Sikeres nők külföldön sorozat: Egy magyar lány Kanadában

A sorozat következő interjúját Katival készítettem, aki orvosi pedikűrrel foglalkozik Kanadában, Vancouverben. Kati Tiszaszőlősről származik, először textilipari szakmát tanult, de már egészen korán rájött, hogy másfelé húzza a szíve. Először műkörmösként dolgozott, majd Kincs Eszternél tanult kéz- és lábápolást. Az iskola elvégzése után Zsidró Tamásnál dolgozott pedikűrösként, egészen külföldre költözéséig. Rajong a szakmájáért, Németországban és Kanadában is képezte magát. Kanadai férje miatt költözött Vancouverbe, ahol felépítette saját vállalkozását. Ma arról olvashattok, hogy egy magyar lány hogyan valósította meg az álmát külföldön. Nagyon tanulságos történet.

Hogy kezdődött a Te külföldi karriered?

Mikor megérkeztünk Kanadába én nem dolgozhattam egy évig. Meg kellett várnom, hogy a letelepedési engedélyemet megkapjam. Addig is érdeklődtem a helyi szépségszalonokban, hogy milyen lehetőségeim vannak. Hamar rájöttem, hogy itt minden teljesen másképpen van mint otthon. Ott saját magamnak dolgoztam mindig. Itt nincs olyan, hogy bérelek egy helyiséget egy Spa szalonban és ott csinálom a pedikűrt. Arra is rájöttem , hogy teljesen más a szakma itt Kanadában. Itt egy szépségszalonban dolgozónak mindent tudnia kell csinálni. Ezzel nem értek egyet, mert úgy gondolom, hogy ez a munka rovására megy. Igazán semmihez nem értenek, mennyiség számít nem a minőség. Nagyon sokat dolgoznak, kevés fizetésért. Olyan bevándorlók dolgoznak itt többnyire, akik a saját hazájukban nem tanultak a szakmát, a szalon betanítja őket. Filippinák, kínaiak dolgoznak a legtöbb helyen. Mivel én már sok évvel ezelőtt is a gyógyászati pedikűrt kezdtem el tanulni, ezért ezen a területen néztem körül és láttam, hogy Kanadában nagy hiány van ebben a szakmában.

Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy belevágok és magamnak fogok dolgozni úgy, ahogyan otthon is csináltam. Megalapítottam a Medipedi Canada cégemet. Először mobil-pedikűrt csináltam, majd később egy orvosi intézetben béreltem egy helyiséget és ott dolgoztam. Emellett pedig ha szükség volt rá mobil-pedikűrt is végeztem tovább. Addigra már megtanultam , hogy semmi közöm az itteni spa-pedikűrhöz, így kialakítottam a medical-pedikűrt, aminek a rövidítése lett a medipedi.

Közben elvégeztem Észak–Amerikában egy mester pedikűrös képzést, és később pedig Podologist (ami a gyógypedikűr és ortopedus keveréke) végzettséget szereztem. Szakmámban mindent elértem amit csak tudtam, minden végzettséget megszereztem. Ezekre nem azért volt szükségem, mert nem tudtam volna itt dolgozni, hiszen elfogadták az eredeti magyar végzettségemet is. Inkább magamért tanultam, mert mindig is érdekelt minden ami új, ami más. Más országok, más tanítások. Az alaptudást viszont otthonról hozom, amire büszke lehetek mert olyan jó oktatást, tudást soha egyik ország sem ad, mint mi magyarok. Nagyon értjük a pedikűrt, jól csináljuk, másképpen mint mások, ezért is van az talán, hogy most olyan sokan keresik az európai szakembereket itt.

Specialitásaim közé tartozik, a köröm korrekció, problémás körmök kezelése, amit olyan szakembertől tanultam, aki saját maga fejlesztette ki ennek a folyamatát, kezelését. Nagyon sokan keresnek meg ezzel a fajta problémájukkal, fájdalommentesen szabadíthatom meg őket az amúgy igen fájdalmas orvosi bevatkozástól. Úgy gondolom, hogy mára sikeresnek és elismertnek számít a nevem itt szakmán belül. Amerikából is jöttek hozzam, hogy mutassam meg nekik azt pedikűrt, amit én csinálok.

Hogy kerültél Kanadába?

Férjemet Magyarországon ismertem meg. 8 évig éltünk otthon és ott is házasodtunk össze, majd négy évvel ezelőtt úgy gondoltuk van egy lehetőség itt élni Kanadában, hát miért ne próbálnánk meg. Bár amikor ide érkeztem én nem beszéltem angolul, mert a férjem megtanult magyarul és így egymással magyarul beszéltünk.

Hogy zajlik ott az életed?

Mindig is volt egy nagy álmom, hogy egy napon majd otthon dolgozom. Tavaly nyáron ez sikerült is. Sokkal jobban szeretek itthon dolgozni, valahogy szabadabb érzés. Én nagyon szeretem, és úgy látom a vendégek is. Sokkal közvetlenebb lett a helyiség, ahol fogadom a vendégeket. Nem alkalmazkodom senkihez sem, a nyitva tartásom teljesen rugalmas. Ünnepnapokon és hétvégeken is dolgozom, ha arra szükség van. Bár az elején azért féltem, mert ez egy másfajta rutin az életemben, de most már teljesen megszoktam és kialakult a rend is a napjaimban.

Kanadában az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek, de ismerkedni és új barátokat találni  igen nehéz feladat. Alapvetően az életem nem sokban változott mint otthon, talán csak annyiban, hogy itt nem lehet találkozni a családdal vagy az otthoni barátokkal hétvégén. Van egy pár magyar ismerősöm itt és velük találkozunk néha, beszélgetünk egy kicsit. Hiányoznak az otthoniak, ez okoz némi nehézséget, de már kialakult, hogy kivel hogyan tudom tartani a kapcsolatot. Én nem vagyok egy bulizós típus, szeretek itthon lenni, olvasni, meditálni, tornázni. Mostanában a festeni szeretek, ami munka után teljesen kikapcsol.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel sikeresen megküzdöttél a külföldi életed során? Mi segített benne?

A legnagyobb kihívás elsőnek is a nyelv volt. Az országtól kaptam ingyenes tanulási lehetőséget. Ez nagyon sokat segített, illetve a sok- sok angol film és zene hallgatás is. Persze a férjem családja is, akikkel csak angolul tudtam beszélni, mert ők nem beszéltek magyarul.

A második legnehezebb dolog az a munkám volt, hogy az emberek megtudják ki vagyok, bízzanak bennem, ismerjek a munkámat. Rengeteg próbálkozásom volt, sok-sok különféle hirdetés és sorra mind kudarcba fulladtak. Minden vendégemért keményen megküzdöttem. Ami segített, az az idő, türelem, mindenfele bemutató, szórólapok , jótékonysági gála és a legjobb ami a legtöbbet segítette az a Google kereső programja. Semmi más olyan jól nem működik. Az emberek ma már legtöbbször úgy keresnek szolgáltatást, hogy a neten keresgélnek. Ezért fontos egy jó és szép weboldal. Azt hiszem ami még segített az-az elvégzett munkám. Mert mindenki aki eljött egyszer hozzam, rendszeresen vissza is jár. Ennél pedig nagyobb elismerés számomra nem is létezik.

Az én profilomhoz hozzátartozik a garancia, amit a weboldalamon is megtalálhatnak. Ha valakinek nem tetszett a munkám, nem azt kapta amit várt, nem kell mondania semmit sem, nem is kell fizetnie. Ez még soha nem fordult elő. Nagyon fontos dolog számomra, hogy fix áron dolgozom, ami újítás itt. A vendégeim így mindig tudják mennyit is kell fizetniük, nem éri őket meglepetés a végén. Nincs borravaló és plusz adó. Kanadában minden ár nettóban van megadva, erre meg jön az adó. Nem szeretem én sem ha elmegyek egy fodrászhoz és mond egy nettó árat, majd a végen, meg plusz ez, plusz az és szinte dupláját kell fizetnem. Ezért döntöttem úgy, hogy ezt elkerülöm , egyszerűbb és tisztább, jobban átlátható mindenki számára.

Mit tanácsolnál azoknak a nőknek, akik most készülnek külföldre?

Merjenek belevágni az álmukba, sose adják fel. Tanuljanak mindig, éljenek bárhol is a világban. Az adott új országban is menjenek és tanuljak meg a szakmájukat újra, mert mindenhol minden kicsit más. Ne higgyenek el mindenkinek mindent, járjanak utána a dolgoknak. Ne féljenek a nyelvtől, beszéljenek akkor is, ha nem tiszta, ha nem korrekt, mert mindenki örül ha egy idegen az ő saját nyelven próbál vele beszélgetni. Ne gondoljanak túl sokat arra, hogy mi volt otthon. Csak kezdjenek élni az új országban, tanulják meg az új szokásokat, menjenek bele a helyi életbe.

Ha a külföldi életről, külföldre költözésről olvasnál még többet, akkor izgalmas meglepetéseket találsz itt a Nők Külföldön oldalon. KLIKK IDE a meglepetésekért. 

Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.

Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.

Comments

comments