Svájc a közös otthonunk – interjú

Önkéntes riporterünk, Kunszenti Anna mexikói kolléganőjével készített riportot. Különböző országból, sőt különböző földrészről érkeztek Svájba, mégis sok hasonlóság van abban, ahogy az országváltást megélték. Fogadd szeretettel Anna riportját.

Brenda a kolléganőm, aki Mexikóból költözött Svájcba és már 11 éve itt él. 33 éves, tervezőgrafikus, jelenleg részmunkaidőben dolgozik az 1 éves kislányuk nevelése mellett. Bár más országból és más földrészről származunk, az országváltást hasonlóan éltük meg, a hivatásunk is közös, talán emiatt is lettünk barátnők.

Miért jöttél Svájcba?

A szerelem miatt. A férjem svájci.

Hol ismerted meg a férjed?

Kanadában egy torontói nyelviskolában, ahol mindketten angolt tanultunk. A nyelviskola után először Peter jött Mexikóba és együtt töltöttük a nyarat. Majd két éven keresztül távkapcsolatban éltünk és csak minden harmadik hónapban találkoztunk, mivel ő dolgozott, én pedig még egyetemre jártam, csak a nyári szünetben tudtunk hosszabb időt együtt tölteni. Már négy éve együtt voltunk, amikor Peter egy évre Mexikóba költözött és elkezdett spanyolul tanulni. Ezután házasodtunk össze és költöztünk Svájcba.

Milyen nyelven beszéltetek egymással a kapcsolatotok elején és később?

3-4 évig angolul. Amikor a nyári szünetet Svájcban töltöttem, akkor tanultam kicsit németül, de nem ment valami jól. Amikor ő Mexikóban volt és spanyolul tanult, akkor a spanyolt gyakoroltuk. Miután összeházasodtunk és Svájcba költöztünk a német következett. Egy évig csak nyelviskolába jártam és közben határoztuk el, hogy egymással is csak németül fogunk beszélni, hogy minél hamarabb megtanuljam a nyelvet.

Nem is tudtál németül, amikor Svájcba költöztél?

Nem nagyon. Mexikóban jártam ugyan nyelvkurzusra, de az csak egyszer egy héten volt, ráadásul szombat reggel, ami a péntek esti bulik után nem volt túl hatékony. Szóval nem tudtam jól németül és az elején nehezen is ment a tanulás, mert nagyon más nyelv, mint a spanyol.

Miért döntöttetek úgy, hogy Svájcban telepedtek le?

Két okból. Egyrészt Svájcban, munkavállalóként több szabadnap jár az embereknek, mint Mexikóban, ami azt jelenti, hogy többször mehetünk Mexikóba, többet utazhatunk. Másrészt az anyagiak miatt: Mexikóban nem keres az ember olyan jól, mint Svájcban. Az is fontos volt, hogy úgy gondoltam grafikusként könnyen el tudok majd helyezkedni a szakmámban. Ez azért mégsem volt olyan egyszerű, de sikerült.

Sok különbség van Svájc és Mexikó között?

Igen. A mexikóiak vidámabbak, nyitottabbak, sokkal többet beszélgetünk egymással és hamarabb kötünk barátságokat, mint a svájciak. Másrészről a svájciak mindent komolyan vesznek, mi mexikóiak nem. Svájcban az emberek nagyon szigorúan tartják magukat a megbeszéltekhez, ha mondjuk egy találkozót beszélnek meg és ezt a másik féltől is elvárják. Mexikóban mi ezt nem vesszük olyan komolyan, ha az ember megbeszélt valakivel egy találkozót, akkor utólag még simán megváltoztathatja anélkül, hogy ezzel kellemetlenséget okozna a másiknak.

Mexikóban az emberek sokkal szívélyesebbek, az emberi kapcsolatok nagyon fontosak nekünk és az érzelmeinket is könnyebben kimutatjuk.

Itt Svájcban az emberek jobban tiszteletben tartják egymást, pl. a vezetési stílusukban is látszik. A svájciak szabálykövetőbbek, korrektebbek, udvariasabban és jóval nyugodtabban vezetnek, mint a mexikóiak.

Mit és kit hagytál magad mögött Mexikóban?

Mindent, ami nekem a legfontosabb: a családomat. Ez volt a legnehezebb. A barátokat. Bár azt gondolom, hogy az igazi barátságok kiállják a távolság próbáját és mindig kapcsolatban maradunk. De az igaz, hogy többé nem tudsz olyan sok baráti kapcsolatot fenntartani otthon, mint korábban. És a kutyám is otthon maradt, aki nagyon hiányzik nekem.

Aztán a mexikói időjárás… Nálunk csak egy hónapig tart a tél, ami csak annyira hideg, mint itt a november.

És nagyon hiányzik a sokféle helyi gyümölcs, ami csak ott kapható. Mexikóban bármikor vásárolhatsz az utcán frissen facsart narancslevet, vagy vehetsz magadnak gyümölcsöt snack-ként.

Mi az, ami egyáltalán nem hiányzik otthonról?

Az otthoni közlekedés, ami elég veszélyes. A közbiztonság sem jó, sok a lopás és sokszor az az érzése az embernek, mintha követnék. Ezek egyáltalán nem hiányoznak.

Hogy tartod a kapcsolatot a családoddal és a barátaiddal?

Korábban csak telefonon tartottuk a kapcsolatot, most már Skype-on vagy más hasonló videó chat programon keresztül. Így most már nem csak halljuk, hanem látjuk is egymást, bár átölelni sajnos még mindig nem tudom őket. Hetente két-három alkalommal beszélek a nővéreimmel, de a chat-en keresztül szinte folyamatos kapcsolatban vagyok a családommal.

Hogy élted meg az első időszakot Svájcban? Mi volt a legnehezebb?

A legnehezebb az volt, hogy a családom nincs itt, de közben pedig nagyon boldog voltam, hogy a férjemmel lehetek! Peter családja nagyon sokat segített, hogy a beilleszkedésem minél könnyebben menjen. Gondolok itt például a nyelvi nehézségekre, mivel a családtagok egymás közt svájci dialektusban beszélnek, amit eleinte nem értettem, ezért velem mindig a Hochdeutsch-ot beszélték. Segítettek mindenben, pl. orvost keresni, hivatalos ügyeket intézni. Később a nyelvtudásom javulásával ezeket már magam is el tudtam intézni, habár még most is vannak időnként nyelvi nehézségeim.

Még ennyi év után is?

Igen, mivel a lányom születésével egészen új szavak és fogalmak léptek az életembe, melyekre eddig nem volt szükségem.

Mikor és hol kezdtél el dolgozni?

Az első évben, amikor nyelviskolába jártam, besegítettem az egyik Idősek Otthonában, ez nem volt igazi munka, de sokat segített a nyelvtanulásomban. A nyelviskola elvégzése után hamar találtam munkát a szakmámban, de nagyon messze volt tőlünk, napi három órát töltöttem utazással. Később egy másik, közelebbi reklámügynökségnél találtam munkát, majd dolgoztam egy másik cégnek is, de ott felmondtak nekem, azt hiszem akkor még a nyelvtudásom nem volt elég jó és ezért nem hosszabbították meg a szerződésemet. Ezután egy időre szabadúszó lettem. Aztán jött egy új lehetőség egy új cégnél, ahol eleinte DTP operátorként, majd grafikusként dolgoztam, most pedig Art Director vagyok, igaz a kislányom születése óta csak részmunkaidőben dolgozom.

Milyen gyakran utazol haza Mexikóba?

Egy évben legalább egyszer. Az egyik nővérem Coloradoban él, Denverben, amikor tehetem, akkor hozzá is elutazom minden évben.

Vannak itt mexikói és svájci barátaid is?

Igen, mindkettő. Először természetesen a mexikóiak voltak többen, akikkel az anyanyelvemen tudtam beszélni, velük a nyelviskolában barátkoztam össze. A későbbiekben lettek svájci barátnőim is. Nagyon fontosnak tartom, hogy helyiekkel is barátkozzunk, mert az emberek azt várják tőled, hogy beilleszkedj. Különben nagyon elszigetelt leszel és az emberek azt gondolják majd, hogy nem is akarsz ide tartozni.

De a szívem mindig ott marad, ahol felnőttem és ahol azok élnek, akiket nagyon szeretek.

Itthon érzed magad Svájcban?

Az otthon nekem ott van, ahol az anyukám. (nevet) Nem tudom azt mondani, hogy 100%-ban idetartozom, bár nagyon szeretem a férjem és most, hogy már van egy lányunk is, mondhatom, hogy Svájc is az otthonom. De a szívem mindig ott marad, ahol felnőttem és ahol azok élnek, akiket nagyon szeretek.

Volt eleinte olyan érzésed, hogy idegen vagy itt?

Őszintén mondhatom, hogy nem, mert a férjem családja nagyon segítőkész volt. Ha az emberek azt érzik, hogy elfogadod, tiszteletben tartod őket és érzik rajtad, hogy be akarsz illeszkedni, akkor nagyon segítőkészek.

El tudod képzelni, hogy a családoddal visszaköltözz Mexikóba?

Igen, mindig is gondoltam rá. De azt hiszem erre csak akkor van esély, amikor már nyugdíjasok vagyunk, most semmiképp, mert a lehetőségek, az életszínvonal és a közbiztonság sokkal jobbak itt.

Comments

comments