Kézjelek, amelyeket óvatosan használj külföldön

A kézmozdulatainkra, gesztusainkra sokkal kevésbé figyelünk külföldön, mint szavainkra, mondatainkra. Sőt általában a nonverbális kommunikációnkat sokkal kevésbé kontrolláljuk, mint a verbálisat, vagyis arra még csak-csak figyelünk, hogy MIT mondunk, de arra, hogy HOGYAN már sokkal kevésbé. (És itt most nem az örök nő-férfi vitáról beszélek, hogy „nem az volt a baj, amit mondtál, hanem ahogy mondtad” 😉 Ez külföldön komoly konfliktusokhoz is vezethet, ha nem figyelünk oda a HOGYAN-ra. Arra gondoltam ezért, hogy ez a hét most a nonverbális kommunikáció jegyében zajlik itt az oldalon.

Néhány kézjel, ami idegen országban nagyon mást jelent, mint Magyarországon, ezért jobb elkerülni.

–

Kezdjük rögtön a jól ismert V jellel. Ezt leginkább a győzelem jeleként ismerjük, Észak-Amerikában ez a béke jele is lehet. Vannak azonban országok, ahol durva sértés, kb. az a jelentése, hogy „Menj a fenébe!”- ha a kézhátunkat mutatjuk a másiknak. Új-Zélandon, Ausztráliában, Angliában és Máltán legyünk óvatosak.

–

Ha nyitott tenyerünkkel próbáljuk lecsitítani a társaságot Athénban, akkor valószínűleg nem érjük el a célunkat. Görögországban ez ugyanis a „moutza”, egy durva inzultust kifejező jel. A jelentése kb. „Egyél sz*t.” Még az ókori Görögországból ered ez a mozdulat, amikor a bűnözőket, nemkívánatos személyeket dobálták meg azzal a bizonyossal…. Ezt a mozdulatot Pakisztánban és Japánban se gyakoroljuk nagyon, mert azokban az országokban is sértést fejez ki.

–

Legyünk óvatosak, ha a Fülöp-szigeteken hívogatunk valakit a kezünkkel. Bármilyen kedvesnek, csábítónak gondoljuk ezt a mozdulatot, ott ez durva sértés, amiért akár letartóztathatnak. Ezt a mozdulatot ott a kutyák hívására tartják fenn.

–

A feltartott hüvelykujj a legtöbb országban pozitív jelentéssel bír. Többnyire akkor mutatjuk, ha valami jól sikerült vagy valami tetszik. Iránban, Afganisztánban, Olaszország és Görögország egyes részein olyan, mintha mi a középső ujjunkat mutatnánk Magyarországon. A gesztus Thaiföldön is gúnyt, sértést fejez ki.

–

–

–

–

—

–

Egy gyakori öntudatlan gesztusunk, amikor sietünk valahova vagy ha egy megbeszélésről időben el kell indulnunk, akkor ránézünk a csuklónkra. Ezt akkor is így csináljuk, ha nincs rajtunk óra. Tudatosan használva, a beszélgetőpartnerünknek szoktuk így jelezni, hogy lassan indulnunk kell. Én személy szerint nem szeretem, ha így adják tudtomra, hogy „lejárt az időm”, azonban Európában ez nem számít durva sértésnek. Ezzel szemben a Közel-Keleten ne nézegessük az óránkat, mert durva sértésnek számít. Ott úgy gondolják, hogy egy megbeszélésnek akkor kell véget érnie, ha megbeszéltek mindent.

Ezekről és még néhány más gesztusról nézhetsz egy érdekes, angol nyelvű videót, illetve ha lejjebb görgetsz, akkor ugyanazt láthatod infografikában is.

Csütörtökön pedig egyéb nonverbális jelekről és kulturális ínyencségekről olvashatsz.

Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.

Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.

És az infografika:

 

Comments

comments