Pages Navigation Menu
Categories Navigation Menu

Egy rutinos költöző tanácsai

A mai cikket Trembácz Éva, az “Amerika! Visszaintegetsz?” könyv szerzője írta, aki nyolc év alatt 4 különböző országban, kultúrában élt. Tanácsokat, tippeket olvashattok tőle az újrakezdésről, az új kultúrába való beilleszkedésről.

„Szívet cseréljen, aki hazát cserél?” Ehhez a kérdéshez kapcsolódóan boncolgattam a külföldön megélt nyolc évemet, annak lelki oldalát és viszonyomat a hazámhoz a wmn.hu oldalon. Az olvasók közül volt, aki tanácsot kért és volt, aki a javaslatokat hiányolta, ezért most csokorba szedtem azokat a módszereket, tanácsokat, amelyek nekem segítettek az elbizonytalanodással, kételyekkel, kisebb identitásválsággal tarkított újrakezdésekben.

Adj magadnak időt, hiszen kikaptak a megszokott környezetedből, és egy teljesen új világban kell most helytállnod! – Sok költözést megélt amerikai barátnőm mondata volt ez Pekingben, amikor elégedetlenkedtem a saját „teljesítményemmel”: nem találtam munkát, nem beszéltem kínaiaul és nem alakult még ki a biztonságot jelentő szociális háló. Személyiségtől és ambíciótól is függ, de az önmagunkkal szembeni elvárások felállításakor vegyük figyelembe, hogy nehezített terepen mozgunk és legyünk türelmesek önmagunkkal. Tapasztalataim alapján, jó fél évre, egy évre van szükségem ahhoz, hogy komfortosan érezzem magam egy új helyen.

Határozd meg a céljaidat hónapra és napokra lebontva! – hallottam valakitől ezt a jótanácsot, amikor – hónapokon át munka nélkül – azzal küzdöttem, hogy hogyan ne folyjon ki kezem közül a drága idő. Eltartott, amíg ez rutinná vált, de aztán sokat segített abban, hogy közelebb hozzam és elérhetőnek érezzem a céljaimat, elképzeléseimet.

Ez egy új lehetőség arra, hogy újra kitaláld önmagad! – Örök optimista, mindenben az élet napos oldalát látó amerikai barátnőm visszatérő szlogenje ez. Azt hol könnyebben, hol nehezebben éltem meg, hogy nem leszek már ugyanolyan az új közegben, mint amilyen otthon voltam, de az új helyen új lehetőségek jöttek, amelyek számomra is új oldalamat mutatták meg. A lelkileg legnehezebb időszakban kezdtem el blogot írni. Elsődlegesen kapcsolattartásnak indult a barátaimmal, volt kollégáimmal, majd szép lassan terápiává vált. Amikor Szenegálban éltünk, sokáig nem igazán találtam barátokat, és a légüres térben kezdtem el egy kreatív írás tanfolyamot. Az írás megmaradt, a mindennapjaim részévé vált. Azóta megjelent egy könyvem az amerikai kulturális sokkról, és novemberben jelenik meg a második a kínai kultúrsokkról.

repülőtér

Új hobbi – Mindenkinek ajánlom, aki az idegen közegben elveszettnek érzi magát, hogy érdemes ilyenkor új hobbit, örömet adó kikapcsolódást keresni. Amikor a férjem utazásai miatt sokat voltam egyedül Szenegálban, a napi, hosszú – és mellesleg meditatív – séták rengeteget segítettek, és ekkor születtek olyan ötletek, amelyeket évekkel később valósítottam meg. Pekingben a nyilvános beszédet gyakorló Toastmasters Club-ban olyan kínaiakkal találkoztam, akikkel egyébként nem lett volna lehetőségem megismerkedni, és amellett, hogy nagyon érdekes oldalát mutatták meg a kultúrájuknak, a gondolkodásmódjuknak, ezek a heti találkozók, érdekes gyakorlatok magabiztosságot adtak nekem, hogy húsz-harminc fős csoport előtt is határozottan nyilvánuljak meg angolul. Egy új tevékenység nem csak örömforrás, de új lehetőségeket és új utakat is megnyit.

Hasonló helyzetben lévők – Pekingben volt alkalmam a helyi expat nők rendezvényeire eljárni. Nagyon sokat tanultam hasonló helyzetben lévő, hasonló problémákkal küzdő nőktől, profitáltam az általuk szervezett tréningekből, és ez elindított azon az úton, hogy megkeressem az én „hordozható” karrieremet, vagyis egy olyan tevékenységet/ munkát, amelyet bármilyen országban végezhetek. A mai napig írok a globspot.hu közösségi oldalra és a woman pont hu-ra. Nagyban megkönnyítette az utolsó költözésemet, hogy kialakult egyfajta szakmai identitás, ami a változások alatt is folyamatos volt. Érdeklődési körtől függően, lehet ez egy hobbi köré szerveződő csoport vagy helyi magyarok közössége is. A lényeg, hogy a helyzetet borúsan láttató négy fal közül érdemes kimozdulni, másokkal tapasztalatot és véleményt cserélni.

Skype és a technikai eszközök – Azt hiszem, ezek nélkül én már régen nem élnék külföldön!

Önkénteskedés – Pekingben sokáig nem találtam munkát, ezért egy hátrányos helyzetű gyerekeket támogató alapítványnál kezdtem el önkéntesként dolgozni. Átmeneti megoldásnak gondoltam, de annyira megszerettem az ottani kínai kollégáimat és a témát, hogy azután is segítettem nekik, miután munkát találtam. Nem csak nekem jelentett sokat ez a lehetőség, de úgy látom, hogy a későbbi munkaadóim is méltányolták ezt a tevékenységemet.

Idő, türelem, új hobbi, kapcsolattartás az otthoniakkal, célok meghatározása, hasonló helyzetben lévők megkeresése – nekem ezek segítettek leginkább. Ha van olyan tipped, amely szerinted hasznos lehet, kérlek, a cikk végén írd meg. Az olvasók és a magam nevében is köszönöm!

Ha kíváncsi vagy arra, hogy Éva hogyan küzdött meg a kulturális sokkal Amerikában, olvasd el a sok-sok öniróniával és humorral megírt Amerika! Visszaintegetsz? című könyvét az átélt amerikai kultúrsokkról, egy óceánt áthidaló szerelemről és idegen közegben megélt spirituális önkeresésről! KLIKK IDE és olvass bele.

Comments

comments

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás