Augusztus óta Genfben élünk – ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ
Gilda élménybeszámolóját olvashatjátok ma, aki megosztja velünk a titkot, hogy hogyan illeszkedett be a genfi életbe. Ha Te is szeretnéd megosztani az élményeidet, itt olvashatod, hogy mit kell tenned. J
Augusztus óta élünk Genfben, de a várossal való ismerkedésem korábban kezdődött.
A férjem félig magyar, félig francia, de Genfben született, és itt is élt mindig.
Egy magyarországi nyaralásakor ismerkedtünk meg, ő akkor már építkezett otthon.
Az életét úgy képzelte el, hogy az őszi, téli hónapokat Genfben tölti, és dolgozik, a többit otthon, és pihen.
Én otthon dolgoztam, fél évet együtt voltunk, fél évet külön eleinte.
Az első gyerek születése után Gyedre mentem és évente 3 hónapra mi is kijöttünk a férjem után, hogy együtt legyen a család.
Ez tartott 4 évig, szerettem itt lenni, de el sem tudtam volna képzelni, hogy végleg kiköltözzünk.
Franciául nem beszéltem (sajnos más idegen nyelven sem), ezért nagyon nehezen viseltem, hogy nem tudok senkivel sem kommunikálni.
Próbáltam egyedül tanulni, de nem mentL
Amikor a nagyobbik gyerek 4 éves lett, a költözés mellett döntöttem, ugyanis itt 4 éves korban kezdődik az iskola.
Feladtam a karrierem, elhagytam a tágabb családom azért, hogy a gyerekeimnek jobb jövője legyen, és ezt a mai napig sem bántam meg.
Milyen Genf?
Hát csak jót tudok írni róla. Az emberek nagyon kedvesek, mosolygósak, elfogadják a máshonnan érkezőket és segítik is őket.
Rengeteg segélyszervezet van, akik különböző módon nyújtanak segítséget.
Nyelvtanfolyamokat, programokat szerveznek, és az ott dolgozók mindenben segítséget nyújtanak.
Genf nagyváros, de az élet mégis olyan, mintha egy kis helyen élnél.
Az utcán idegen emberek rád köszönnek, mosolyognak és beszédbe is elegyednek veled.
Igazi családbarát város, rengeteg ingyenes programmal a gyerekeknek, fesztiválok, vásárok, játszóházak, stb.
Rengeteg a zöld terület, a parkok rendezettek és tiszták.
A kezdetek:
Hát az nehéz volt, de mivel pozitívan álltam a dolgokhoz, hamar jól éreztem magam.
Beiratkoztam 2 nyelvtanfolyamra, az egyik heti 2 délelőtt volt, és itt vigyáztak a kisebbik gyerekre is. Ez 20 CHF-ba került havonta, ami nagyon minimálisnak mondható.
A másik tanfolyam heti egyszer volt, este, és ez ingyenes.
Többre sajnos nem tudtam menni a pici miatt, de ezek is nagyon sokat segítettek.
Mára már elég jól el tudok beszélgetni másokkal, és főleg sok mindent megértek.
Lett egy „barátnőm” is, akivel összejárunk és próbálunk beszélgetni, bár még akadozik.
Ő is ugyanarra a nyelvtanfolyamra jár, csak ő nem bevándorló, hanem menekült Koszovóból.
De a házból is egyre több mindenkivel beszélgetek, nagyon kedves emberek élnek itt.
Már egyedül viszem a gyerekeket orvoshoz, egyedül intézem a hivatalos ügyeket, persze csak élőben, mert azért írásban még nem megy annyira a kommunikáció.
A tervek:
Jövőre a pici megy oviba, én tovább folytatom a tanfolyamokat és önkéntes munkát fogok vállalni, hogy jobban tanuljam a nyelvet.
Reményeim szerint 1 év múlva már dolgozni fogok pénzért isJ
Még keresem, hogy mit is kellene dolgoznom, mert tanárként természetesen nincs esélyem.
Az iskola:
Ha pozitívumokat kell írni, ez mindenképpen az első helyen van!
A fiam imádja, rengeteget fejlődött mindenben, mióta ide jár.
Eleinte féltettem, mert elég zárkózott fiú, a nyelvet sem beszélte, bár annyi előnye volt, hogy mindent értett franciául is, mivel az apja születésétől kezdve csak franciául beszél hozzá.
De már az első nap beilleszkedett, nem hagyná ki az iskolát semmi pénzért sem.
Itt szerdán nincs iskola, a többi napokon van délelőtt és délután, ebédre hazahozom.
Délután nem lenne kötelező menni az első osztályban, de hát ő akarJ
Sokat festenek, rajzolnak, kirándulnak, múzeumokat látogatnak, megtanulták leírni a nevüket és 5-ig összeadni.
Kb. ez az első év anyaga, ne felejtsük el, hogy most a végén lesznek a gyerekek 5 évesek, vagyis ezt az otthoni óvodával kell összehasonlítani.
Közlekedés:
Erről is csak jót tudok írni, nagyon szervezett a tömegközlekedés.
Autóval a belvárosban nem érdemes közlekedni egyrészt a dugók miatt, másrészt azért, mert a parkolóhelyek nagyon drágák, az ingyeneseknél pedig általában nincs hely.
Nekem bérletem van (70 CHF), Genfben csak busszal, villamossal megyek.
Babakocsival is tökéletesen lehet haladni, minden járművön van kialakított hely a babakocsinak és az utasok ezt tiszteletben is tartják.
Kocsival csak Franciaországba megyek vásárolni, ugyanis Genfben minden nagyon drága, de cserébe itt nagy fizetéseket is adnak.
Egyébként itt mindenki betartja a sebességhatárokat, mert nagyok a büntetések.
Ennek én nagyon örülök, mert nem dudálnak rám idegesen, ha 50-nel megyek lakott területen belül.
A zebránál az autósok megállnak és mosolyogva átengednek.
Összegezve, én nagyon megszerettem ezt a várost, nem is szándékozunk innen elmenni.
Ha Petra azt kérte volna, hogy írjuk le a negatívumokat, akkor bizony bajban lettem volna, mert nincsenek.
Vagy csak nem akarom észrevenni? J
És még egy élmény Gildától:
A legjobb élmény:
Hát ez egyben a legfurcsább is volt!
A parkban sétáltunk a kisebbik gyerekkel, és jött egy hölgy, aki rózsaszín biciklit tolt.
Mikor közelebb ért, megszólított, a gyerekről érdeklődött.
Kicsit furcsa volt, mert olyan férfias hangja volt és kissé borostás voltJ
Kiderült, hogy eredetileg férfi…
Közel 1 órát beszélgettünk, én is megtudtam az életéről sok mindent és ő is az enyémről.
Mikor Magyarországra terelődött a szó, elővette a rózsaszín laptopját és megkereste az országot.
Rengeteget kérdezett, mindenre kíváncsi volt, elmondhatom, hogy nagyon érdekes beszélgetés volt.
Nem volt tolakodó, a végén szépen elbúcsúztunk, én pedig boldog voltam, hogy ilyen jól el tudtam mondani, amit akartamJ
Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.
Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.
Comments
Itt kereshetsz a honlapon:
ORSZÁGINFORMÁCIÓK
Témák az oldalon
Még itt találsz meg:
EZEK A KEDVENCEINK:
Legutóbbi bejegyzések
Legutóbbi hozzászólások
Ezeken a helyeken élünk
