Pages Navigation Menu
Categories Navigation Menu

40 fölött külföldön – 40 éve úton

Az interjúsorozatról: Sokan jeleztétek nekem, hogy nagyon érdekel benneteket az a téma, hogy 40 éves kor felett hogyan lehet külföldre költözni. Mire kell figyelni? Van-e egyáltalán esély a beilleszkedésre? Azt mondtátok, hogy olyan jó lenne azt érezni, hogy nem vagytok egyedül, más is megküzdött már hasonló kihívásokkal. Úgy gondoltam ezért, hogy az a leghitelesebb és az adja nektek a legtöbb pluszt, ha rövid interjúkban megkérdezek olyan nőket, akik 40 éves koruk után költöztek külföldre, hogy hogyan élték meg. Mit tanácsolnak azoknak a nőknek, akik még a költözés előtt állnak? Sokféle személyiséget fogtok megismerni, sokféle megoldással, megküzdési móddal találkoztok majd.
Kommentelj, kérdezz, de arra kérlek, hogy ne ítélkezz. Sokfélék vagyunk és ez így van jól. Ha szeretnéd felvenni a kapcsolatot az interjúalannyal, akkor írj az info@nokkulfoldon.hu címre és összekötlek benneteket.

Eva2012julyMai interjúalanyom a 49 éves Éva, egy coach kolléga, aki önmagát budapesti tranzit lakosnak tartja. Gyerekként Afrikában élt, utána 20 évig Magyarországon, ahol a nemzetközi turizmusban dolgozott, így folyamatosan utazott. 45 éves korában költözött ismét külföldre, majd vissza Budapestre, de az utazás továbbra is élete szerves részét képezi. Fogadd szeretettel az ő történetét.

Hány éves korodban költöztél először külföldre?
10 évesen kerültem ki szüleim révén Nigériába. Ott jártam általános iskolába, majd gimnáziumba, és ott kóstoltam bele először az idegen kultúrába.
Másodszor pedig 45 évesen költöztem ki Barcelonába, egy szakmai kiégést követően. Ott kb. 1,5 évet voltam, aztán családi okok miatt visszaköltöztem Magyarországra.

Honnan jött az ötlet, hogy külföldön folytasd az életedet? Mi volt az oka a külföldre költözésnek?
Nekem ez nagyon régi vágyam volt, körülbelül azóta, amióta Nigéria után visszaköltöztünk Magyarországra. 17 évesen nagyon megviselt, hogy el kellett hagyjam azokat a barátokat, akik teljesen előítéletmentesen, úgy és olyannak fogadtak el, amilyen vagyok. Gyerekként, majd tinédzserként egy nemzetközi társaság tagjának lenni életre szóló élményt, és életre szóló szemléletet adott.
Valamiért aztán, amikor már lehetett külföldön dolgozni, mégsem mentem. Jó állásom volt Magyarországon, amit imádtam, majd azt követően olyan helyzetbe kerültem, hogy saját céget tudtam alapítani. Akkoriban ezért nem mentem. 10 évig vezettem a cégemet, amikor eldöntöttem, hogy vagy bezárom, vagy eladom.

Mi volt az, ami segített a döntés meghozatalában?
Több minden segített, egyik sem jó. Lakást vettem, kiderült, hogy egy agresszív csalótól, akivel hamarosan jogvitába keveredtem, amikor kiderült, hogy a lakás nem felel meg a szerződésben leírtaknak. Aztán a vitát ő oldotta meg: pont Berlinben voltam hivatalos úton, amikor betört a lakásomba, minden holmimat elvitte, és otthagyott 3 kopasz embert. 3 hónapig tartó idegőrlő időszak kezdődött, mert nem lehetett tudni, hogy csődbe viszi-e a cégét, és akkor minden megtakarított pénzem ugrik. Közben rendőrség, bíróság, önkormányzat, minden ingóságom visszaszerzése. És persze a cégvezetés. Abban az időben sokat utaztam, elmentem ahova csak hívtak, hogy rendezett körülmények között, és ne dobozokból éljek. Tettem magamnak egy ígéretet, ami úgy szólt, hogy ha valami csoda következtében visszakapnám a pénzem, akkor arra fogom költeni, hogy a nagyon régóta tartó dédelgetett álmom megvalósítsam, és el fogok költözni Magyarországról. Döntöttem, és utána már könnyen ment minden. Lett vevő a cégemre, egy év múlva átadtam mindent és kiírtak engem a társasági szerződésből.

Hogyan készültél fel az új életre?
Nem készültem fel. Annyit tudtam, hogy még amikor dobozokból éltem, voltam egyszer 2 napot Barcelonában, és megígértem magamnak, hogy ha visszakapom a pénzem, akkor visszamegyek oda hosszabb időre. Úgyhogy amikor már visszakaptam és a cég átadása folyamatban volt, kimentem először 3, aztán 5 hétre. Megnéztem milyen is ott lenni. Beiratkoztam spanyol nyelvtanfolyamra, és elkezdtem ott élő külföldieknek szervezett programokon részt venni. Emellett vettem 25 euróért egy helyi telefont. 🙂 Körülbelül 1 hónap alatt lett 10 telefonszám a telefonomban, amit aztán egymásnak adtak az ismerősök, mondván, hogy itt van ez a magyar lány, fogalma sincs, hogy mit akar, de hívjátok el kávézni. Én is, ha valakinek bemutattak, mindenkit megkérdeztem van-e kedve kávézni valamikor. Legtöbbjüknek volt, bár ezek közül egyik sem volt magyar.
Így a pár hét után már úgy mentem haza, hogy tudtam mikor indulok vissza és kik azok, akik várni fognak.

Mivel foglalkoztál Magyarországon és mivel foglalkoztál kint?
Magyarországon a turizmusban dolgoztam mindig, először szállodában, majd utazási irodában majd a saját irodámat vezettem. Barcelonában egy jó ideig nem csináltam semmit, csak ismerkedtem és tanultam a nyelvet. Képtelen voltam dolgozni, és akkor jöttem rá, hogy ki vagyok égve. Elég ijesztő volt eleinte a semmittevés, de aztán eljutottam oda, hogy 28 év folyamatos, sokszor napi 12-14 óra munka után megérdemlek ennyit. Úgyhogy pihentem, és élveztem minden egyes napot, hálát adva a sorsnak, hogy nem diliztem be a kilakoltatásba és abba sem, hogy amíg a rendőrségre jártam, 2 kolléganőm kirabolta a cégemet. Mindent vittek, adatbázist, terméket, ügyfelet. Szerencsére ezt csak fél év múlva tudtam meg, amikor ismerősök rákérdeztek, hogy tudtam-e, hogy még a felmondási idejük alatt megalapították a saját cégüket. Hát nem tudtam, de amint mondtam, ezt nagy szerencsének könyveltem el.
Barcelonában aztán egy idő múlva már sokan ismertek, úgyhogy behívtak interjúra egy nagy multi céghez, ahol először pár hetet tolmácsoltam, majd kb. 1 év múlva munkát ajánlottak. Közben kitaláltunk egy olasz fotóssal egy programot, amit majdnem el is kezdtünk értékesíteni, de aztán mindenféle okok miatt ezt felfüggesztettük.
Jó sok idő telt el, amikor eldöntöttem, hogy megfogadom barátok tanácsát és elkezdek egy új, de már általam ismert szakmát tanulni. Így lettem coach.

Mi volt a legnagyobb kihívás számodra a külföldi életben, külföldre költözésben? Ezzel hogyan küzdöttél meg?
A lakáskeresés. Az ott iszonyú. Nagyon drága, nagyon rossz lakások és ha nincs szerződéses munkád, akkor nagyon kicsi az esély, hogy bérbe adják neked. Ha pedig valaki mégis, akkor olyan inkorrekt feltételeket szab, hogy jó mélyen a zsebedbe kell nyúlni. Úgyhogy sokszor laktam albérletben, idegenekkel, aztán béreltem is, és volt amikor egy barátom üres lakásába költözhettem be. Így legalább megismertem a város legtöbb kerületét. 🙂
A másik nagy kihívás az volt, hogy meg kellett tanulnom késni. Ott nem 5 perceket késnek, ha megbeszélünk egy találkát, hanem minimum fél órát. Nem küld sms-t senki, hanem csak ott vársz, aztán majd egyszer csak jönnek. Úgyhogy megtanultam késni én is, és rájöttem, hogy ezen senki nem stresszel, és senki nem sértődik meg.
Azt is megtanultam, hogy ha esetleg üzletről beszélnék valakivel, akkor másnapra úgy sem az lesz, amit megbeszéltünk, úgyhogy nagyon meg kell válogatni, hogy kivel kezdek el egy új projektet.

Hogyan sikerült beilleszkedned külföldön?
Nekem ez nagyon egyszerű volt. Szinte rögtön lett társaságom. Az angollal nagyon egyszerű ott az élet. A spanyol csak akkor kellett, amikor már saját internetre szerződtem egy bérlakásban és próbáltam rábírni a helyi telekommunikációs céget, hogy teljesítse a szerződésben foglaltakat. 2 hónapig naponta veszekedtem velük, viszont így sikerült a spanyolt elég gyorsan elsajátítanom. Szerencsére az ismerősök között mindig volt aki segítsen, ha elakadtam, bár azt tapasztaltam, hogy ott magától senki nem avatkozik bele mások életébe. Nem osztják az észt, csak akkor segítenek, ha tényleg kéred.
Minden más könnyű volt, és sokkal több volt a jó, mint a rossz.

Számított a beilleszkedésben, álláskeresésben, a külföldi életed kialakításában az életkorod? Ha igen, akkor mit befolyásolt?
Úgy gondolom, hogy nem. A munkakeresésben azt gondolom, hogy van amikor számít, főleg azoknál a cégeknél, ahol nagyon fiatal HR-esek interjúznak. Ahogy Barcelonában sokan mások, ők sem kapnak elég képzést arra, hogy észrevegyék azt, ami a kereséshez képest plusz értéket jelentene a cégnek.
Annál a nagy nemzetközi cégnél, amelyik állást kínált azt vettem észre, hogy csak a tapasztalatom számított, illetve hogy mindent tudtam, amit az adott munkakörhöz kerestek.

Mit javasolnál azoknak a nőknek, akik 40 éves koruk után vágnak bele a külföldi életbe? Milyen tanácsokkal, ötletekkel látnád el őket?
Nagyon nehezen adok bárkinek tanácsot, mert mindenki más, és ami nekem működik, az lehet, hogy másnak nem. Talán egyetlen tanácsom lenne – én nem voltam egyedül abban a folyamatban, amikor jött az első kulturális sokk, és a karrierváltásból eredő identitászavar. Volt egy coachom, aki segített átvészelni a nehezebb napokat. Ezekről a nehézségekről nem lehet szerintem barátoknak beszélni, mert ők a saját szemszögükből mondják el azt, amit gondolnak, és nem mindig érzik át, ami az én gondom. Úgyhogy ez a tanácsom – szerezzenek egy coachot, akiben megbíznak, és aki segít keretet rajzolni az új élethez. A másik pedig az, hogy számolják ki a tartalékaikat, és az új helyen pedig vegyék fel a helyi ritmust. Anélkül nem fog menni semmi.

 Ha a külföldi életről, külföldre költözésről olvasnál még többet, akkor izgalmas meglepetéseket találsz itt a Nők Külföldön oldalon. KLIKK IDE a meglepetésekért.

Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.

Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.

Comments

comments

Szólj hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás