Könyvajánló nyárra: Amerika! Visszaintegetsz? (Trembácz Éva könyve)

Egy üdítően izgalmas könyvet hoztam neked most nyárra. Trembácz Éva Zsuzsanna, egy Nők Külföldön olvasónk könyvét. Amikor belekezdtem, szinte letenni sem tudtam. Szerintem Te is így leszel vele. 🙂

Az önéletrajzi ihletésű könyv főszereplője a harmincas éveiben járó Zsuzsi, aki több éves párkeresés után, egy sikeres magyarországi karriert cserél fel az amerikai élettel. Természetesen egy fiú miatt költözik külföldre. (Ugye ismerős a helyzet? :-)) A regény naplószerűen mutatja be Zsuzsi útkeresését az új környezetben, megküzdését a kulturális sokkal és az új kapcsolat okozta kihívásokkal. Az egész történetet színesíti Zsuzsi budapesti barátnőjének csetlése-botlása a párkapcsolatában. A regény ötvözi az útleírást, egy idegen ország bemutatását és Bridget Jones naplóját. Mindezt pedig lebilincselően, érzékenyen és humorosan teszi. Szerintem nincs az a nő, aki ne ismerne önmagára egy-egy jelenetben (vagy akár többen…).

Egy részlet a könyvből ízelítőnek:

2007. április 3.
Nem elég, hogy én-azonosságom fontos forrását, a munkámat elvesztettem, de a hely és a helyhez tartozó szokások ismeretének hiányában az énképem további érdekes kanyarokat vesz. Az új közeg miatt folyamatosan furcsaságokat produkálok, amelyekhez még erőfeszítést sem kell tennem. Jelenet a fitneszteremből:
Először elegánsan és könnyedén, majd egyre nagyobb erővel próbáltam az öltözőszekrényen lévő lakatot kinyitni. Itt a cloroxos doboztól kezdve a konzervekig minden másképp nyílik, így feltételeztem, hogy a lakat körül is lesz valami hipermodern trükk. Ráadásul korábbi otthoni tapasztalataimra építve a szekrényhez lakat és természetesen kulcs is jár. Technikai ismereteim hiányában jóindulatúan feltételeztem erről a modernnek vélt lakatról, hogy majd kinyílik, s én egy tetszőleges kóddal bezárom. Azonban egészen más volt a helyzet. Az akció sikerének hiányában egy engem feltűnően, árgus szemekkel vizslató lányt kértem fel erre a nemes feladatra:
– Szia. Tudnál segíteni? – mosolyogtam rá kedvesen. Nem is értettem, hogy magától ez miért nem jut eszébe. Bárgyúnak tűnő arckifejezését egyáltalán nem tudtam értelmezni.
– Egészen pontosan miben segítsek? – nézett rám, miközben hangszínéből értetlenség, megvetés és némi riadalom áradt.
– Szeretném kinyitni ezt a szekrényt – közöltem kissé sértetten, hiszen annyira egyértelmű volt az eddigi cselekedetsorozatom.
Természetesen csak számomra volt az.  Testbeszédéből és tekintetéből ítélve közel állt hozzá, hogy hívja a rendőröket. Itt ugyanis a lakatot nem a fitneszterem adja, hanem mindenki magával hozza, tehát én valaki másnak a szekrényét akartam kinyitni, és ehhez a méltán büntetendő tevékenységhez még segítséget is kértem.

Comments

comments