Külföldi élet képekben

Gondolom, ismerős a helyzet, amikor a – sokszor több ezer kilométerre élő – család és barátok rendületlenül követelik a gyerkőcödről és a magatokról készített, friss fotókat. Persze most, a digitális gépek, telefonok korában ez nem tűnik elsőre nagy kihívásnak, de aztán, amikor ki kell válogatnunk a jó képeket, akkor néha bajban vagyunk (úgy hiszem, nem csak én). Úgy gondoltam, jó lenne néhány használható tipp, ami segít abban, hogy jobb képeket készíthess, és könnyebb legyen a családnak, barátoknak dicsekedned. 🙂

Szöllősi-Kiss Orsit kérdeztem, aki a baba- és gyerekfotózás specialistája.

Mesélj egy kicsit magadról! Hogyan kezdtél fotózni, és hogyan jutottál el a gyerekfotózásig?

A történet 30 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a 6. szülinapomra megkaptam az első fényképezőgépemet. Rögtön barátok lettünk, és a gyerekfotózásnál még egy kicsit problémásabb területtel, a lovak fényképezésével kezdtem gyakorolni. Érettségi után sajnos nem mehettem fényképész iskolába, de vigasztalásként megkaptam életem első igazi, cserélhető objektíves gépét! Amikor a férjemmel Svédországba költöztünk, egyértelmű volt, hogy a szabadidőm jelentős részét az új lakhelyünk fotózásával töltöm: mindent megörökítettem, és bár veszett drága volt, rengeteg képet nyomtattam és küldtem haza, hogy a családtagok is lássák, hol élünk, mit csinálunk. Közben a Horizon magazinnál (ez a Malév fedélzeti lapja volt) felfigyeltek a képeimre, és felkértek, hogy készítsek képes riportot Stockholmról, majd – a cikk sikerén felbuzdulva – újabb és újabb nagyvárosok következtek. Hazaköltözésünk után a Metro napilapnál kezdtem dolgozni, és – a fotós múltamnak köszönhetően – sokszor magam készíthettem a képeket a cikkeimhez: így fotózhattam a többi között Angelina Jolie-t, Carlos Santanát, Alicia Keyst, Oprah Winfrey-t vagy a Stompot, hogy csak a kedvenceimet említsem.

Babafotózással az első gyermekem születésekor, 2005-ben kezdtem el foglalkozni, azóta töretlen a lelkesedés, és persze ma már nem csak álom a fotósiskola: a New York Institue of Photography legmagasabb szintű képzésén sajátítottam el ezt a nagyszerű szakmát.

Miért olyan nehéz a gyerekekről, babákról igazán jó fotót készíteni?

Kezdetben habkönnyű témának gondoltam a gyerekfotózást, de amikor Emma elkezdett járni, akkor derült ki, milyen hasznosak is a ló-fotós alapok! Egy ló folyton izeg-mozog, rázza a sörényét, forgatja a fülét, szaladgál, legfeljebb csak azért áll meg, hogy pár szál füvet harapjon. Egy gyerek sem egyszerűbb modell, hiszen egy pillanatra sem áll meg, pláne nem azért, hogy fényképeztesse magát. Ráadásul, ha meg is áll, akkor rossz szögben van, túl erősen süti a nap, vagy egyszerűen csak grimaszol. Nem olyan rettentő nehéz ám, csak sok olyan dologra kell figyelni, amire az ember először nem is gondol.

Kérlek, adj néhány tippet, amivel javítani lehet a fotók minőségét, hogy többé ne kelljen sok ezer képből kiválogatnunk azt a néhány jót!

Sokszor hallom, hogy könnyű nekem a szuper gépemmel, mert mindent megcsinál helyettem. Ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy Leonardo da Vinci ecsetével vajon meg tudnák-e festeni a Mona Lisát. Persze, hogy számít a gép, de számtalan olyan apróság van, ami egy fillérbe nem kerül, és látványosan javítja a végeredményt. Teljesen tipikus hiba, hogy a környezetre nem figyel, aki fotóz. A lakásban, a háttérben rendetlenség van, a szárítón lógnak az alsógatyák, míg például a játszótéren a 3. utca is látszik, a gyerek meg gombostűfejnyi. Mindkét esetben annyi a megoldás, hogy rá kell közelíteni a gyerekre: ha csak ő szerepel a képen, akkor mindegy, milyen rendezetlen a környezet, és a vadidegen játszótéri társaságra sem kíváncsi senki.

Az is jellemző, hogy a szülők nem figyelnek a fényre, sőt kifejezetten a fény felé fordítják a gyerkőcöt: ha a gyermek arcát telibe süti a nap, akkor csak hunyorog, és ha ez kevés lenne, még ronda, erős árnyékok is lesznek az arcán. A lakásban, az ablaktól 2-3 méterre, ahol még nagy a fény, de már nem tűz a nap, tökéletesen lehet fotózni, szabadban pedig érdemes árnyékos helyet választani. A szép, de felhős idő is remek a fotózáshoz, mert nem kell azzal foglalkozni, hogy csúnya, kemény árnyékok teszik tönkre a lágy babaarcot.

Kisbabák fotózásánál azzal lehet könnyen, sokat javítani, ha a hanyatt fekvő babát pont felülről fotózzuk. Általában olyan képek készülnek a picikről, hogy mellettük állva csettintget a szülő, és ebből a szögből a tokájuk-álluk remekül látszik is, de ez éppen eltakarja a baba pofiját.

A folyton mocorgó gyerekekről többnyire csak életlen képek készülnek: vagy rövid zársebességgel, vagy a kompakt gépen sport üzemmóddal lehet ezt kiküszöbölni.

A leggyakrabban azt kérdezik tőlem, hogyan lehet életlen hátteret varázsolni. Varázsolni egyáltalán nem kell, a titok a manuális beállításokban és a kis rekesznyílásban rejlik. Kompakt gépeknél a portré motívumprogrammal lehet nagyjából hasonló eredményt elérni.

A fentieket tanfolyamon is megtanítod a szülőknek. Ez pontosan miről szól, hogyan képzeljük el?

Kifejezetten kisbabát váró vagy már babázó anyukáknak szól a tanfolyam, tehát ez nem egy szakmát adó képzés, inkább nevezném hobbitanfolyamnak. Háromgyerekes anyaként pontosan tudom, hogy a kismamák időbeosztása elég hektikus, a bébiszitter sokba kerül, éppen ezért online tartjuk a kapcsolatot. Egy jelszóval védett internetes oldalon érkeznek a tananyagok, az anyukák akkor olvassák el, akkor tanulnak, amikor a baba mellett van egy kis idejük. A szöveg nincs tele szakkifejezésekkel, könnyen követhető, jól érthető annak is, aki a segítségemmel kezd ismerkedni a fényképezőgéppel, fényképezéssel – ezt támasztják alá a korábbi tanulóktól kapott visszajelzések is. Végig „fogom a résztvevők kezét”, ha nem értenek valamit, csak kérdezniük kell, és segítek, tehát attól még, hogy személyesen nem találkozunk, működik a kétirányú kommunikáció.

Az alapvető fényképezési ismereteken túl, elmélyedünk a babafotózás sajátosságaiban: külön-külön foglalkozunk az újszülöttekkel, a beltéri és a kültéri gyermekfotózással. Az utolsó hét az utómunkáról szól, egy ingyenes programmal megtanulunk színeket változtatni, vágni, méretezni, arcot retusálni, keretezni, feliratozni, szűrőket használni, és rengeteg más érdekességet.

Hol és hogyan lehet jelentkezni a tanfolyamra?

A téli Mamarazzaképző 2013. november 19-én indul, november 12-ig lehet jelentkezni. A korai határidőnek az az oka, hogy a hivatalos kezdés előtti héten már 3 tananyagot kapnak a résztvevők. Ezek a leckék segítenek a felkészülésben, önállóan is elsajátíthatók, így nem a tanfolyam idején terhelem ezzel is a résztvevőket. Ott már a gyakorláson, a fotózáson, a kreativitáson van a hangsúly. A tanfolyam részletei itt olvashatóak.

A szöveget korrektúrázta a SZÖVEGDOKI.

Comments

comments