Részlet a naplómból – vallomás a kulturális beilleszkedésről
A Nők Külföldön oldal tartalmához ezentúl lelkes, önkéntes riporterek is hozzájárulnak, akik a világ különböző országából tudósítanak. Interjúkat, élménybeszámolókat olvashatsz majd tőlük ezentúl. A mai cikk egy nagyon személyes vallomás a kulturális beilleszkedésről, bennünk kavargó érzésekről. Fogadd szeretettel Hayjni írását.
Tegnap meglátogattam egy barátnőmet Hollandiában. Bevállaltam kétszer hat óra vonatozást, hogy láthassam nem egészen egy napra mielőtt megszületik a babája. Másfél éve nem találkoztunk. Vannak dolgok, emberek, akikért képesek vagyunk ilyen őrültségekre. Mert megéri.
Ülök a vonaton, hazafelé és a beszélgetéseinkre, élményeinkre gondolok, és közben az életem jár a fejemben.
Különböző életek, különböző sorsok. Mindegy merre élünk, szülőföldünkön vagy máshol, jót és rosszat egyaránt tartogat nekünk a sorsunk.
Különböző szakaszokon megyünk keresztül, amik azt hiszem talán felerősödnek, amikor külföldre költözünk. Nem mondanám, hogy könnyebb itt vagy ott. Csupán más.
Az elmúlt majdnem négy és fél évem rengeteg élményt, kihívást , érzelmi hullámot, örömöt, fájdalmat, sikert és kudarcot foglalt magába – mindezt távol az otthonomtól éltem át, majdhogynem egyedül. Folyamatosan változtam, változott a világszemléletem, az érzéseim, személyiségem, gondolkodásmódom, a tulajdonságaim és a szokásaim, és talán még a céljaim is. Rengeteg új tudásra tettem szert. Nem mondom, hogy ezt otthon nem lehetett volna megszerezni. De biztosan. Csak kicsit másképp.
De most itt vagyok. Bruggeben. És amikor már azt hiszem minden sínen van – haladok a céljaim felé; elfogadom és nem tragédiaként élem meg a mindennapok kihívásait, a fel-fel bukkanó honvágyat és bizonytalanságot, azt, hogy tényleg jó-e nekem itt; amikor már nem harcolok a „nem szeretem” helyzetek ellen, mert mindenből a legjobbat akarom kihozni -, olyankor áll minden újra a feje tetejére. Olyankor jön egy furcsa érzés, amit nem tudok hová tenni.
Pontosan ez történik épp most. A vonaton. Rotterdam környékén járunk és miközben suhan velem a vonat és az idő, itt motoszkál bennem egy kellemetlen érzés. Egy kellemetlen érzés, hogy vissza kell mennem abba a gyönyörű, de gyakran nyomasztó érzéseket keltő városba. Pedig már teljesen másképp látom, mint az első években. Főleg mióta csatlakoztam a Nők külföldön csoporthoz. Azóta másképp nézek magamra és másképp a környezetemre. Persze ez is egy hosszú folyamat része, de be kell valljam, az Önbizalom kihívás és az online tréning sokat lendített rajtam, és felgyorsította ezt a folyamatot. Talán ezért is vagyok képes most másképp tekinteni erre a furcsán mardosó és idegesítő érzésre, ami teljesen összezavar. Ahogy arra gondolok, hogy erről a kirándulásról visszaérkezem az életembe, valami eszeveszett tiltakozás fog el. Hiába tudom, hogy ez csak egy szakasz, egy állomás. Hiába tudom, hogy kihasználhatom az előnyeit és lehetőségeit, mégis rám tör ez a kedvemet szegő, bosszantó érzés és megtorpanásra akar kényszeríteni. De most nem hagyom magam. Most tényleg nem. Ezen a nyáron más szemmel nézek a világra. Tudom, az érzéseimre is választ kapok majd. Megváltoznak, talán megértem őket. Addig is gyakorolom az elfogadást. Írok, hogy könnyebb legyen. Írok, mert örömöt okoz, és közben a céljaimra fókuszálok.
Más szemmel nézek a világra, hogy a világ is más szemmel nézzen rám.
2015. május 17.
***
Nektek, Nők (és Férfiak) Külföldön és Otthon,
Köszönöm Petrának, hogy a riporter csapat tagja lehetek. Ezt a feladatot felhasználom, hogy jobban megismerjem általa a várost, ahol élek, és az itt élő embereket. Jobban kinyitom a szemem, megtörlöm a szemüvegem, és mások szemén keresztül is megnézem majd a környezetem miközben megmutatom Nektek Brugge városát.
A centrum körbefutva kb. másfél-két Margitsziget-kört tesz ki. Gyönyörű hely. Békés, nyugodt – még a nyüzsgő turisták ellenére is – , és biztonságos. Elvarázsol, mikor ide látogatsz. De vajon mit tesz veled, ha itt élsz? Ennek akarok utánajárni. Több szemszögből is.
Remélem érdekesnek találjátok majd.
Keszthelyi Hajnalka (Hayjni) 2011 óta élek Brugge városában, Belgiumban. Szakmám szerint nőiruha-készítő, divattervező, bartender és zumba oktató vagyok. Jelenleg a különböző érdeklődési köreim és karrier céljaim összehangolásán dolgozom, miközben egy többszörösen díjnyertes „Small Luxury Hotel” bárjában töltöm hivatalos munkaóráimat.
Még részletesebben itt olvashatsz Hayjniról.