Vegyespáros: Magyar-indonéz házaspár Balin

Az interjúsorozatról: Sokatoktól érkezett kérdés vegyes házasságokkal, külföldi élettárssal kapcsolatban. „Hogyan tudok majd beilleszkedni egy új kultúrába?”, „Hogyan szervezzük az esküvőt, hogy mindkét család jól érezze magát?” Ilyen és hasonló kérdések sora érkezett hozzám, ezért úgy gondoltam, hogy az a leghitelesebb és számotokra is a legizgalmasabb, ha ilyen vegyes párosok hölgytagjait kérdezem meg a tapasztalataikról. Ebből jött létre az az interjúsorozat, aminek következő részét olvashatjátok most.

Mai interjúalanyom a 29 éves Anett, aki Balin él és egy 2 éves kisfiú  boldog anyukája. Egy második gyerkőc is hamarosan érkezik családjukba. Anett Baján született, Budapestre járt egyetemre, majd ösztöndíjjal került először Balira, ahova később dolgozni is visszament. Jelenleg a főállását kisfia nevelése jelenti, emellett részmunkaidőben egy helyi általános iskolában tanít.

Hol és hogyan ismerkedtetek meg a pároddal? 

Miután 1,5 évet töltöttem egyetemi ösztöndíjjal Balin, mindenképpen szerettem volna visszaköltözni oda. Ez sikerült is, mivel munkát kaptam egy helyi utazási irodában. Az indonéziai Jáva szigetéről származó párommal ezen a munkahelyen ismerkedtünk meg. Tulajdonképpen azonban egy balesetemnek köszönhetően kerültünk közel egymáshoz, ő hordott ugyanis közel 7 hónapig fizikoterápiára.

Mennyire és miben jelent meg a kulturális különbség köztetek? Ezt hogyan kezeltétek?

Már a kapcsolatunk elején kiderült, hogy mindketten nyitottak és befogadóképesek vagyunk, valamint a legtöbb dologról hasonlóan gondolkodunk. Az egyedüli nehézség a viták rendezése volt (bár igen ritkán volt nézeteltérésünk), mert én „megbeszélős” vagyok, a párom pedig indonéz módra inkább hallgat… De már ebben is sokat változtunk mindketten: ő is hamarabb nyílik meg, én pedig nem erőltetem a megbeszélést.

Hogyan sikerült egymás családjába, baráti körébe beilleszkednetek?

Hála Istennek mindkét részről nagyon könnyen! Mindkét fél nagyon nyitottan fogadta az új családtagot. Ráadásul egyikünk családja sem „beleszólós” – ami azért indonéz részről a ritkább esetek közé tartozik. 🙂 A barátainkkal szintén minden nagyon gördülékeny volt, mondhatom, hogy mindkettőnket tárt karokkal fogadtak!

Hogyan döntöttétek el, hogy hol / melyik országban éljetek?

Véglegesen még nem sikerült eldönteni. Éltünk Balin is, Magyarországon is: minden helynek vannak pozitívumai és kevésbé tetszetős oldala is.

Hogyan szerveztétek meg a több-nemzetiségű esküvőt? 

Nem volt nehéz dolgunk, mert mindketten ugyanazt akartuk: hagyományos jávai esküvőt, egy kis nyugati „beütéssel”. A jávaiak 2-3 különböző ruhában vannak a fogadás alatt, így két jávai tradícionális ruha után a harmadik fehér ruhás – öltönyös volt. 🙂 Mivel az én részemről csak a szüleim és húgom voltak itt, minden egyebet jávai szokások szerint csináltunk (ők is jávai ruhában voltak és részt vettek a rituálékban). A jávai esküvőnkről egyébként megjelent egy rövid cikk az Esküvő Classic magazin 2012/1. számában.

Később aztán Baján is tartottunk egy kis esküvőt szűk családi és baráti körben, az teljes mértékben az otthoni szokások szerint zajlott.

Kisfiad identitása hogyan alakul? Alakítjátok-e szándékosan?

Mivel még csak 2 éves, nem hinném, hogy van identitás-tudata.Egyébként nem alakítjuk szándékosan. Én csak magyarul beszélek vele, párom csak jávaiul, míg mások indonézül. Nem hiszem azonban, hogy ez igazán befolyásolná az identitását. Hogy később mi lesz, az nagyban függ attól is, hogy Európában vagy Ázsiában fog-e felnőni.

Mit tanácsolnál azoknak a nőknek, akik most vágnak bele egy vegyes kapcsolatba?

Legyenek nyitottak, kompromisszumra készek, de elsősorban élvezzék! Szerintem a legfontosabb, hogy alapdolgokban hasonlóan gondolkodjunk a párunkkal – s ez nem minden esetben függ feltétlenül a kulturális háttértől.

Köszönöm szépen!

Comments

comments