Az észak-amerikai indiánok nyomában avagy mi az a Pow Wow?

A mai cikket önkéntes riporterünk, Etelka írta, aki Torontóban él. A Pow Wow nevű indián ünnepről olvashatsz tőle.  Sok más érdekességet is olvashatsz a blogján ITT.

A természet-közeli élet harmóniájáról viszonylag sokat hallottam kiskoromban. Apukám kedvenc meséi Winnetou kalandjairól szóltak a német Karl Maytól. A budapesti oviban többször is törzsfőnök voltam farsangkor, ami ma itt Észak-Amerikában teljesen elfogadhatatlan lenne. Mások kultúráján, vallási jelképeivel nem szórakozunk, a legjobb szándékkal és tisztelettel sem. Azt tudtam, hogy a barátnőm álomfogója egy olyan valami, de a távoli unokatestvereinkkel való személyes találkozásra évtizedeket kellett várnom.
Pedig volt szerencsém sokat utazni Amerikában: láttam ősi barlangokat, kőrajzokat, hagyományos jelekkel díszített ékszereket, modern indiánok által üzemeltetett vidéki kaszinót, voltam a Nemzeti Amerikai Indián Múzeumban Washingtonban, néha látok zseniális szobrokat és képeket kisebb kiállításokon. Ha az ember nem direkt keresi, simán el lehet kerülni.

Néhány éve beköltöztem a világ talán legmultikulturálisabb metropoliszába, Torontóba. Ez a város a nevét a Mohawk törzstől kapta, azt a helyet jelenti, ahol fák állnak ki a vízből. Itt békésen együtt élő bevándorlók ezrei jönnek szembe velem nap mint nap, az üzletportálok sok nyelven csalogatnak. Mégis pár kósza arcvonáson kívül szinte sehol sem látszódik az ősi nép, meglepő módon a könnyéken több a magyar származású ember, reklám! Miért nincsenek például finom édesburgonya salátát és morzsa pitét kínáló étteremláncok és pihe-puha bőrcipő boltok? A hivatalos bocsánatkérések ellenére az újkori kanadai történelem kevésbé ismert tragédiája, hogy a 1876 és 1996 között körülbelül százötvenezer őslakos gyermeket a családjukból kiszakítva bentlakásos iskolákba kényszerítettek, aminek rengeteg káros következménye lett, többek között ez. De nem adtam fel, hogy a bennszülöttekkel is megismerkedjem, a szárazföldtől elszigetelt messzi északi területek a bakancslistámon vannak.

[youtube width=”560″ height=”315″]https://www.youtube.com/watch?v=DBqsO8CRQIw[/youtube]

Idén megtudtam, hogy a Pow Wow-k, azaz nyári ünnepségek, nyilvánosak és ingyenesek. Itt az eredeti kultúrával lehet találkozni könnyen megközelíthető réteken. A Pow Wow egyelőre nem vált köztudott turista attrakcióvá, pedig alkalmas lenne rá. A résztvevők tényleg azért jönnek el találkozni, hogy összekapcsolódjanak a különböző törzsek. Aki szeretne, itt van lehetősége olyan párt találni, akinek a hagyományok öröksége, veszélyeztetett nyelvek megmentése fontos. Itt a hivatalos országhatárnak nincs jelentősége, az Egyesült Államokból is hoztak zászlókat a vendégek, egy közös Földünk van, amit ünnepeltünk. Az instrukciókat lefordították angolra, a közös nyelvre. Például a táncok előtt rendesen meg kell erősíteni az állatokból is készült ruhát, mert ha lehullna egy sas toll, azt olyan tisztelettel szabadna csak felvenni a földről, aminek a módját csak az idősebbek ismerik.

–

Ez egy nagyon vidám, színes rendezvény. Elvileg bárki részt vehet az imákban, hallgathatja a lélekből szóló szent dalokat, a szív dobbanás alapú zenét, származástól függetlenül bekapcsolódhatunk a közös táncba. Egyedül a legszentebb és egyben leglátványosabb szent nyitó és záró táncokat nem szabad megörökíteni vallási okokból, ezért azt a részt nem tudom nektek megmutatni, de a többit igen, sőt a szónok meg is kért, hogy vigyük hírét az ősi ritmusnak.

Comments

comments