„Ott vagyok otthon, ahol éppen vagyok.”

Myra Lu, a magyar Tajpej Képviseleti Iroda osztályvezető-helyettese Tajpejből érkezett Budapestre és azon dolgozik, hogy minél több magyarral ismertesse meg Tajvan kultúráját és helyzetét. Munkájáról, Tajvanról és személyes tapasztalatairól mesélt a Nők külföldönnek.

(Az interjút Szilágyi Andrea, önkéntes riporterünk készítette.)

Mióta vagy Magyarországon?

Két éve.

Megszoktad már Európát és Magyarországot?

Én máshogy gondolkodom erről úgy általában: szerintem nem igazán számít, hogy hozzászokik-e az ember egy országhoz vagy sem. Otthon lenni nem arról szól, hogy hol vagy, én ott vagyok otthon, ahol éppen vagyok.

Te választottad Budapestet?

Az elérhető országok közül kell választanunk. Magyarország rajta volt a listámon, de nem tudtam előre, hogy hova leszek helyezve. Ezt megelőzően Vancouverben voltam és szerettem volna a világ egy másik részét is megismerni.

Mi fogott meg Budapestben?

Nagyon szeretem az építészetet, a város hangulatát, sétálni az utcákon. Minden olyan gyönyörű. Emellett nagyon élvezem azt is, hogy itt négy ennyire egyértelműen elkülöníthető évszak van. Tajvanon a szubtrópusi klímának köszönhetően szinte mindig meleg van és nagyon magas a páratartalom. Hó csak a hegyekben van.

A tél nem nagyon hideg számodra itt?

A magyar tél nem olyan vészes.

Sok tajvani él Magyarországon?

A magyar tajvani közösség nagyon kicsi, körülbelül nyolcvanan vagyunk az országban, üzletembereket és családjaikat is beleértve. Van pár tanuló is, akik a Zeneakadémiára és orvosi iskolákba járnak itt. Léteznek cserediák programok egyetemek között, illetve a tajvani kormányzat is biztosít ösztöndíjat magyar fiataloknak. Tajvani turisták is egyre nagyobb számban fordulnak meg az országban.

Milyen gyakran utazol haza?

Még nem voltam otthon Tajpejben, amióta ide költöztem, de folyamatosan tartom a kapcsolatot az otthoniakkal az internet segítségével. Szabadidőmben Európán belül utazom, szeretném kihasználni, hogy egy ennyire központi elhelyezkedésű országban élek Európán belül.

Kérlek, mesélj Tajpejről!

Tajpej nagyon fejlett, nagyon modern város. Míg Európában fontos a régi emlékek, épületek megőrzése, nálunk ezeket igyekeznek lebontani és újakat építeni helyettük. Persze a kulturális örökségünkhöz tartozó épületeket mi is megőrizzük, ezt törvény szabályozza.  Azt hiszem, jellemzően elég nyitottak vagyunk az újdonságokra.

És milyenek az emberek?

Nagyon kedvesek és segítőkészek. Csakúgy, mint Magyarország, Tajvan is nagyon biztonságos. Gyakran hallani történeteket arról, hogy valaki a taxiban felejti a pénztárcáját, majd miután észreveszi, telefonál a taxitársaságnak, és kiderül, hogy a sofőr már rég leadta a rendőrségen. Ilyenek a tajvani emberek.

Nagyon szépen beszélsz angolul. Tajvanon jellemző az angol nyelvtudás?

Igen, általános iskolában kötelező angolul tanulni. Számunkra a latin betűk viszonylag egyszerűek, hiszen csak 26 betűt kell megtanulni, ami semmi a majdnem 50.000 kínai karakterhez képest – ennyit azonban lehetetlen megtanulni, egy diplomával rendelkező ember körülbelül 5000 karaktert ismer. Angol billentyűzettel dolgozom, a betűk kiejtés alapján szerepelnek rajta és egy legördülő menüből választom ki a megfelelő írásjelet. Mi a hagyományos kínai írásjeleket használjuk, számomra ezek sokkal kifejezőbbek, lelkük van. Kínában már egyszerűsített jelekkel írnak. Nem mindig értjük egymás jeleit.

Akkor te érted a mostanában oly divatos kínai írásjeles tetoválásokat is?

Igen, és szoktunk erről beszélgetni a kollégáimmal, mert vagy semmi jelentésük nincs vagy hibásak. Szerintem ésszerűbb lenne utánajárni, hogy mit jelent a szó egy életreszóló tetoválás készíttetése előtt.

Mi a feladatod a Tajpej Képviseleti Irodában? 

Az irodánk elsősorban a Tajvan és Magyarország közötti kétoldalú kapcsolatokat támogatja gazdasági, kereskedelmi és kulturális téren, emellett Tajvan helyzetének jobb megértését segíti. Az én fő feladatom pedig a médiával való kapcsolattartás és a kulturális terület. A munkám, hogy információkat és tényeket szolgáltassak. Bízunk abban, hogy a kultúrán keresztül a magyar közönség megérti országunkat.

Balról: Füredi Zoltán, A Palantír Film Vizuális Antropológiai Alapítvány elnöke; Komlósi Orsolya, filmfesztivál vezető; Myra Lu, a Tajpej Képviseleti Iroda osztályvezető-helyettese; Pálos Nikolett, projekt menedzser
(fotó: Lukács Máté)

Milyen kulturális eseményeket szervezel?

A fő projektem a Tajvani Dokumentumfilm Napok, a Taiwan Dox, amit a Palantír Film Alapítvánnyal közösen szervezünk. Eddig kétszer rendeztük meg a fesztivált 2015-ben és 2016-ban, és célunk, hogy évenként ismétlődő rendszeres eseménnyé tegyük.

Miért pont dokumentumfilmeket hoztok hozzánk?

Tajvan sajátos múltjának, politikai és gazdasági hátterének köszönhetően filmművészete igen sokszínű. Általánosságban elmondható, hogy a tajvani dokumentumfilmek gyakran tartalmasabbak, mint a játékfilmek. A legkülönfélébb kérdésköröket járják körül, politika, környezetvédelem, társadalom egyaránt megjelenik a témák között. Tapasztalatunk szerint a magyar közönség nagyon vevő az igazi tajvani emberekről szóló őszinte történetekre.

Hol találkozhatunk még a tajvani kultúrával?

Igyekszünk minél több eseményt szervezni. Április 28-ig tekinthető meg a tajvani teafogyasztás kultúráját bemutató kiállítás Szolnokon, tavaly pedig a Tajvan Nemzeti Központi Könyvtár és a Széchényi Könyvtár együttműködésének köszönhetően egy ősi kínai könyvekből álló gyűjteményét hoztunk el Budapestre. Jövőbeli terveim között szerepel, hogy új média megoldásokkal dolgozó művészeket mutassunk be a magyar közönségnek.

Elérhető a tajvani irodalom magyarul?

Sajnos még nem. Tavaly a Tajpeji Nemzetközi Könyvvásáron Magyarország volt a díszvendég, így sok magyar kiadó is jelen volt. Bíztam benne, hogy ez segíteni fogja az irodalmi kapcsolatok kiépítését, azonban nem sikerült ezen a téren előrelépést elérnünk. Tudom, hogy nehéz olyasvalakit találni Tajvanon, aki eredeti kínai nyelvből tud magyarra fordítani, az angolból fordítás nem lenne ugyanolyan.  Tajvanon azonban több magyar könyv is elérhető, többek között Nádas Pétertől.

Azt mondják, hogy akik szigeten élnek, hajlamosan kicsit elszigeteltnek érezni magukat, erről mit gondolsz?

Talán a személyes tapasztalataim miatt, én picit máshogy nézek a dolgokra. Én nem befelé, hanem kifelé tekintek. Számomra az elszigeteltség érzése nem földrajzi okokból, hanem Tajvan politikai helyzetéből ered.

Az interjút készítette Szilágyi Andrea.

2,5 évig voltam „nő külföldön”, Prágában töltöttem be egy regionális pozíciót egy nemzetközi médiaügynökségen. Szeptemberben költöztem haza, azóta business coachinggal és újságírással foglalkozom.

A Nők külföldön oldalon több írásom jelent meg a cseh kalandjaimról, 2016. decemberében pedig interjúsorozatot indítottam, amelyben külföldön élő vagy korábban külföldön élt művészekkel, érdekes emberekkel beszélgetek a tapasztalataikról.

Comments

comments