Pages Navigation Menu
Categories Navigation Menu

Kisgyerekkel külföldön – avagy mennyire ragad az idegen nyelv

A Facebook Zártkörű Klubban nemrégiben felmerült, hogy mennyire is kell félni attól, ha a nyelvet nem ismerő kisegyerekkel vágunk neki a nagyvilágnak. Arra gondoltam, hogy a leghitelesebb, ha egy több országot megjárt anyuka meséli el a tapasztalatait, aki számára szintén új volt a portugál nyelv, amikor Portugáliába költöztek. Fogadjátok szeretettel Jutka történetét Portugáliáról, Ausztráliáról és Brazíliáról, illetve természetesen arról, hogy ezekben az országokban hogyan vették a gyerekei a nyelvi akadályokat.

Lisszabon – Perth – Lisszabon és a portugál nyelv

“Férjem kutató matematikus és már egyetem után elkerült külföldre. Ausztráliában PhD-zett, majd ott is kezdett dolgozni. Mikor összekerültünk akkor épp Németországban dolgozott. Ebből adódott, hogy jó eséllyel együtt is nekivágunk majd a világnak. Még terhes voltam a lányunkkal, mikor Csaba elnyert egy fél éves ösztöndíjat Ausztráliában. Alicét még Magyarországon szültem, de közben elfogadott egy portugáliai állást is a lisszaboni egyetemen. Alice fél éves volt, Benjámin 2,5 mikor nekivágtunk. Először kimentünk Lisszabonba, Csaba elkezdett dolgozni, majd 3 hónap után tovább Perthbe, Ausztráliába. Oda már a lisszaboni egyetem kutatójaként ment. Mindez 2008. tavaszán történt. Az első pár hónap Portugáliában az ismerkedés volt. Senki nem beszélte a nyelvet. Utána Ausztrália felüdülésnek számított az angoljával. Benjámin akkor kezdett beszélni, persze csak magyarul, otthon mi mindig magyarul beszélünk. Őt elvittem egy játszóházba, ahol próbált kommunikálni, de a magyart nem értették. Az angolt itt nem forszíroztuk, mivel csak fél évet maradtunk ott. Mikor visszatértünk Lisszabonba, Beni 3 éves múlt és másnap rögtön kezdte az óvodát. Szerencsére az óvónénije beszélt angolul, így mi tudtunk kommunikálni vele. Beni a félév végére már mindent értett, ami az óvodában zajlott, beszélt is már kicsit. Persze az utcai nyelvvel még hadilábon állt. Alicének még gyorsabban ment. Ő már szinte születésétől kezdve hallotta a portugál nyelvet. 3 éves kora előtt kezdte az óvodát. Neki könnyebbség volt, hogy Beni ott volt neki. Igaz más csoportban, de az épületben, és már mindenki ismerte őt.

Mindkét gyerek nagyon kicsi volt amikor elindultunk. Alice ugye még csak fél éves, Beni 2,5. Alice nagyon sírós baba volt, de amint nekivágtunk Portugáliának, teljesen megnyugodott. Az utolsó pár hónap nem volt könnyű otthon.

Nálunk nagy segítség volt, hogy a két gyerek mindig ott volt egymásnak. Nagyon hamar megérezték, hogy egymásnak ők biztosan vannak. Ez rengeteg nehéz helyzeten átsegített minket.

Beninek már nem volt új helyzet, hogy őt nem értik meg, amikor az óvodát kezdte és már nagyon ki volt éhezve a gyerektársaságra. A beszoktatás az oviba 4 nap volt, és gördülékeny. Az óvodában senki nem ijedt meg attól, hogy Beni nem beszél portugálul.”

Kisgyerekek külföldi beilleszkedése

A váltás: Brazília

“Fél évvel ezelőtt ismét útra keltünk: Brazíliába költöztünk. Egyrészt Csaba, a férjem szerződése a végéhez közeledett, másrészt sajnos mindenki látja milyen a helyzet Portugáliában és egész Európában. Brazília választásánál a nyelv is fontos szempont volt. Persze sok különbség van a két portugál között, de mégsem egy új nyelv. A brazil nyári szünetre érkeztünk, így mire februárban elkezdődött a tanítás, mindkét gyerek kicsit hozzászokott a kiejtéshez. Az első pár hónapban őket nehezebben értették, de ez már szinte teljesen elmúlt így fél év után.

Azt persze mondanom se kell, hogy a két gyerkőcnek sokkal jobban, gyorsabban ment a nyelvtanulás mint nekünk felnőtteknek.”

Portugál és magyar

“Mivel senki nem beszélte a portugált mikor megérkeztünk, így nem tudtunk segíteni a gyerekeknek. Szerintem nem is lett volna rá szükség. Mostanában Csaba próbálta bevezetni, hogy a hét egy napján portugálul beszélünk itthon, de most már azért, hogy mi felnőttek tanuljunk a gyerekektől. Ezt mindkét gyerek nagyon határozottan ellenzi. Számukra, és valahol számomra is természetellenes, hogy mi ne magyarul beszéljünk. Nekem pedig nagy segítség lehetne.

Beni most másodikos, gondoltam elkezdem vele a magyar olvasást. Egyelőre tiltakozik, hogy az neki nehéz. Nem akarom erőltetni. Én nem szeretek nekik portugálul olvasni, azt meghagyom Csabának, de leginkább Beninek. Alice is elkezdett portugálul olvasni, ő most 5,5 éves. Én maradok inkább a magyarnál. Most már arra kell figyelnünk, hogy több magyar szöveget halljanak, meséket magyarul nézzenek, hogy a szókincsük ne csak az itthoni nyelvre szorítkozzon. A család azt mondja, hogy a gyerekek akcentussal beszélnek magyarul, de én ezt nem hallom.

Beni házi feladataival sokszor bajban vagyok. Nem tudom meddig tudok neki majd segíteni. Sokszor csak nevetünk, mikor van egy keresztrejtvénye és már az is komoly fejtörést okoz mi van a képen, nemhogy hogy is van ez portugálul.”

Ha a külföldi életről, külföldre költözésről olvasnál még többet, akkor izgalmas meglepetéseket találsz itt a Nők Külföldön oldalon. KLIKK IDE a meglepetésekért. 

Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.

Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.

Comments

comments

Egy hozzászólás

  1. A mi fiunk , Krisztián Németországban született, 3 éves koráig, óvodáskorig csak magyarul beszélt, tökéletes kiejtéssel, ekkor elkezdett oviba járni, , nagyon féltem, hogy mi lesz, de az óvónö azt mondta 3 hónap után, hogy a gyerköc tökéletesen beszéli a németet, ugyanúgy mint a másik gyerekek, és, hogy ne aggódjak!Azután a három òvodai év egy pillanat alatt tovaszállt,elkezdödött az iskola. Èn rögtön az elsdö osztálytól próbáltam vele tanulni, és ezzel én is tanultam a nyelnet,és a nyelvtant, mindezt a 4-ik osztály végéig izzadtam meg a gyerekkel együtt.Ekkor volt a váltás, hogy merre tovább? Gimnázium, reáliskola, vagy általános.Nos a tanítónéni az általánost javasolta, mit volt mit tenni elfogadtuk. Azután a 6- ik osztályban a gyerköc átverödte magát a reáliskolába, mert a bizonyítványa és a tanárnöje szuper volt, és a tanárnöje bizott benne! Eddig , rajtunk kivül ö volt az egyetlen, hála neki!Most 16és fél éves, most van a vizsgaidöszaka, és úgy néz ki, hogy nagyon is eredményes lesz a vizsgája, tehát megy tovább tanulni. Közben persze tökéletesen beszéli a németet, de amikor én próbálok németre váltani vele, tök ideges lesz, hogy csak magyarul!Söt a minap azt mondta, hogy legalább egy évet otthon szeretne élni, hogy a nyelvet tanulja, hangsúlyozom itthon csak magyarul beszélünk. közben tanul angolul a suliban, és a barátja török, így törökül is tanul.Igen, ö is akcentussal beszél, de ért és mondd mindent!Tehát a tapasztalatom alapján, valóban az anyanyalvet kell a gyerköcnél megtartani és ápolni, ök azután majd szétválasztják a nyelveket, minden gond nélkül.

Szólj hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás