Olasz-magyar vegyespáros Rómában

Önkéntes riporterünk, Bakó-Horváth Erika cikke egy olasz-magyar vegyespárosról, akik Róma mellett élnek. Azért is izgalmas ez az interjú, mert egy új karrierút kezdetét is megmutatja nekünk, az olvasóknak. Ez pedig sokunkat érint, hiszen a külföldi lét gyakran a karrier újratervezésével, újrakezdésével is jár.

Andrea 33 éves, 10 éve él Olaszországban, Róma környékén él férjével és 4 éves kisfiával.  Andrea Budapesten született, végzettsége idegenforgalmi technikus-idegenvezető.  Jelenleg főállású édesanya, emellett kézműveskedéssel foglalkozik.

Hol és hogyan ismerkedtetek meg a pároddal?

A párommal Magyarországon, egy augusztusi balatoni buli keretén belül ismerkedtünk meg.  Utána pár hónappal ellátogattam Rómába egy barátnőmmel, és így sikerült újra találkoznom vele. Akkor eldöntöttük, hogy együtt töltjük a karácsonyi szünetet. Így is lett. Újév után úgy határoztunk, hogy kiköltözöm hozzá és megpróbáljuk, hogy működik -e. Ez 11 évvel ezelőtt volt, azóta összeházasodtunk és van egy 4 éves kisfiunk.

Okoztak-e gondot köztetek a kulturális különbségek?

Eleinte igen, főleg a nyelv miatt. Az olasz nyelv nagyon dallamos és hangos a magyarhoz képest. Így az első időkben rettenetesen zavart, hogy mindenki üvöltözik körülöttem, gesztikulál, úgy tűnt, mintha mindig csak veszekednének egymással. De ezen kívül igazából nem volt nagy kulturális közöttünk, főleg mivel férjem észak-olasz. Vele egyébként angolul kommunikáltunk az első hónapokban, mivel mind a ketten folyékonyan beszéljük ezt a nyelvet.

Hogyan sikerült egymás családjába beilleszkednetek?

Ezzel hála Istennek nem volt problémánk, a családom hamar elfogadta a férjemet, és én is simán beilleszkedtem az ő családjába.

Hogyan döntöttétek el, hogy hol éljetek?

Hát, ez elég egyszerű volt. Amikor megismerkedtünk, én egyetemista voltam, és még csak néhány éve dolgoztam, nem kezdtem még fontosabb tervekbe, neki viszont már volt lakása, tizenéves karrierrel a munkahelyén. Úgyhogy ezért esett a választás Olaszországra.

Fotó: Flickr

Hol tartottátok az esküvőt és hogyan szerveztétek meg?

Itt Olaszországban esküdtünk, szűk családi körben. Mivel mindketten hatalmas családból származunk ezermillió rokonnal, úgy döntöttünk, hogy szűk körű családi esküvőt szervezünk. Csak az ő szülei es az enyémek voltak ott, és néhány nagyon közeli barát. Mindenki repülővel jött hozzánk, anyáék Pestről, anyósomék Milanóból, es nálam szálltak meg. Az esküvőt én és a férjem szerveztük meg, mert mindenki messze volt, es senki nem tudott segíteni ebben.

Milyen érzés volt eleinte egy idegen országban letelepedni és milyen érzés most itt élni?

Nagyon nehéz. Eleinte főleg a nyelv miatt, nagyon kirekesztettnek éreztem magam. Ahogy egyre jobban megtanultam a nyelvet, egyre könnyebben sikerült megértenem a körülöttem lévő világot és beilleszkednem. Tíz év után már itthon érzem magam.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel sikeresen megküzdöttél a külföldi életed során? Mi segített benne?

Igazából, általánosságban beszélve a beilleszkedés és az új baráti kör kialakítása. Természetesen nagyon sokat segített ebben férjem és családja.

Milyen nyelven beszéltek a kisfiadhoz és mennyire tudatosan alakítjátok így?

Általában olaszul beszélünk hozzá, de egész pici baba kora óta rengeteget beszélek vele magyarul is. Most, hogy nagyobb lett, és többet ért meg a világból, komolyabban veszem a magyar nyelv átadását, és többet foglalkozom vele, mint eddig.

Mik a tapasztalataid munkavállalás terén? Mennyire nehéz ma nőként, külföldiként dolgozni Olaszországban?

Olaszországban nőnek lenni szakmailag kész öngyilkosság. Talán ameddig az embernek nincs gyereke, még lehet munkát találni, de mihelyst megérkezik a baba, a nő munkavállalási esélyei drasztikusan lecsökkennek. Sajnos ez az ország egyáltalán nem kedvez a nőknek, és nincs olyan szociális háló, mint Magyarországon, és általánosságban elmondható, hogy az olaszok nagyon férfiközpontúak.

Honnan jött az ötlet, hogy kézművességgel foglalkozz, nemcsak hobbi szinten? Mik a terveid ezzel a jövőben?

Másfél évvel ezelőtt gyurmáztam kisfiammal, amikor észrevettem, hogy milyen jópofa dolgok kerülnek ki a kezem közül. Így barátok és családom biztatására elkezdtem ékszergyurmából kisebb figurákat gyártani, és elkezdtem kézműves vásárokra járni. Néhány szobrocskámat le is szabadalmaztattam, és most jelenleg befektetőket keresek, hogy ezeket a termékeket sorozatban is gyárthassam. Ezen kívül van egy pici web-shopom is, ahol árulom a kézműves termékeimet. A célom, és leghőbb vágyam az, hogy ez a tevékenységem teljes értékű szakmává nője ki magát.

Comments

comments