5 tipp a honvágy ellen

Ezt a bejegyzést a vonaton írom, útban Arad felé. Eredetileg egészen más témát terveztem, de ahogy elindult a vonat előbukkant egy érzés bennem. Először halványan, aztán egyre erősebben. Pszichológusként persze azonnal nekiálltam elemezni, figyelni és végül arra jutottam, hogy ez olyasmi, mint amit az ember idegenben töltött idő után érez, amikor megy hazafelé. A lassan oldódó honvágy érzése vagy az ismerősség érzése.

Na de hogy is van ez? Én most már 3 éve eljöttem Romániából, Bukarestből, ahol 5 évet töltöttem. Ráadásul azóta már éltem Dubajban, az Emirátusokban is.

A honvágy furcsa dolog, mert magamon és az ügyfeleimen is látom, hogy nem csak a szülőhazánk iránt érezhetjük. Hosszú külföldi tartózkodás után előjöhet ez az érzés otthon is vagy esetleg egy harmadik országban, ahova továbbköltöztünk.

Mi is az a honvágy, ami valakit olyan erősen meggyötör, hogy hazaköltözik valaki pedig szinte nem is érzi? Ezer arca lehet. Érzelmi hullámvölgyek, feltoluló rég elfeledett emlékek, megmagyarázhatatlan testi tünetek kísérhetik. A jelenségre a XVII. században Johannes Hofer, svájci orvos figyelt fel, akinél egy Bázelben tanuló berni diák jelentkezett mindenféle furcsa testi tünetekkel. Ez a diák nem tudott beilleszkedni az egyetemi életbe, egyre betegebb lett és látszólag nem volt testi oka. Hofer egy görög műszóval nevezte el a jelenséget nosztalgiának. Nostos=hazatérés, algos=fájdalom.

Szóval egy létező jelenségről van szó, ami valakiket sokkal erősebben érint, mint másokat.

Mitől függ a honvágy? Mitől van az, hogy valakit gyötör valaki pedig nem is ismeri? Sok-sok tényezőtől függ, íme néhány közülük:

1. Függ a megélt tapasztalatoktól. Ezért lehet az, hogy ha valaki boldog éveket töltött egy másik országban, utána pedig hazaköltözik, akkor vágyakozik a korábbi boldogságra.

2. Befolyásolja, hogy mennyire kötődünk a családunkhoz, barátainkhoz. Minél erősebb ez a kötelék, annál nehezebb az elválás. Ha ez azzal is párosul, hogy külföldön nehezen szerzünk új barátokat, ismerősöket, akkor még nehezebben éljük meg a szeretteinktől való távolságot. A honvágyon a Skype, Viber, telefon enyhíthet kicsit, de sokan megéltük már, hogy ezek gyakran inkább a hiányt erősítik fel.

3. Nagyon függ attól is, hogy mennyire sikerül beilleszkedni (vagy visszailleszkedni) az adott kultúrába. A kulturális sokk fázisában sokkal inkább szenvedhetünk a megszokottság, az otthoni kultúra, család hiányától.

4. Végül függhet a személyiségünktől is. Erre Philip Zimbardo amerikai pszichológus „szubjektív időperspektívák” elmélete lehet jó példa. (Nagyon ajánlom Zimbardo és Boyd: Időparadoxon című könyvét.) Zimbardo megkülönböztet objektív időt, ami az idő tényleges múlása és szubjektív időt, ahogy megéljük azt. Biztosan te is észrevetted már, hogy mennyire gyorsan tud elrepülni egy izgalmas hétvége és milyen hosszú tud lenni egy unalmas munkanap. Zimbardo megkülönböztet múlt-, jelen- és jövő orientált működésmódot. Ez azt jelenti, hogy alapvetően mire koncentrálunk. Most a honvágynál a múltorientáltságot emelném ki. A múlt orientáltságnál megkülönböztet Zimbardo múltpozitív és múltnegatív személyeket. A múltpozitív előszeretettel nosztalgiázik (!), emlékszik vissza a pozitív emlékekre, míg a múltnegatív a múlt sikertelenségeire, negatív aspektusaira emlékezik vissza. Ha valakire ez a múlt irányultság jellemző, ráadásul a múltpozitív irány, akkor ő az, akit a honvágy nagyon meggyötörhet.

Minden időperspektívának van sok-sok pozitív jellemzője, a gond abból adódhat, ha valamelyik túlsúlyba kerül. Szerencsére ezek a kategóriák nem velünk születettek, hanem tanultak, így újratanulhatjuk az idő kezelését.

Mit tehetsz a honvágy ellen?

1. Szerintem a legfontosabb, hogy ne hadakozz ellene. Ismerős ugye? Ha valamilyen érzést el akarsz nyomni, akkor gyakran sokkal erősebben tör elő. Időnként meg lehet élni negatív érzéseket is, lehetnek rosszabb pillanataid. Ez természetes. Próbáld megfigyelni, megérteni, hogy mi történik benned. Hidd el, könnyebb lesz.

2. Engedd el a múltat, vedd észre a jó dolgokat a jelenben is. Erre remek példa a 100 nap boldogság kezdeményezés, amit most itt a Nők Külföldön-nél is végigcsinálunk csapatban. Tanuld meg Te is észrevenni azt is, ami jó történik veled. Irányítsd a fókuszodat a jelenre is, ne ragadj a múltban.

3. Tűzz ki célokat. Ez segít abban, hogy a jövőre fókuszálj, előre nézz. (Ugye-ugye, egy újabb időperspektíva.)

4. Fektess energiát a kulturális beilleszkedésbe. Akkor is, ha csak rövid időre mész külföldre! Tanuld a nyelvet, ismerkedj a szokásokkal, a helyiekkel és más külföldiekkel. Minél kevésbé lesz idegen egy új hely, minél inkább megismered azt, hogy a megszokott szolgáltatásokat hol találod, minél több embert ismersz meg, annál könnyebb lesz a jelenre és a jövőre koncentrálnod a múlt helyett.

5. Kérj segítséget! Ha úgy érzed, hogy nem boldogulsz az érzelmi hullámvölgyekkel, a kínzó testi tünetekkel, akkor fordulj támogatásért baráthoz, szakemberhez (coachhoz, pszichológushoz). Ne ragadj benne!

+1. Mint végső megoldás: Ha végképp nem megy a dolog, akkor költözz haza. Lehet, hogy egy másik alkalommal, másik országban könnyebb lesz. Ez is természetes, sokan megteszik. Arra viszont figyelj, hogy nosztalgiából ne menekülj haza. Magaddal viszed majd a mostani érzéseidet is és nem biztos, hogy otthon megtalálod azt, amire vágyakozol.

Közben zötyögök a vonaton Arad felé és azon gondolkozom, hogy mi az, amit venni szeretnék, mi az, amit csak Romániában tudok megvenni és anélkül nem élet az élet. Mert még mindig van egy listám ezekről a dolgokról. 🙂

 

**********************************************************************

Comments

comments