Gyerekkel külföldre – Orvosi tennivalók listája
Korábbi bejegyzésemben sorra vettem azokat a teendőket, amelyeket érdemes megtennünk mielőtt külföldre költözünk, illetve egyik országból egy másikba költözünk. A mai bejegyzésben a különböző életkorú gyerekekkel kapcsolatos teendőkről lesz szó. Ezt a cikket ismét egy vendég szerzőnknek köszönhetjük. Dr. Votisky Pétert kértem fel, hogy foglalja össze nektek a legfontosabb teendőket.
–
Kérünk benneteket, hogy kérdéseiteket a kommentekben tegyétek fel, mert ott fogja követni ő is a történéseket és ott tud majd válaszolni.
–
ÍME A TANÁCSOK:
Ha gyermekkel megyünk hosszabb időre külföldre ( dolgozni, vagy csak családtagként ott élni…) a következőkre kell figyelni:
–
Általában:
–
1. Az újszülött immunológiailag az anyával azonos védettségű, majd ez a „természetes ellenálló-képesség 8-10 hónapos korig csökken, akkor ér el a minimumát, majd lassan nőni kezd és 7-10 éves kor körülre közelíti meg a felnőtt értéket – ezt a tényt a fertőzéseknek kitettségnél érdemes figyelembe venni.
Itt említem meg, hogy a gyermek körüli hygiénés szabályokat az itthoninál még fokozottabban tartsák be.
–
2. Ismeretes bizonyos betegségek ill. az irántuk való hajlam családi halmozódása: ilyenek egyes emésztési – felszívódási zavarok, vagy pl. a csecsemőkorban gyakori középfülgyulladások, vagy a kisdedkori pseudocroupokesete. A „füles” vagy allergiás szülők gyermekeinek jelentős esélye van, hogy ők is „fülesek”vagy allergiásak legyenek, a pseudocroupos testvéreknél a fiatalabbnak pedig a pseudocroup betegségre van esélye. Erről érdemes a gyermekorvossal egyeztetni.
–
3. A Magyarországon – jelenleg még – megszokott (és európai csúcsszintű) házi gyermekorvosi/védőnői hálózatot külföldön többnyire nem találják meg. A helyi adottságokat, ha lehetséges, ottani ismerős segítségével célszerű felderíteni. Ugyanide tartozik a fogadó országban szükséges egészségügyi biztosítás kérdése. Csecsemővel áttelepülve a (kiegészítő) betegbiztosítás megkötése fontos, de sajnos eléggé költséges is. Az idehaza is célszerű „bébinapló” vezetés külföldön hatványozottan fontos: szabadságra hazajőve, vagy az itthoni gyermekorvossal telefonon konzultálva igen jó szolgálatot tehet.
–
Ha családtagként megyünk külföldre:
–
1. és a gyermek csecsemőkorú (
Ellenőrizni kell az itthoni, dokumentált védőoltásokat, utána kell nézni a fogadó ország oltási szokásainak.( ebben az ÁNTSz keretében működő Oltási központok nyújtanak felvilágosítást).
Le kell írni (és esetleg lefordíttatni) a gyermek eddigi betegségeit:az esetleges, addig tisztázódott fejlődési rendellenességeket, allergiát, hörghurutokat, esetleges húgyúti fertőzéseket stb.
Összeírni az eddig kapott gyógyszereket, méghozzá a dobozról (az összetételnél) leolvasható kémiai nevet (Figyelem: a gyógyszerek országonként eltérő gyári nevet kaphatnak), különös tekintettel a leggyakrabban adottakra: lázcsillapítók, antibiotikumok..
Ami a táplálást illeti: ha anyatejes a csecsemő, a helyzet egyszerűbb, egyébként a fogadó országban kapható tápszerekről is célszerű érdeklődni, ill. 1 havi készletet kiutazáskor érdemes magunkkal vinni, számítva az esetleges beszerzési nehézségekre.
Ha egzotikus helyre megyünk, a helyi zöldségekről – gyümölcsökről is tudakozódjuk előzetesen.
Célszerű elutazás előtt 1-2 hónappal házi gyermekorvosukkal alaposan megvizsgáltatni a kicsit. Ebbe tartozzék bele egy alaposabb labor vizsgálat, vérképpel, vizeletvizsgálattal, és meg kell történjék az első, alapvető érzékszervi vizsgálat ( látás, hallás !) is.
–
2. Kisdedekkel ( 1- 3 é kor között) már egyszerűbb a helyzet, főként azért, mert az anyának már több éves tapasztalata van a gyermekével. Természetesen az étkezéssel, gyógyszerekkel kapcsolatos előbb elmondottak most is fontosak.
Többször szerepelhetnek azonban az un. fertőző- gyermekbetegségek és új szempontként jelentkezik az „örökmozgó”apróságnál a balesetek, sérülések kérdése: apróbb tárgyak orrba-fülbe dugása, magasról leesés, forrázás-égés. Ezeket a baleseti forrásokat fokozott gondossággal érdemes kiiktatni, és az első ellátásukat – legalább elméletben – átgondolni – és ideértem a (bőr)fertőtlenítők, egyszerűbb kötszerek otthoni, elérhető helyen tartását – mert idegen környezetben, akár csak idehaza éjszaka, minden baj nagyobb!
–
3. Óvodáskorúaknál ( 3-7 éves kor között) – feltehetően azért mert ekkor kerülnek legnagyobb arányban közösségbe a gyermekek – feltűnő a légúti betegségek megszaporodása. Ezek legtöbbször ( az esetek > 80 %ában) vírusos betegségek , ezért kezelésükben nem az antibioticumoké a főszerep, sőt ez a terület a felesleges és rosszul alkalmazott antibiotikus therápia fő terepe.
Forras: FreeDigitalPhotos.net / photostock
Ha északi vagy nyirkos – párás levegőjű országba készülünk, az influenza – elleni védőoltásokat biztosan érdemes beadatni. Az un. „immunerősítők, immunmodulánsok” hatásosságával kapcsolatban megoszlanak a vélemények.
A gyakori felsőlégúti fertőzések – az alkati sajátosságok mellett – szerepet játszanak az orrmandula és a torokmandulák megnagyobbodásában is, ezért ebben az életkorban ezen szervek műtéti eltávolítása a leggyakrabban felmerülő kérdés. Felesleges eltávolításuktól („hogy majd ne legyen velük baj”) óvakodnék.
Beiskolázás előtt az érzékszervi vizsgálatokat ( l.feljebb) meg kell ismételni.
—
–
4. Iskoláskorban ( 7 év felett) a betegségek között már egyértelműen a balesetek játszanak vezető szerepet. Ezek elkerüléséről, ill. jelentőségükről már fentebb szóltunk. Különös figyelmet érdemelnek a közlekedési balesetek ( pl Nagy-Britannia: baloldali közlekedés) és a minden korcsoportban jelentős háztartási balesetek (magasból esés, áramütés !) Az iskola utáni („napközis”) önállóbb élet pedig az étkezéssel kapcsolatos tudatos magatartás kialakítására ad lehetőséget.
–
Ha munkát vállalunk külföldön ( további szempontok, az előzőeken felül):
–
1. lehetőleg ne vállalkozzunk erre, ill. csak otthoni ( pl interneten keresztül történő) munkavégzést ajánlok. Megjegyzendő, utóbbinak ma már igen sok fajtája ismeretes és megszokott.
–
2.. Kisdedkortól iskoláskorig itt merül fel a megbízható „Kindergarten” szerepe és jelentősége. Ilyet találni nem mindig könnyű – és általában nem is olcsó ! – célszerű helyi ismerősök, ill. a háziorvos (GP) segítségét kérni. Tapasztalatok szerint a nagyobb ilyen állami vagy magánintézmények nagyobb biztonságot jelentenek. Fontos hogy a gyermekgondozó nurse-ökkel jó kapcsolatot építsünk ki, és naponta alaposan érdeklődjünk a gyermeknek a nélkülünk eltöltött idejéről, esetleges új szokásairól.
–
3. Iskoláskorban, különösen 10-11 éves kor felett sajátos problémaként jelentkezik a kábítószer-kérdés, majd a szexuális nevelés-felvilágosítás kérdésköre. Ezt semmiképpen ne hagyjuk az iskolára. Ez a szülők együttes (!) feladata (beleértve a számítógépek gyermekek előli program-védelmét is !).
Ebben az életkorban, idegen nyelvű környezetben könnyebben manifesztálódnak bizonyos beszéd, ill. „készség-zavarok”: pöszeség, dyslexia, dysgraphia, dyscalculia és viszonylag gyakrabban találkozunk egyes psychés zavarokkal, ilyen pl. a szorongás, aminek egyik kiváltója például a teljesítmény-kényszer vagy a külföldre-kerülés miatti „gyökértelenség-érzés” lehet. A harmonikus családi élet ( együttes vacsorák, beszélgetések !) jelentősége alig eltúlozható.
Egyszóval a szilárd, harmonikus, tudatos családi élet alapvertő feltétele annak, hogy egy nő gyermek/ek -kel külföldön is sikeres lehessen. Majd meglátják !
–
A kérdéseket a kommentek között várjuk.
–
Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.
Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.
Comments
6 hozzászólás
Szólj hozzá!
Itt kereshetsz a honlapon:
ORSZÁGINFORMÁCIÓK
Témák az oldalon
Még itt találsz meg:
EZEK A KEDVENCEINK:
Legutóbbi bejegyzések
Legutóbbi hozzászólások
Ezeken a helyeken élünk
Nagyon jó kis írás!
Én mindenképpen azt javaslom, hogy a gyerekeknek legyen kint biztosításuk, háziorvosuk.
Mi ezelőtt csak 2-3 hónapra jöttünk az Európai Biztosítási Kártyával.
Ez azzal is járt, hogy nem tudtuk kisebb betegségek esetén orvoshoz vinni őket, csak az ügyeletre.
A saját kárunkon kellett megtanulnunk, hogy ez mivel jár.
Egy súlyosabb betegség, kórházi fekvés után ma már mind a 2 gyerek biztosítva van, a választott háziorvosunkhoz visszük őket, ha valami bajuk van.
Ő ismeri őket, a védőoltásokat leellenőrizte, megkapták azokat, amiket otthon nem, vagy csak később adnak.
Természetesen van balesetbiztosításuk is, de az egyébként is kötelező az iskolához, óvodához.
Én azt tapasztalom, hogy itt kevésbé nyomják a gyerekekbe a gyógyszereket, mint otthon. Inkább természetes módszerekkel próbálkoznak először.
Nekem ez szimpatikus, de én nem vagyok orvos.
Jó ez, vagy sem?
Bemásolok néhány Facebook-os kommentet, tanulságosak:
Lea (Németország): „Nagyon jó! Csak egyet tudok hozzáfu”zni: minden szót megtanultam németül, ami a várandóssággal volt kapcsolatos, aztán amikor a Kicsi megszületett, egy szót se értettem abból, amit a bajor dadák a kórházban nekem odavetettek. Csupa ismeretlen rövidítés volt. Tanulság: mindig elo”re kell a német szókincset tanulni, legalább egy fél évvel.”
Ildikó (szintén Németország): „Vagy ahogy andolul mondják: learn on do it! Vagyis tanulj munka közben, amikor teszed! Mindegy, hogy mikor csak mindig tanuljunk!”
Szintén Faacebookról (Lipcse, Németország): „köszönjük. Egyébként most már minden külföldi intézményben van kb magyarul beszélő gyerekgyógyász. Nálunk 2 is. Lehet minket is kérni bejelentkezésnél.”
Vagyis, ha már kint vagyunk pl. Németországban, akkor van rá esély, hogy magyar nyelvű gyerekorvost is találunk. Ez igaz egyébként Bukarestre is.
Genfben is van magyar nyelvű gyerekorvos a kórházban!
Na de jó hír. 🙂
Ezek szerint érdemes jól felkészülni az utazásra, ezután külföldön (főként Európában lehet esélyes) utána nézni, hogy van-e magyar nyelvű gyerekorvos.
Ez egyébként valamennyi orvosra igaz lehet, hiszen sokkal egyszerűbb magyarul panaszkodni, mint idegen nyelven. 🙂