Negyven fölött Dániában

Az interjúsorozatról: Sokan jeleztétek nekem, hogy nagyon érdekel benneteket az a téma, hogy 40 éves kor felett hogyan lehet külföldre költözni. Mire kell figyelni? Van-e egyáltalán esély a beilleszkedésre? Azt mondtátok, hogy olyan jó lenne azt érezni, hogy nem vagytok egyedül, más is megküzdött már hasonló kihívásokkal. Úgy gondoltam ezért, hogy az a leghitelesebb és az adja nektek a legtöbb pluszt, ha rövid interjúkban megkérdezek olyan nőket, akik 40 éves koruk után költöztek külföldre. Hogyan élték meg a költözést? Mit tanácsolnak azoknak a nőknek, akik még a költözés előtt állnak? Sokféle személyiséget fogtok megismerni, sokféle megoldással, megküzdési móddal találkoztok majd.
Kommentelj, kérdezz, de arra kérlek, hogy ne ítélkezz. Sokfélék vagyunk és ez így van jól. Ha szeretnéd felvenni a kapcsolatot az interjúalannyal, akkor írj az info@nokkulfoldon.hu címre és összekötlek benneteket.

Ma mai interjúalanyom egyik kedves olvasóm, Éva, aki 47 éves és már több, mint 1 éve él Dániában, Koppenhágában a férjével, 20 éves fiával és 9 éves kislányával. Éva 45 éves korában költözött külföldre. Fogadd szeretettel az ő történetét.

Honnan jött az ötlet, hogy külföldön folytasd az életedet?
Férjem vállalkozó volt otthon, amit sajnos a megváltozott gazdasági körülmények miatt már nem tudtunk tovább működtetni. Ez kényszerített arra, hogy külföldön keressük a boldogulást. Itt volt ismeretségünk, ez segített a döntésben.

Hogyan készültél fel az új életre?
Minden lehetőséget próbáltam felkutatni, ahonnan információhoz tudok jutni. Például kapcsolatokat kerestem Dániában élő magyarokkal a Facebook-on.

Mivel foglalkoztál Magyarországon és most mivel foglalkozol?
Mivel a vállalkozás jó megélhetést biztosított a családnak, ezért csaknem 20 éve nem dolgoztam. Érettségivel rendelkezem, régebben adminisztratív munkakörben dolgoztam. Ez sajnos azonban most nem elég ahhoz, hogy külföldön munkát vállaljak.

Mi volt a legnagyobb kihívás számodra a külföldi életben, külföldre költözésben? Ezzel hogyan küzdöttél meg?
A legnagyobb kihívás számomra, hogy nem beszélek nyelveket. Koromból adódóan Magyarországon én még az orosz nyelv oktatásában részesültem. Később németül, angolul és spanyolul is tanultam, de ezeket csak hobbiból, sajnos egyik nyelvet sem volt lehetőségem használni. Itt Dániában ingyenes a dán nyelv tanulása, ezért természetes volt, hogy elkezdem a nyelvtanfolyamot. Sajnos, rá kellett jönnöm, hogy ebből elég sokára lesz használható nyelvtudás, ezért mellette tanulom az angolt is. A mindennapokban ezt tudom használni, mert itt mindenki beszél angolul.

Hogyan sikerült beilleszkedned külföldön?
Ezen sokat gondolkodom mostanában, figyelek az érzéseimre. Azt kell mondjam, hogy nem illeszkedtem be. Szeretek itt élni, látom a lehetőségeket, élvezek minden újat. Biztonságban érzem magam és nincs honvágyam sem. Mégis olyan, mintha kívülálló lennék. Nincsenek dán ismerőseink. Bár társasházban élünk és a kislányunk dán iskolába jár, még nem sikerült kapcsolatokat létesítenünk. Mivel a férjem itt is vállalkozó, nincsenek dán munkatársai. Én pedig a dán tanfolyamon szintén csak hozzám hasonló bevándorlókkal találkozom. Gyorsan megszoktam a dán mentalitást – már amivel találkozom a boltban az utcán vagy az iskolában. Kedves embereknek tartom őket, de sajnos még nem sikerült kapcsolatot létesítenem velük. Az itteni szokásokat figyelem, és sokat át is vettünk. Van, amit muszáj volt megszoknunk és van amit azért, mert jónak tartjuk. Keressük a kapcsolatot a helyiekkel, nem zárkózunk el, nyitottak vagyunk. De akkor fogunk beilleszkedni, ha ők is befogadnak.
Itt jön a képbe a korom, mert én úgy gondolom, ez okozza a nehézségeket. A kislányom, aki 9 éves, nagyon hamar tudott kapcsolatot kialakítani. Rendszeresen jár az osztálytársaihoz, a házban lakókkal is jó a viszonya. A 20 éves fiamról is ezt tudom elmondani. Persze a nyelvtudás sokat számít. Próbáltam önkéntes munkát keresni, de sajnos főleg fiatalokat várnak vagy pedig speciális tudással rendelkezőket.

Számított a beilleszkedésben, álláskeresésben, a külföldi életed kialakításában az életkorod? Ha igen, akkor mit befolyásolt?
Igen, szerintem nagyon számít az életkor, de nem azért, mert nem kapnék munkát. Itt a munkakeresésnél nem számít a kor. Szerintem a mi korosztályunk nagy részének problémát okoz a nyelvtudás hiánya. Úgy gondolom, mindenképp erre kell a hangsúlyt fektetni. Ezen kívül, a korom miatt a különböző szabadidős programokon való részvétel is nehezebben megy. Gondolok itt arra, hogy mi már nem járunk olyan szórakozóhelyekre, ahol könnyebben lehet ismerkedni. Teljesen új életet kell kialakítani. Ez nem könnyű, amikor közben rendezni kell feleségként és anyaként is a család életét. Sok dolog rögzült már az évek során, aminek a változtatásához több idő kell. Elég csak a mindennapi bevásárlásra gondolni: Megtanulni és megkeresni az új élelmiszerek nevét, illetve azt, hogy mit mivel tudok helyettesíteni. Kapcsolatot tartani az iskolával, megtanulni az új rendszert. Szerintem ezeken a helyzeteken az lendít sokat, ha valóban keressük a kapcsolatot a helyiekhez.

Mit javasolnál azoknak a nőknek, akik 40 éves koruk után vágnak bele a külföldi életbe?
A legfőbb tanácsom az, hogy minél előbb keressenek olyan elfoglaltságot, ahol kapcsolatot tudnak teremteni a helyi lakosokkal. Járjanak fitneszterembe, tánctréningre (zumba, aerobic). Szánják rá magukat, hogy beülnek, akár egyedül is egy kávézóba, hogy megéljék a helyi hangulatot. Járjanak boltokba nézelődni. Iratkozzanak be nyelvtanfolyamra, vagy bármilyen tanfolyamra (itt meglepően sok tanfolyam van, pl.: iPhone-kezelő is) ha ők nem dolgoznak, csak a férj. Ez egy jó program és hasznos is. Vagyis legyenek részesei a helyi életnek.
Én sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem mentem sehova, csak a nyelvtanfolyamra. Arra vártam, hogy ha majd megtanulok dánul, akkor elindulok. Így telt el több mint egy év. Most kezdem el az itteni életet. Remélem, ezután felgyorsulnak az események.

Ha kíváncsi vagy a folytatásra, akkor később elmeséli Éva, hogy hogyan alakult az élete azután, hogy „belekezdett” az ottani életbe.

 

Comments

comments