Pages Navigation Menu
Categories Navigation Menu

Hasonló vagy különböző – Hova könnyebb beilleszkedni?

Több beszélgetést is folytattam már a témában, hogy vajon mikor könnyebb beilleszkedni egy új országba, ha az hasonló az eredetihez vagy nagyon különbözik. Erről szeretnék egy kicsit együtt gondolkodni veletek. Azt gondolom, hogy ennek a kérdésnek több „megfejtése” van, de érdemes a szempontokat végiggondolni.

Közép-Európában, külföldiként azt láttam, hogy a Közép-Európa más országából vagy másképpen volt szocialista országból érkező külföldieknek sokkal inkább meg kellett küzdeniük a beilleszkedéssel, mint például a tengeren túlról érkezett társaiknak. Angol anyanyelvű ismerőseim pedig azt mesélték, hogy nekik az okozott nehézséget, amikor más, de angol nyelvterületen lévő országba kellett költözniük.
Mi lehet ennek az oka?

A beilleszkedésünket több dolog befolyásolja. Ezek közül talán a legfontosabb a személyiségünk és attitűdünk. Ez azért jó hír, mert ezen lehet dolgozni, tudjuk fejleszteni. 🙂 Ha például nyitottan, kíváncsian érkezünk egy új helyre, akkor kevésbé fogjuk észrevenni a kényelmetlenségeket, inkább egy nagy kalandnak tekintjük. Ez segíthet abban, hogy hamarabb beilleszkedjünk.

Egy másik tényező, ami szerepet játszik abban, hogy mennyire könnyen illeszkedünk be: az elvárásaink. Mindannyiunknak vannak előzetes elképzeléseink a különböző országokról, nagyszerű kis sztereotípiák élnek a fejünkben és ezek komolyan befolyásolnak, amikor egy hosszabb külföldi tartózkodásra készülünk fel.
Például, ha egy arab országba készülünk, akkor azt gondoljuk, hogy ott nagyon más lesz az élet, pláne nőként. Máshogy kell majd öltözködnünk, viselkednünk, nem lesz olyan könnyű munkát találni vagy a munkahelyre beilleszkedni. Ennek megfelelően gondosan utána nézünk az országnak, ahova készülünk, megkérdezünk ott élő külföldieket, „kiolvassuk” az internetet. Ezek után sokkal kevesebb meglepetés ér minket, azok is gyakran pozitívak, hogy mégis könnyebben megy valami, mint gondoltuk. Összességében emiatt legtöbbször könnyebben vesszük az akadályokat és tényleg kalandnak tudjuk inkább tekinteni a helyzetet.
Más a helyzet, ha például egy, a mienkéhez hasonló országba költözünk, ahol esetleg már töltöttünk néhány napot turistaként. Itt nem várunk óriási különbségeket, azt gondoljuk, hogy az üzleti élet ugyanúgy zajlik, a szolgáltatások hasonlóak stb. Nem is készülünk olyan gondosan, hiszen csak „ide” megyünk a szomszédba. Aztán amikor ott vagyunk, akkor kiderül, hogy más az egészségügyi rendszer, más az oktatás, más a munkahelyi kultúra, a szolgáltatások sem pont olyanok, mint otthon. Ekkor két lehetőség van: Egyrész örülhetünk ezeknek a különbségeknek, mert sokkal jobban tetszik, amit kaptunk az otthoni helyett :-), vagy pedig elkenődhetünk, mert nem erre számítottunk és annyira nem tetszik.
Ha cégünk küld minket külföldre, akkor észre vehetjük, hogy nagyon hasonlóan „gondolkodik”, mint mi. Nagy cégek, ha valami igazán egzotikus országba küldik az alkalmazottaikat, akkor többnyire támogatják a költözésben, beilleszkedésben, esetleg interkulturális tréninget biztosítanak. Ha csak a szomszédba küldik, akkor sokkal kevésbé.

A harmadik fontos szempont, ami számít a beilleszkedésnél: a helyi közösség elvárásaia külföldivel szemben. Ez a mi elvárásainkhoz kísértetiesen hasonlít: nagyon különböző kultúra esetében könnyebben nézik el a hibákat.
Ami a beszélgetésekből és tapasztalataimból kiderült, hogy mindenképpen érdemes előre készülni egy költözésre, információkat gyűjteni, kapcsolatokat építeni. A felkészülés hogyanjáról egy következő bejegyzésben írok majd.

Addig is nagyon kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok? Hova könnyebb beilleszkedni? Mitől függ ez a tapasztalataitok szerint?

Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.

Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.


Comments

comments

8 hozzászólás

  1. Kedves Petra! Nagyon orulok ennek a blognak, sok erdekes dolgot hozol fel, amirol orakat lehetne beszelgetni.. 🙂 A kulturalis sokk minden kulfoldre koltozot erint, es jo, ha ezekrol tudunk valakivel beszelni, aki megerti, mert hasonlo dolgokon megy keresztul. Ezeket az ambivalens erzeseket az otthoni baratokkal, a csaladdal szerintem eleg nehez megosztani, mert altalaban ketfele reakciot valt ki: jaj ugyanmar, te tok jo helyen vagy, tenger, joido, stb, itthon minden egyre szarabb, szoval ne panaszkodj! Vagy: akkor gyere haza! 😀 Kisarkitva persze, de kb. ez van, ill. lenne, ha belekezdenek. Nem kezdek. 🙂
    A nevembol viszonylag egyertelmu, hogy Braziliaban elek. Nekem az volt furcsa, hogy nem volt furcsa. Pontosabban nem volt annyira mas, mint amit varna az ember, ha mar ilyen messzire megy… Pont annyival masabb, ami erdekesse, de meg konnyen megszokhatova teszi. Meg sokat szamit az, hogy a brazilok nagyon sokfelek, es ezaltal sokkal befogadobbak, mint a legtobb nep.

    • Szia,

      Éppen ezért született ez a bejegyzés, mert én is azt tapasztaltam beszélgetéseim során, hogy néha valóban könnyebb beilleszkedni, ha a két ország kultúrája nagyon távol áll egymástól.

      Ezek szerint ezt te is megerősítetted.

      Petra

  2. Mi a „szomszédba” költöztünk. Valóban nem volt hosszas felkészülés a költözésre, egyrész mert gyorsan jött, másrészt mert 3 hónapra a cégem bérlakást biztosított, így volt idő a helyszínen a felkészülésre. 🙂
    A cégem nagyon sok mindenben segített, megmondták, hogy miket kell intéznem, kinyomtatták a formanyomtatványokat, megadták a címeket, ügyfélfogadásokat és érdeklődtek, hogy a kitöltésben segítsenek-e, mert nem nagyon beszéltem németül.
    A következő hetek azonban a folyamatos internet böngészéssel teltek. Hol németül, hol angolul olvasgattam a tudnivalókat. Igazából ez volt a felkészülés időszaka.
    Sok váratlan helyzet nem adódott, mert a „szomszéd” bürokrácia is nagyon hasonló és valóban nincs nagy különbség az államigazgatási szabályok között.
    A befogadással sem volt gonsom, hiszen a cégem szerette volna, ha jövök dolgozni és a kollégák is engem akartak. Így nem méregettek gyanakvóan, hanem örültek, hogy itt vagyok. Nagyon sokat segítettek.
    A feladatokat meg szépen leosztottan közöttük, hogy ne az legyen, hogy egy embert nyaggatok állandóan. Volt egy kollégám, aki a lakásbérlésben segített, egy másik a családi pótlék ügyben telefonált helyettem, volt egy kolléga, aki az autóvásárlásban segített stb.
    Én meg nagyon igyekeztem, hogy hamar beilleszkedjek, mert fontso volt számomra, hogy a kedvező megítélésemet ne veszítsem el az esetleges bénaságom vagy lustaságom miatt. 🙂

    • Kedves Nikol,

      Ez egy igazi sikersztori. 🙂 Remek szervezés.
      Épp készülök egy bejegyzést írni arról, hogy érdemes utána nézni a hivatalos dolgoknak még utazás előtt, különben elég kellemetlen meglepetésben lehet részünk.

      Petra

  3. Azt hiszem, hogy nagyon fontos kérdés, hogy az az ország, ahová megyünk, illetve az ott élő emberek befogadják-e az érkezőket.
    Ha igen, akkor a kulturális különbségek is áthidalhatóak.
    Ha olyan országba költözünk, ahol ellenszenv van a beköltözők iránt, akkor nehéz dolgunk van még akkor is, ha mi mindent megteszünk, hogy elfogadjanak bennünket.
    Ha az adott országban szívesen fogadnak, akkor pedig könnyebb…
    Mindenesetre nem irigylem azokat, akik olyan helyre mentek, ahol esetleg távolságtartóbbak az idegenekkel, mert ott is nehéz, ahol szívesen látnak.

    • Kedves Gilda,

      Külföldiként az a szerencse, hogy nemcsak a helyiekkel, hanem más külföldiekkel is lehet barátkozni, így ez egy „többesélyes” dolog. 🙂
      Hamarosan lesz egy bejegyzésem arról, hogy hogyan barátkozzunk küldöldön. Ott ezt is érintem.

      Petra

  4. Kedves Petra

    Szerintem bárhol belehet illeszkedni,csak tudni kell viselkedni a megfelelő ország elvárásai szerint.Természetesen nem könnyű,de mindent el lehet érni ha az ember „EMBER” marad bárhová is sodorja a sors .( Ezt magamról írtam).

  5. Szerintem sokszor könnyebb a teljesen idegen kultúra mert jobban felkészül az ember ha tudja h egész más világba készül, ezen kívül a helyiek is megértőbben állnak hozzád, mert tudják, hogy külföldi vagy.

Hozzászólás a(z) Gilda bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás