetés is kell, de attól még be lehet vonni a többieket is, akiknek nem megy olyan könnyen a bekapcsolódás, ha mégse, akkor meg tovább kell haladni.
  5. Cseverészés olyan témákról, amik a tanár szerint érdekesek, viszont nem mindenki ért vele egyet vagy van benne otthon. (pl. homeopátia, vagy az állítólag katasztrofális helyzet az olasz iskolákban).
  6. A klasszikus nyelvtani magyarázat után hagyományos nyelvtani gyakorlófeladatok megoldása interaktív táblával sem lesz egy modern, mindenki számára működőképes megoldás.
  7. A diákokat nem érdeklik a tanár személyes problémái. Együtt érzünk, ha valami baja van, de azért elsősorban azt szeretnénk, ha a beadandónk ki lenne javítva, hogy visszaigazolást kapjunk róla, sikerülni fog-e a vizsga, meg hogy ne érezzük úgy, hogy feleslegesen szenvedtünk vele otthon.

És hogy ne tűnjön úgy, hogy jó magyar szokás szerint csak a hibákat keresem, na meg a kifogásokat, hogy miért nem sikerült a vizsgám, felvázolom, milyen egy jó óra, meg egy jó tanár. Merthogy ilyen is akad ingyenes nyelvtanfolyamon is. Úgy tűnik, most épp kifogtam az eddigi legszuperebb tanárt.

Nyevtanulás Olaszországban.

Íme a jó tanár és a jó nyelvóra 7 ismérve:

  1. Kedves, nyitott, hiperaktív személyiség, kissé csipkelődő és ironikusan szemléli a dolgokat.
  2. Lelkiismeretesen készül az óráira, minden le van fénymásolva, cetlik kivágva, még ha el is felejti, mit hova rakott ilyen késői órán.
  3. Nagyon jól össze vannak rakva az órák. Egy adott tananyagot nagyon sokféleképp feldolgozunk. A szövegeket ízekre szedjük, a nyelvtant közösen dolgozzuk fel.
  4. Pörgés és aktivizálás. Páros munka, csoportmunka, csoportok összekeverése. Stopperral méri az időt a különböző tevékenységekre, hogy ne csússzon szét az óra.
  5. Email levelezőlista. Az órai tananyagot pdf-ben elküldi, linkekkel a gyakorláshoz. Ehhez valahogy nagyobb kedvem van, mint magamtól vadászni tananyagot.
  6. Cseverészés röviden. Viccelődés. De mindig eljutunk nagyjából odáig, ameddig el kell jutnunk.
  7. Képben van a vizsgákkal és szintjeivel, tudja hova milyen vizsgát érdemes csinálni.

Persze nincs jó csoportos nyelvóra jó csoport nélkül. Nem jó, ha túl kevesen vagyunk, de az se, ha túl sokan. Nem jó, ha túl sokan vannak egy adott nemzetiségből, mert az anyanyelvükön csevegnek, mint ahogy az sem, ha csak nők vannak a csoportban, mert a tanterem időnként tyúkketreccé alakul. Ami a csoport összetételét illeti, felül kell írnom azt a régebbi megállapításomat, hogy szinte csak nők járnak itt tanfolyamra magasabb szinteken. Szép számmal akadnak fiúk, férfiak is, ha nincsenek is többségben. Ilyenkor késő este érnek rá, hisz napközben dolgoznak.

Ami a nemzetiségek szerinti megoszlást illeti, a kelet-európaiak viszik a prímet. Lengyel és ukrán minden csoportban akad több is akár, többnyire orosz és albán is egy-kettő. Tavaly volt egy üzbég csoporttársam, idén kazah van helyette. Előző félévben néha felbukkant egy egyiptomi srác, idén két arab van, talán marokkóiak. Ahhoz képest, hogy milyen pici ország Moldávia, sok itt a környéken a moldáviai, most is van egy ilyen csoporttársam. Kína demográfiai fölénye is érződött négy kínai erasmusos diáklány és egy idősebb kínai nő személyében tavaly, idén nem. Volt egy nigériai lány is tavasszal; továbbá abszolút kuriózumként tudnám még megemlíteni az indiai katolikus papot, aki többnyire egyetlen hímneműként, papi ingben és a szentek nyugalmával tűrte a világi, tipikus női témákat, amelyek időnként felmerültek.

Este fél 7-től fél 9-ig vannak az órák, ami azért jó, mert nem kell sietnem haza, a csemeték már alszanak, nem fognak csak azért virrasztani, mert anya iskolában van. Szerencsére van egy szuper apukájuk is, aki napi 10 óra kemény fizikai munka után hetente kétszer levezényli a vacsorázatást, fürdetést, esti mesét, miegymást. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy apának csak a gyerekekkel kell vesződnie (ez a „csak” nagyon idézőjelben értendő persze), minden elő van készítve, minden a helyén, mert én már 5-kor azon kezdek el munkálkodni, hogy 6-kor nyugodt szívvel tudjak elindulni.

Azt vallom, hogy mindent meg lehet oldani, ha az ember igazán akarja. Nyavalyoghatnék, hogy én is korán kelek, leszívják az energiáimat napközben a gyerkőcök, és különben is, az este már nem túl ideális a tanulásra, nem fog úgy az agyam. Egy unalmas előadástól időnként nagyokat koppanna a fejem a padon, de valójában olyan szinten aktivizálva vagyunk órán, hogy nincs időm elkalandozni, elfáradni. Óra után szoktam még elmenni bevásárolni, hogy azért se kelljen külön autóba ülni, illetve egy akaratos kétévessel végigszenvedni. 15 percem van általában boltzárásig, ez is nagyfokú odafigyelést igényel, hogy mindent megvegyek. Hazaérek, kipakolok, 5 percet szánok a romok eltakarítására, majd előveszem a jól megérdemelt jutalom nassolnivalómat, olvasok egy pár oldalt lefekvés előtt, és arra gondolok, hogy igen, ezt is megcsináltam, jó pörgős nap volt, de vége van, túléltem, és megint egy lépéssel közelebb kerültem a céljaimhoz.

A céljaimat pedig itt is megosztom, mert ha leírom, közzéteszem, az valamilyen formában rákényszerít arra, hogy el is érjem őket. Következzen tehát egy SMART cél: 2017 nyár elején le akarom tenni a C1 szintű nyelvvizsgát, méghozzá egy államilag elismert fizetőset (CELI4), az iskola ingyenes belső vizsgájától függetlenül, mert amire pénzt adunk ki, azért többet teszünk. Egyelőre ennyi. Sokáig úgy gondoltam, hogy minek tenném le a C1-et mikor én úgyis C2-t akarok egyszer majd, de az olyan távoli és bizonytalan egyelőre, hogy muszáj valami reális köztes cél. Ezerszer hallottam már, hogy nem a papír számít, hanem a nyelvtudás, de számomra a vizsgahelyzet egyfajta motiváció, hogy komolyabban vegyem a nyelvtanulást. A papír pedig egy visszaigazolás arról, hogy igen, elértem az adott szintet, és elhiszem magamról, hogy teljes értékű olasz nyelvtudásom van, jobban meg merek szólalni mindenféle szituációban, és jobban ki tudok állni magamért. Nekem ezért fontos, hogy nyelvet tanuljak, pláne egy olyan ország nyelvét, amelyben élek.

 

Bakó-Horváth Erika eredetileg angol szakos bölcsész és tanár, korábban angoltanárként és fordítóként dolgozott, jelenleg főállású expat feleség és édesanya, 2013 óta él Olaszországban, Emilia-Romagna régióban. Részletesebben itt olvashatsz róla.

 

Comments

comments

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás