Sportolóként külföldön – variáció a “férfi követi a nőt” témára

Az előző két interjú folytatásaként, amiket ITT és ITT olvashattok, ismét egy olyan történetet mutatok be, ahol a férfi követte a párját külföldre. Zsolt és párja is sportolók, ezért most egy érdekes, “a földi halandók” számára ismeretlen világot is megismerhettek. 🙂

Mesélj egy kicsit magadról.

39 éves vagyok és jelenleg sportolóként élem mindennapjaim Franciaországban. Mellette dolgozom mint edző több klubbnál is. 25 éve vagyok ebben a “szakmában” de Magyarországon is mindig próbáltam a “profi” élet mellett dolgozni, azaz két lábon állni, mert sajnos volt elég probléma az otthoni sport finanszírozással. Itt is ezt az utat próbálom követni.

Miért költöztetek a pároddal külföldre?

Én 2008-ban költöztem ki külföldre, egész pontosan Spanyolországba. A párom akkor már kint volt 1 éve. Mind a ketten sportolók vagyunk és elősorban ez volt a legfőbb oka külföldre költözésünknek, emellett természetesen a pénz is. 2007-ben a párom kapott egy szerződést Spanyolországból, amin nem túl sokat gondolkodtunk, szinte azonnal elfogadtuk. Én mindenben támogatattam, amiben tudtam. Már akkor (2007-ben) megbeszéltük hogy ezt az 1 évet megnézzük hogy alakul és ha minden rendben lesz, akkor én követem őt a következő évben.

Mit hagytál magad mögött a külföldre költözéskor?

Én az autós szakmában dolgoztam 10 éven keresztül . Gépjármű Kárszakértő voltam, emellett még eredetiségvizsgálattal foglalkoztam és minden olyat csináltam, ami az autókkal kapcsolatos (átírás, biztosítás kötése, stb…). Szóval nem panaszkodtam soha, mert a sport mellett volt mit tennem. Ennek is köszönhetem hogy sok más fiatalhoz képest sikerült saját lakást vennem némi banki segítséggel. Amikor 2008. márciusában kiderült, hogy a párom további 2 éves szerződést kap, akkor én azonnal szóltam a főnökömnek hogy augusztus 1-vel felmondok.

A kép illusztráció

–

Milyen kihívásokkal szembesültetek külföldön?

Az első időkben természeten a nyelvismeret hiánya volt a legnehezebb. Hiába kezdtem el otthon tanulni a spanyolt, kiérve szinte megszólalni sem tudtam. Néha a saját nevemet sem tudtam elmondani annyira gyorsan beszéltek. 🙂 A második legnagyobb kihívás a csapat keresése volt részemre. Szerencsére a spanyol emberek nagyon segítőkészek voltak és 1 hét alatt sikerült is olyan csapatot találnunk, ahol tudtam játszani. Igaz, ekkor már érezhető volt, hogy itt sem kolbászból van minden és komoly anyagi problémákkal küzdenek a csapatok és klubbok. Természetesen a legfontosabb az volt számunkra, hogy végre együtt legyünk a párommal és ez mindent kárpótolt.

Hogyan élted meg ezt az időszakot és mi segített átvészelni?

Mivel elég gyorsan találtunk csapat ezért, ezt egy kicsit könnyebben sikerült átvészelni a kezdeti sokkot. Persze után ért csak az igazi meglepetés, amikor is 8 hónapig nem fizetett a klub, mert egyszerűen nem volt pénz. Ezeket a nehéz időszakokat együtt sikerült átvészelnünk a párommal. Néha én voltam aki támogatta őt, néha pedig ő engem. Szerencsére soha nem voltunk egy időben olyan állapotban, hogy nem tudott volna az egyik a másiknak segíteni. És talán a csapattársak is segítettek az állandó viccelődésükkel hogy elfelejtsük, hogy nincs minden rendben. Egyszerűn mindenki támogatott mindenket.

Mesélj egy kicsit arról is kérlek,  hogyan éltek most?

2 illetve 1 év spanyol élet után, mint a villámcsapás, hogy 2009-ben jött egy francia lehetőség a páromnak. Kemény egy délutánunk volt eldönteni hogy 3 nap múlva indulunk-e vagy sem. Végül belevágtunk. Így kerültünk ki 2009. nyarán Franciaországba, ahol azóta is élünk. Itt szinte minden úgyanúgy indult mint előtte. Talán azzal a különbséggel hogy a francia emberek kicsit kimértebbek és nem voltak olyan közvetlenek, mint a spanyolok. Természetesen a klub vezetői mindenben segítettek nekünk, de azért voltak dolgok amiket magunknak kellett intézni nulla francia tudással. Azóta sikerült némileg megtanulni a nyelvet, de időnként még mindig küzdünk vele.

Itt is, mint mindenhol a világon vannak problémák az élet minden területén, de ennek ellenére nincs miért panaszkodnunk.

Mit tanácsolnál azoknak a pároknak, akik most készülnek külföldre a nő tanulmányai vagy munkája miatt?

Ami talán a legfontosabb, hogy még mielőtt bármit is tennének, nézzenek körül minden téren, hogy milyen lehetőségek vannak. Gondolok itt pl lakásbérlésre, munka lehetőségekre, stb. Nem utolsó sorban a nyelv minimum alapfokú ismerete elengedhetetlen. Talán egy férfinak nehezebb beleszoknia abba, hogy az első időkben ő a kiszolgáltatottabb. Ezt én is nehezen éltem meg, de a párom nagyon sokat segített, hogy ne foglalkozzak ezzel. Később aztán én is megtaláltam a számításaimat és rendeződtek a dolgok. Megint én vagyok a ház ura. 🙂

Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.

Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.

Comments

comments