Kultúrsokkos a láthatáron!
Az elmúlt napokban az egyik cikk kapcsán heves vita bontakozott ki a külföldi beilleszkedéssel, a kulturális sokkal kapcsolatban. A kulturális sokkról és a leküzdéséről már olvashattál a weboldalon, ma azonban egy kicsit más oldalról közelíteném meg a kérdést: Mit tegyünk, ha a környezetünkben valaki kulturális sokk fázisában van? Egyáltalán, honnan vesszük észre, ha valaki ebben a fázisban van?
Biztosan találkoztál már frissen kiköltözöttekkel (akár magyarokkal, akár más nációkkal), akik hihetetlen vehemenciával vetették bele magukat a külföldi életbe: részt vettek minden rendezvényen, nyüzsögtek a Facebookon, és néha az agyadra mentek. Na, ők még a beilleszkedési folyamat első fázisában voltak, a „mézeshetek” időszakában.
A kulturális sokk ezután jön, és sok tényezőtől függ: attól, hogy mennyire mély a krízis, és milyen hosszú ideig tart. Függ az illető személyiségétől, családi állapotától, munkaerő-piaci helyzetétől, nyelvtudásának szintjétől, az országtól, ahova költözött, és még sok egyébtől is. Egy anyuka, nyelvtudás nélkül, kicsi gyerekre otthon vigyázva, sokkal-sokkal nehezebben tud beilleszkedni, mint egy nyelvet tökéletesen beszélő, eleve a karrierje miatt külföldre költözött nő, aki napi szinten sokféle emberrel találkozik. Természetesen, az sem mindegy, hogy az új kultúra mennyire passzol valakinek a személyiségéhez, mennyire tér el az otthonitól.
Honnan veszed észre, hogy valaki a kulturális sokk állapotában van és nem csak simán undok? 🙂
Nem könnyű észrevenni, hiszen a legtöbben már elfelejtettük azt, hogy milyen volt kezdetben, vagy esetleg mi könnyebben átvészeltük.
Szóval, a jelek (a teljesség igénye nélkül):
- A másik ember gyakran levert, szomorú, sokat panaszkodik;
- Könnyen felhúzza magát, „beszól”;
- Szidja az országot, annak minden aspektusát: embereket, intézményeket, úgyszólván mindent;
- Gyakran hangzik el ez a szófordulat: „bezzeg otthon”;
- Lehetnek mindenféle testi tünetei: itt fáj – ott fáj, mindig fáj valahol;
- El sem tudja képzelni, hogy ebben az országban hogyan lehet élni.
Mit tehetsz, ha a környezetedben valaki ebben a cipőben jár?
Ha az agyadra megy, nincs türelmed foglalkozni vele, akkor a legjobb, ha elkerülöd abban az időszakban, amíg tart ez a krízis. Így nem mondotok egymásnak olyanokat, amiket később mindketten megbántok.
Ha nem tudod – vagy nem akarod – elkerülni, akkor komoly támogatást nyújthatsz neki már csak azzal is, ha megérted és elfogadod, hogy most éppen nehéz helyzetben van. A kéretlen tanácsok ritkán szoktak bejönni, bár van olyan ember, akinek a Csernus-féle sokkterápia az ideális. 🙂
Elmondhatod viszont neki, hogy neked mi segített, hogyan sikerült megoldanod a beilleszkedésedet. Aztán, az majd az ő feladata és felelőssége, hogy leszűrje azt, ami számára jó és hasznos.
Ajánlhatsz emellett programokat (nem, nem muszáj mindenhova neked elvinned!), tanfolyamokat, online és offline lehetőségeket. Rákérdezhetsz, hogy van-e valamire szüksége. Nagyon félelmetes lehet az első időszakban, ha nem tudja az ember lánya, hogy hova rohanhat, kit hívhat, ha beteg, vagy ha elromlott a hűtőszekrény. Pszichológust sem kell játszanod, ha nem akarod, mert a helyi kultúra mélyebb megismerésével, megértésével, a gyakorlati problémák megoldásával egyre könnyebben tud majd kilábalni a másik a kulturális sokk fázisából.
Mindenkinek más az útja, mindenkinek más segít. Munka, befektetés nélkül igazán nem lehet végigmenni a beilleszkedési folyamaton. Más helyett nem kell és nem is tudsz dolgozni.
Aztán, ki tudja, a végén kiderülhet, hogy egy hihetetlenül jó fej, kedves, aranyos ember rejtőzik a sündisznóálarc mögött. 🙂
Jó hír minden olvasónak: Ezentúl nem maradnak hibák a cikkekben, mert van egy szuper lektorom, a „SZÖVEGDOKI”. 🙂
Ha a külföldi életről, külföldre költözésről olvasnál még többet, akkor izgalmas meglepetéseket találsz itt a Nők Külföldön oldalon. KLIKK IDE a meglepetésekért.
Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.
Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.