Örömök és gondok a kétnyelvű gyereknevelés során

Dr. Csiszár Rita szakértőnk legújabb cikkében azokról az örömökről és gondokról ír, amelyekkel a szülők találkoznak a kétnyelvű gyereknevelés során. Sőt, november 16-án, a szokásos havi webináriumon is ő lesz a vendég, így még inkább elmélyülhetsz a témában. Készített Rita egy kérdőívet, amit érdemes kitöltened, hiszen így befolyásolhatod a webinárium témáját is. KLIKK IDE, ha kitöltenéd.

Mielőtt belekezdtem volna a gyermekkori kétnyelvűségről szóló könyvem megírásába, szerkesztettem egy internetes kérdőívet, amelyet – legnagyobb meglepetésemre – nem kevesebb, mint 27 országból összesen 420-an töltöttek ki. A válaszadók kivétel nélkül olyan magyar szülők vagy nagyszülők, akik vagy rövidebb-hosszabb ideje külföldön élnek, vagy Magyarországon próbálják a csemetéjüket valamilyen idegen nyelven nevelni. Nagyon sok érdekes és tanulságos választ kaptam. Ezekből szeretnék most néhányat megosztani veletek. Az egyik kedvenc kérdésem azután tudakozódott, hogy a megkérdezetteknek mi okozza a legnagyobb örömet a két- vagy többnyelvű nevelés során. Álljon itt egy rövid kis ízelítő a válaszokból:

• Látni a gyerek rendkívüli alkalmazkodóképességét, ahogy a nyelvek között vált. Ahogy humorizálni is képes mindkét (mindhárom) nyelven. 

• A tudat, hogy minden nappal több idegen kifejezést szív magába a gyerek, minden megerőltetés nélkül, csodálatos egyszerűséggel. 

• Amikor a lányom (külföldön élve) magyarul szól hozzám mások jelenlétében. 

• A gyerekem ismeri, és érti azokat a gyermekirodalmi alkotásokat, amelyek nekem egykor nagyon sokat jelentettek. 

• A legnagyobb öröm az volt, amikor először hazamentem Algériából Magyarországra a fiammal, és már beszélt, és a szüleimmel tudott kommunikálni. Akkor éreztem, hogy a munkámnak van gyümölcse. 

• Lehet valamiről úgy is beszélni, hogy azt a környezet nem érti. 

• Nagyon örültünk, amikor a lányom végre megszólalt mindhárom nyelven. A nagymamák – miután látták, hogy a gyerek annyit beszél mindhárom nyelven, mint egy vénasszony – szintén megnyugodtak. 

• Jó látni és hallani, hogy milyen folyékonyan kommunikálnak a gyerekeink immáron 3-4 különböző nyelven. És nemcsak a kommunikálásról van itt szó, hanem valamiféle nemzetközi, kulturális nyitottságról is. Afféle “világpolgárok” lettek, bárhol feltalálják magukat, nagyon könnyen ismerkednek idegenekkel, és érzékenyek, elfogadóak más világból származókkal szemben. Úgy foglalnám össze, hogy a szociális intelligenciájuk minden egyes megtanult nyelvvel még tovább fejlődött. 

• Szoktuk azt játszani, hogy mondunk egy közmondást valamelyik nyelven, és megbeszéljük velük, hogy az vajon mit is jelent, és hogyan függ össze az adott nyelv népének gondolkodásával, történelmével. Például nagyon tetszik, hogy mikor megkérdezem tőlük magyarul, hogy miként jön a Mikulás, akkor elmesélik, hogy rénszarvas húzza a szánját a hófellegekben a kéményen át be a szobába. Ha ugyanezt hollandul kérdezi valaki, akkor pedig lazán rávágják, hogy Spanyolországból érkezik hajóval. 

• Látom, hogy működik a dolog, és a fiam mind a három országot otthonának tekinti, es büszke mind a háromra. 

• Amikor a felnőtt gyerekeink megköszönték, hogy tudnak magyarul. És amikor a felnőtt lányunk egy magyarországi kongresszus után a hónap kiváló dolgozója lett a kanadai cégénél. 

• Érzelmileg máshogy reagálok, amikor a gyerek magyarul kíván jó éjszakát. Elolvadok! A szavaknak nagyobb az érzelmi töltete az anyanyelven mondva. 

• Előfordul, hogy a fiúnk tolmácsol köztünk, csak úgy a maga örömére, vagy lefordítja az apukájának, amit a hugának mondok magyarul. 

• Ők nem fognak annyit szenvedni egy nyelv elsajátításával, mint amennyit én most birkózom vele. 

Természetesen naivság lenne azt hinni, hogy a nyelvi nevelés során nincsenek kisebb-nagyobb „zökkenők”. A legnagyobb nehézségek után érdeklődve ilyen válaszokat kaptam:

• A türelem hiánya. Nem értem, hogy miért nem tudnak magyarul beszélni az Amerikában felnövő gyerekeim (2,5 és 5 éves)? 

• Eleinte nekem volt nagyon furcsa, hogy idegen nyelven beszéljek a gyerekemhez Magyarországon. Nekem is meg kellet tanulnom egy csomó olyan szót, kifejezést, mondókát, gyerekdalt, amit sohasem használtam korábban. 

• Nagyon-nagyon sok idő és energia. De megéri! 

•A sok vita és veszekedés a családban és a rokonságban, ami mindig arról szól, hogy mikor melyik nyelven (ne) beszéljük. 

• A mesekönyvek “szinkrontolmácsolása” este, amikor már én is fáradt vagyok. 

• Hogy velem tudják egyedül gyakorolni a franciát. Magyarországon nincsenek olyan jatszópajtásaik, akikkel franciául beszélhetnének. Sajnalom, hogy a gyerekek egymás között nem használják a franciát. 

• Ami az egynyelvű családoknak természetes, az a mi háromnyelvű környezetünkben olykor problémát jelent: anya/lánya, apa/lánya beszélgetést egymásnak fordítani, hogy a másik fél se érezze kirekesztve magát. Moziban/színházban/televizióban csak a 3. nyelven futó előadásokat, műsorokat tudjuk közösen élvezni. A nagyszülőkkel való kommunikáció is csak tolmácsolás útján lehetséges. 

• Írás-olvasás tanítása magyarul. 

• A magyar kultúra átadása külső segítség nélkül, teljesen egyedül, idegen környezetben. 

• Nem tudom, hogyan reagáljak, ha a gyerekek keverik a nyelvet. 

• A határ megtalálása, ahol még nem erőltetem a magyart túlságosan rájuk, de még elvárom, hogy a gyerekek és köztem való kommunikáció magyarul folyjon. 

• Rutinból kifolyólag németül szólalok meg. Mindig bánt es kudarcként élem meg, hogy nem a magyar az elsődleges nyelv a gyermekemmel. 

• Hiába gondolom, hogy jó az angolom, soha nem leszek képes olyan finomságokat elmondani a férjemnek, ahogyan azt magyarul el tudnám mondani. 

• Korábban kínosan éreztem magam, ha nyilvános helyen magyarul beszéltem a gyerekeimmel. A legfontosabb, hogy a gyerekeim megtanulják a nyelvet rendesen, így ilyen apróságokon ma már nem akadunk fel. 

• Örökösen fordítanom kell, és mindent mindkét nyelven el kell mondanom, hogy a férjem ne érezze magát kizárva. 

• Az, hogy néha nem tudom rendesen kifejezni magam a saját anyanyelvemen, mert már nagyon sok szót én sem használok. 

• A gyerekem jobban beszél franciául, mint én, ezért sokszor nem értem, hogy mit beszél. 

Neked milyen tapasztalataid vannak? Ismerősek a fenti idézetekben elhangzó gondolatok, vagy a te családod másként élte meg a kétnyelvűséggel kapcsolatos örömöket és gondokat? Kérlek, osszad meg velünk!

(Az idézetek Dr. Csiszár Rita: Két- és többnyelvű gyermeknevelés a mindennapokban – tanácsok, információk, történetek című könyvéből származnak. A könyvvel kapcsolatos további információk itt találhatóak: www.csiszarrita.eu)

Comments

comments