Pages Navigation Menu
Categories Navigation Menu

Május 17. Norvégia nemzeti ünnepe

A Nők Külföldön oldal tartalmához ezentúl lelkes, önkéntes riporterek is hozzájárulnak, akik a világ különböző országából tudósítanak. A mai cikket Kőmíves Míra Eszter írta, aki Norvégiában él. A téma most május közepén mi más lehetne, mint a norvégok nemzeti ünnepe. 1814. május 17-én írták alá ugyanis a norvég alkotmányt.

Május van. Ez egyike azoknak a hónapoknak amikor itt Norvégiában az emberek nem dolgoznak csak ünnepelnek. (A másik két ilyen hónap Július, amikor az emberek 90% szabadságon van, mivel szinte le se megy a Nap és december, amikor fel se jön a Nap.)

Idén májusban 9 munkanap van, igaz Pünkösd is ebben a hónapban van. Többek közt ünneplik még Jézus mennybemenetelét, szabadságharcokat és magának a szabadság napját is.

Május 17-én pedig az alkotmány napja van. Ekkor azt ünneplik, hogy 1814-ben, 400 év után elszakadtak Dániától. Létrehozták a saját alkotmányukat az amerikai és francia alapján, de a norvégok szerint sokkal demokratikusabban. Nem sokáig maradtak önállóak, mivel még ugyanabban az évben a Napóleoni háborúk végén Svédország felügyelete alá kerültek, de ekkor már sokkal nagyobb önállóságot kaptak. Végül 1905-ben váltak teljesen önálló állammá.

Norvégia május 17.

Ezt a napot ágyúlövésekkel indítják reggel hatkor. Utána beszédek vannak és mindenki felvonul a gyülekezetével.  Délelőtt az óvodák és iskolák, aztán a végzősök, délután a szakszervezetek, este a szakkörök és sportklubok vonulnak. Egy átlagos család háromszor-négyszer vonul fel.

Ez olyasmi mint régen nálunk a május elseje lehetett csak hangosabb. Ezt a nagymamán elbeszélései – Budapesten a Dózsa György úton laktak és ott vonultak előttük el –  és Éva egy szintén itt élő Kőszegi hölgy véleménye alapján mondom (aki diák korában szintén vonult).

Mivel most költöztünk csak ide, az ágyúlövésről nem tudtunk. Körülbelül két utcányira vannak az ágyúk, ezért reggel azt kerestük, hogy melyik polc szakadt le. 🙂

A lányom a negyedórányira lévő szomszéd faluba Fevikbe jár oviba, ezért mi oda mentünk vonulni. A helyi iskola parkolójában mindenki felsorakozott a zászlója mögé. Először az ovisok (1-5 évesek), aztán az iskolások (6-12 évesek) jöttek. Körbe sétáltuk a falut. Az idősek otthonánál minden ovi és minden osztály kis rövid verses dalos műsort adott. A pedagógusok a saját gyerekeikkel voltak ugyanúgy, mint minden más szülő.

Ez alatt a kb. egy órás séta alatt egy másik anyukával beszélgettem.A felvonuláson kiderült, hogy bár kiöltöztünk, a többiekhez képest nagyon is alulöltöztünk. A nők és lányok leggnagyobb része népviseletben volt, a férfiak pedig öltönyben vagy szintén népviseletben. Az anyuka elmesélte, hogy mindenki a saját vagy az anyja (fiúknál apja) szülővárosának a népviseletét viseli. A szín a megyétől függ. Itt délen a fekete a divat, ahonnan ő jött északról, Finnmarkból, ott a kék, de van zöld és piros is. A lappok színeset és rövidebbet hordanak. Egy vastag szövetből készült hosszú szoknya és kötény, mindegyik a településre utalóan gazdagon hímezve, fehér blúz, mellény és hímzett vállkendő alkotják a ruhát. Minnél tehetősebb valaki annál több arany, ezüst, vagy ásványos gombja van a mellényén és az övén. Egy átlagos gomb ezüst gomb 2000 korona (kb 80000 Forint), aranygombok pedig 4000 koronától kaphatók. A hölgy szerint régebben az egész éves jó bizonyítványért kaptak egy gombot a lányok így mire eladósorba kerültek és kihímezték a teljes ruhájukat jobb férjet találtak. A férfiak különböző mintájú kötött térdzoknit szövet rövidnadrágot, hímzett zakót és kalapot viseltek.

Élet Norvégiában

A séta után az emberek a rokonaikkal és barátaikkal beszélgettek, vagy iskolás gyermekükkel is sétáltak egyet. Ha valaki éhes lett, norvég zászlóval teletűzdelt süteményt, virslit és fagyit vehetett. Ennyi zászlót még soha nem láttam egy helyen. Az összes házra (ahol norvégok laknak) kiraktak legalább egyet, de inkább többet. Sok háznál van zászlórúd a kertben és még a virágládákat, és a kerítéseket is feldíszítették.

Estefelé elmentünk megnézni az utolsó felvonulást. A sportolók és zenészek tartottak bemutatókat ekkor. Tudomásom szerint olyan 20.000 állandó lakos van az agglomerációs falvakkal együtt, de van egy egyetem is még egyszer ennyi diákkal. Este még zenés táncos mulatságra is lehetett volna menni de az én kétévesem már álmos volt 7 körül, szóval ezt kihagytuk.

Mindketten jól éreztük magunkat az ünnepen, talán csak a jeges szél jelentett egy kis kihívást. De hogy a norvégok kedvenc mondását idézzem “Nincs rossz idő, csak rossz ruházat”. 🙂

Kőmíves Míra Eszter

26 éves egyedülálló anya vagyok, egy majdnem 3 éves kislánnyal. 2015 január 15. óta, Norvégia déli részén, Grimstadban élünk. Ajnó oviba jár én munkát keresek, nyelvet tanulok és a szokásokkal ismerkedem.

Comments

comments

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás