Imádom az új kultúrát! Mégis érezhetek kulturális sokkot?

Néhány ügyfelemmel beszélgetve felmerült az a kérdés, hogy vajon, ha ismerünk egy kultúrát kívül-belül, akkor érhet-e minket kulturális sokk, az adott országba költözve. Vigyázz, most egy nagyon megosztó cikk következik.

Ha esetleg nem tudod, hogy mi az a kulturális sokk, akkor KLIKK IDE.

Mi is az a kultúra? Számtalan definíciója van, de talán a leggyakrabban használt a következő:

A kultúra egy embercsoport jellemzője és tudása, amit a nyelvük, vallásuk, gasztronómiájuk, szociális szokásaik, zenéjük, művészetük stb. definiál. Legtöbben valami ilyesmit értünk kultúra alatt.

Mi van azonban, ha úgy érezzük, hogy egy adott kultúrát tökéletesen ismerjük, beszéljük a nyelvet, egyezik (vagy elfogadjuk) a vallást, ismerjük a szokásaikat stb. azonban mégis valami nem stimmel, érezzük magunkon a kulturális sokk tüneteit? Ilyen lehet például a lehangoltság, szorongás, valami nehezen definiálható bizonytalanság, fáradtság, rossz közérzet, furcsa honvágy.

Ezek a tünetek főleg akkor lehetnek furcsák, ha nem érezzük azt, hogy az adott ország, kultúra idegen lenne számunkra. Bírjuk az ottani embereket, szeretjük az ételeiket, kifejezetten tetszenek a szokások, szabályok. Mi lehet mégis a baj?

Én úgy látom az ügyfeleimnél, hogy bár a kultúrával felületesen vagy akár mélyebben már megbarátkoztak, valahogy a gyökerek még nem alakultak ki. Ez persze egy rövid külföldi tartózkodásnál nem feltétlenül cél, hogy mély gyökérzetet alakítsunk ki az új országban, de azért olyan szinten érezni kell a biztonságot, hogy ne boruljunk fel semmilyen szempontból.

Valahogy ez a gyökértelenség érzés jelenik meg sokaknál. Magyarországról eljöttek, mert nem tetszett sok dolog, amit az új helyen megtaláltak, de az emlékek, a barátok, rokonok, a lakás, a régi iskola, munkahely ott maradt. Magyarországon úgy érezhetjük, hogy van mibe megkapaszkodni (még akkor is, ha nem feltétlenül látjuk a jövőt). Mindez nincs meg külföldön, legalábbis eleinte.

Félelemmel tölthet el az a kérdés, hogy mi van, ha nem tudok dolgozni? Kihez, mihez fordulhatok? Hogyan élek meg? Valahogy a Maslow piramis alja rezeg. Persze, most sokat keresek, de mi van ha… Klassz az ország, de kivel tudok igazán beszélgetni?….

Persze, most mondhatnád Te, az olvasó, hogy milyen butaság ez, hiszen pont a létbizonytalanság miatt mennek sok ezren külföldre. Ez valóban igaz, hogy sokan az anyagiak miatt választják a külföldi munkát. Ugyanakkor ez nem zárja ki azt, hogy a kinti biztonság (eleinte) egy nagyon törékeny biztonság. Később, idővel elkezdjük azokat a gyökereket kialakítani, de addig eltelik hosszabb-rövidebb idő, kinek-kinek az élethelyzetének megfelelően. Nekem például a mai napig honvágyam támad, ha Bukarestre gondolok, ahol majdnem 5 évet éltem. Azok a bizonyos gyökerek. 🙂

Valaki pikk-pakk megtalálja a helyét, valakinek időbe telik akkor is, ha egyébként nem idegen tőle az az új kultúra. Ez normális dolog. Ha Te is azok közé tartozol, akik megkínlódták / megkínlódod az első időszakot, akkor tudd, hogy nem vagy egyedül. Dolgozz azon, hogy elkezdjenek növekedni azok a bizonyos gyökerek, amik a stabilitást adják. Ismerkedj, kapcsolódj emberekhez, ismerd meg még jobban azt a gazdasági-, kulturális-, politikai környezetet, amiben élsz.

Ha pedig úgy érzed, hogy valami miatt megakadtál, akkor fordulj szakemberhez (pszichológushoz, coach-hoz). Ne kínlódj egyedül.

Comments

comments