Életem magánhangzók nélkül 2. – a szubjektív élménybeszámoló folytatódik…

Szilágyi Andi önkéntes riporterünk kalandjainak folytatása. Andi Prágában él és a cseh nyelvvel és emberekkel való kapcsolatát mutatja be neked ismét a humor eszközeivel. Fogadd szeretettel az írását. Az első részt pedig itt találod. 🙂

Alaphelyzet: Lelkes vagy és udvarias, ezért csehül szólalsz meg egy étteremben. Mivel jó a kiejtésed és a fejed alapján sem látszol külföldinek, nem derül ki rögtön, hogy nem vagy cseh. És akkor a pincér feltesz egy kérdést, amit nem értesz és színt kell vallanod…

Hogy reagál erre a pincér?

Reakció 1.

Mérhetetlenül felháborodik és kikapsz, amiért csehnek adtad ki magad és a későbbiekben tüntetőleg csak csehül beszél hozzád. Már ha beszél egyáltalán. Néha csak elintéz egy sértődött legyintéssel és soha többet nem látod viszont a személyzetet, rendelni, de igazából fizetni is csak hosszas könyörgés után tudsz.

Reakció 2.

Gúnyos arckifejezéssel végigmér, hiszen nyilván úgysem fogsz soha megtanulni csehül, mert ez csak a csehek kiváltsága, úgyhogy teljesen feleslegesen próbálkozol… Csakazértis kizárólag angolul beszél hozzád.

Reakció 3.

Szeme sem rebben, ugyanazzal az érzelemmentes arckifejezéssel dolgozik tovább, mint előtte.

Reakció 4.

Kicsit kinevet, de igazából olyan kedvesen, bátorítóan, hogy kedved támad továbbra is csehül próbálkozni. Türelmesen végighallgatja és próbálja megérteni, amikor csehül (vagy legalábbis egy nyelven, amiről te azt hiszed, hogy cseh) rendelsz és ha sikerül helyesen használnod a tárgyesetet, azt külön elismeréssel díjazza. Ő is csehül beszél hozzád végig, lassan és tőmondatokban. Olyan sikerélményed van, hogy a következő reakció 1, 2 vagy 3-ig abban a hitben élsz, hogy beszélsz csehül.

Reakció 5.

Elnéző mosollyal az arcán tűri, ahogy kínlódsz a mrkvovy dort kimondásával. Először nem tudod eldönteni, hogy a türelme támogatás vagy kárörvendés. Aztán felismered benne a látens pedagógust. Nem hagyja, hogy angolul próbálkozz. Egész este tanít és nagyon szigorú. Amíg nem olvasod fel az étel teljes nevét az étlapról, nem veszi fel a rendelést. Ha angolul szólalsz meg, elismételteti veled a cseh fordítást. Hoz cseh nyelvű olvasnivalót, hogy tanulmányozd, amíg elkészül az étel. Át is nézed, mert félsz, hogy kikérdezi. Házi feladatot szerencsére nem ad.

Szerencsére legtöbb esetben pozitív reakciókkal találkozom, a csehek tisztában vannak vele, hogy nem könnyű a nyelvük (néha vitatkozunk is azon, hogy vajon a cseh vagy a magyar a nehezebb) ezért nagyra értékelik, ha valaki próbálkozik. És az is kiderült, hogy negatívnak tűnő viselkedés mögött sem mindig külföldiekkel kapcsolatos ellenérzés van. Egy pincérről például a vacsora végén tudtam meg, hogy azért akart végig angolul beszélni velem, mert gyakorolni akart…

Comments

comments