KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁS!!! Miről olvasnátok?
Elég sok ötletem van még, amiről írnék, de szívesen hallanék a Ti vágyaitokról, ötleteitekről is.
Miről szeretnétek olvasni ezen a blogon? Mi az, amit hasznosnak, támogatónak, informatívnak vagy egyszerűen csak szórakoztatónak találnátok?
Várom az ötleteket a kommentek között, a Facebookon vagy üzenetben.
Hajrá, eresszétek szabadon a fantáziátokat! 🙂
Ha kíváncsiak vagytok mások ötleteire is, akkor osszátok, terjesszétek ezt a felhívást.
Ha pedig nem szeretnétek lemaradni semmiről, akkor kövessetek a Facebook-on is.
Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.
Comments
19 hozzászólás
Szólj hozzá!
Itt kereshetsz a honlapon:
ORSZÁGINFORMÁCIÓK
Témák az oldalon
Még itt találsz meg:
EZEK A KEDVENCEINK:
Legutóbbi bejegyzések
Legutóbbi hozzászólások
Ezeken a helyeken élünk
Kedves Petra!
Kösz, hogy benéztél a blogomra, válaszoltam is a kérdésre, és feltettem neked egy másikat, amiről mostanában gondolkodom.
Ha lesz időd, majd nézz be, légy szíves!
Ezzel kapcsolatos az amiről talán érdemes lenne szót ejteni. Biztosan jó-e, ha az anyuka a magyar szokásokhoz híven dolgozik külföldön is?
Azért jött elő ez nálam, mert azt látom, hogy azok a gyerekek „rosszabbak”, akiket a szülők bent hagynak ebédre, illetve iskola után az iskolában.
Nem tudom, hogy van-e kapcsolat a 2 dolog között, ezért kérdeztelek téged!
Hogy élheti meg egy gyerek azt, hogy majdnem minden gyerekért jönnek ebédkor, neki pedig bent kell enni a suliban, illetve bent kell maradni iskola után is?
Az is lehet, hogy a fiam osztályában ez a véletlen műve, de kicsit aggódni kezdtem a bizonyítványosztás után a munkámmal kapcsolatban.
Kedves Gilda,
Jó a javaslat, ez a téma másokat is érint.
Írok majd erről egy bejegyzést hamarosan.
A blogodat pedig már nézem is. 🙂
Petra
Köszi Petra!
Erősen gondolkodóba estem, mikor végiggondoltam ezeket:-(
Szia Gilda,
Még ne keseredj el, adok majd új szempontokat.
Utána is ráérsz szomorkodni. 🙂
(Bár remélem nem így lesz.)
Petra
Sziasztok!
Nagyon tettszik a blog. A kérdés, amit Gilda felvetett engem is nagyon érdekelne.
Van egy 18 hos kislányunk és én is elkezdem gondolkodni a munkavállaláson. Angliában, ahol élünk elég korán beadják a gyerrekeke nurserybe, vagy inkább fizetnek babysitert, még ha rá is megy az egyik fizetés, ugyanis a nok nem akarnak kiesni a munkábol. Én nekem meg lelkiismeret fordalásom van, hogy majd be akarom adni, persze lehet, hogy ez csak tipikusan „első gyerekes” gondolkodás 🙂
A másik gyerekekkel kapcsolatos téma a nyelvtanulás lenne. Férjem is én is magyar anyanyelvüek vagyunk, nem beszélunk angolul a kislányunkhoz, viszont mi lesz ha oviba kerül. tudom, hogy ragad rájuk a nyelv, min a kosz, de hogy fogja viselni, hogy nem érti a z ovonénit és a tobbi gyereket…
A harmadik téma pedig önéletrajzzal kapcsolatos lenne. Én r9g9n az egyetem után estem teherbe, konkrétan az államvizsgám meg sincs. Ahol önéletrajzzal kapcsolatosan olvastam irásokat, írták többen is, hogy a tapasztalat számit, nem a papír. Igen ám, de nekem nincs munkatapasztalatom, és nem tudom, hogy a magyarországi egyetem diplomáját elfogadják e. Esetleg u lehet e az önkéntesség? jol is mutat az önéletrajzban, munkatapasztalat is, meg nem utolsosorban jo nyelvtanulás is. Gilda, te már önkéntesketsz? hogy látod a dolgot?
Kicsit hosszu lett, bocsánat
szép napot nektek
Zso
Kedves Zso,
Ezeket is beveszem a témáim közé!
Petra
Kedves Zso!
Nem sikerült válaszként elküldenem, így megírom mégegyszer!
Attól ne félj, hogy a kislányod nem fog beilleszkedni, mert sikerülni fog neki, hamarabb, mint gondolnád!
Angolul is megtanul gyorsan, nem lesz gondja.
A fiamnak van egy japán osztálytársa, zéró francia nyelvtudással érkezett, beilleszkedett, a többi gyerek szereti…szóval jól érzi magát!
Azt gondolom, hogy megy-e a gyerek bölcsibe, vagy oviba, nagyrészt a gyereken is múlik, akarja-e, vagy sem…
Nálunk a nagyobbik nem akart menni az otthoni oviba, hiába próbáltam beszoktatni.
Nem volt vonzó számára az, hogy az óvónők beszélgetnek, a gyerekek játszanak. Az itteni iskolában viszont rögtön magára talált, mert kapott feladatokat.
A kicsi más karakter, őt be kell tennem oviba 2 évesen (otthoni bölcsi), mert ő vágyik a gyerekek közelségére.
Nem is érzek lelkifurdalást, mert neki ez a jó.
A pici nagyon jól fogja magát érezni az oviban, ebben biztos vagyok, de ha mégsem, akkor elhozhatom őt is délben.
Az, hogy a nagynak jó-e, ha dolgozni fogok, az csak a bizonyítványosztás után merült fel bennem, mert azt látom, hogy kevésbé sikeresek itt azok a gyerekek, akiknél mind a 2 szülő dolgozik. De lehet, hogy ez csak véletlen ebben az osztályban, majd Petra ír erről, azt ígérte.
A magyar oklevél szerintem önmagában semmit sem ér, nekem ugyan van diplomám, de azt hamar felmértem, hogy olyan, mintha nem is lenne.
Talán a tanulásnál beszámítják, de ebben sem vagyok biztos.
Még nem önkénteskedem, szeptembertől tervezem kezdeni. De azt gondolom, hogy ez mindenképpen jó pont a későbbi munkavállalásnál, ráadásul kapcsolatokat is szerezhet az ember, ha abban az irányban mozdul, ahol később dolgozni szeretne!
Nehéz dolgok ezek, nehéz átlátni a különbségeket az otthoni és az itteni élet között, és nagyon nehéz dönteni, hogy a gyerekek öröme, vagy az én „karrierem” a fontosabb, illetve lehet-e ezt együtt csinálni, hogy a gyerek ne sérüljön!
Jelenleg én is tanácstalan vagyok:-(
Azt nem tudom, hogy az angol iskolarendszer milyen, de itt gyakorlatilag vagy dolgozol, vagy a gyereket viszed iskolába…
Kedves Gilda!
Írtam a blogodra ezzel kapcsolatban én is. Várom nagyon Petra írását majd a témához, és remélem a többi téma is hamarosan előkerül!
Igen olvastam, köszi!
Válaszoltam is.
Bocsánat a rengeted félreütésért és ékezet nélküliségért,még szokom az angol billentyűzetet….
Biztosan mások is járnak hasonló (esetleg egészen más) cipőben. Ha kíváncsiak vagytok mások kérdéseire, ötleteire, akkor terjesszétek ezt a felhívást. Minél több ötletet írtok, annál testre szabottabb lesz ez a blog.:-)
Kedves Petre es mas kommentelok!
Ma bukkantam ra a blogra es meg is orultem neki. En is szeretnek egy temat felvetni, megprobalom osszefoglalni. En 29 eves vagyok, 2009. januar ota vagyok uton ebbol 3. eve Angliaban. Sokszor erzem azt, hogy szeretnek gyermeket, ugyanakkor belul birkozom azzal, hogy mivel nem reg kerultem kulfoldre es van stabil eletem es eleg penzem, meg sok mindent meg szeretnek valositani. Igy jelenleg utazok allandoan a munkam mellett, uj hobbikba kezdtem, tanfolyamokra jarok, hihetetlenul mozgalmas eletet csinaltam magamnak, hogy bepotoljam ami kimaradt es minel hamarabb ugy erezzem, johet a gyerkoc, ha jonni akar, mert bepotoltam ami kimaradt. Ha elobb alakul ugy az eletem, hogy szabadnak erezhetem magamat, talan nem tolodna annyira a csaladalapitas idopontja sem. Kulfold es a viszonylagos jolet fenekestul fel tudja forgatni az ember eletet. Nem en vagyok az egyetlen. Lett itt egy kedves baratnom, aki 35 eves, 3 eve jott ki, nem gondolkodik csaladrol, mert rengeteg minden bepotolni valoja van elmenyek teren.
Remelem, erthetoen megfogalmaztam a problemat.
Tovabbi szep napot: Julia
Kedves Júlia,
Teljesen érthetően fogalmaztál. Nem vagy egyedül ezzel a kérdéssel.
Erről a témáról is fogok írni hamarosan.
Petra
Kedves Julia!
Én teljesen megértelek, 42 évesen szültem az első, 45 évesen a második gyerekemet.
Mondjuk nálam inkább betegség és partnerhiány miatt alakult így, de én nem vágytam még 30 évesen gyerekre ezektől függetlenül sem.
Azt gondolom, akkor vállald, ha érettnek érzed rá magad! Nem vagy elkésve!
Kedves Julia!
Párommal hamar vállaltunk gyereket, ő 25, én 23 éves voltam, amikor a kicsi lányunk megszületett. Azota eltelt 18 honap, kikoltoztunk Angliába, az életünk jol felfordult. 🙂
A beilleszkedés könnyebb is meg nehezebb is gyerekkel. Beszédbe elegyedni például könnyebb, mert megszolitanak, hogy de aranyos baba, aztán onnantol kezdve társalogni kell 🙂
De van egy másik oldala is, most az Ausztriába költözést fontolgatjuk, hogy közelebb legyünk a nagymamákhoz, unokatesokhoz.
a saját ut megtalálása gyerekkel viszont, nekem legalább, is elég nehéz. Ez ugye a munka/karrier és család témaköre. Hozzá jön a dologhoz az is, hogy otthon tanultam,amit szerettem, itt esélyem sincs vele elhelyezkedni, kell egy b életterv, de elég nehéz az utkeresés gyerek mellett, de nem lehetetlen 🙂
Kedves mindenki:)
Nagyon koszonom a hozzaszolasokat. Nem egyszeru dolog ez, ha Magyarorszagon elnenk mas okokbol okozna nehezseget a helyes ut megtalalasa, csalad tervezese, fenntartasa. En egyre inkabb erzem, hogy gyermeket szeretnek, de ha oszinte akarok lenni, a munkahelyemen szeretnek meg feljebb jutni. Persze eredetileg nekem is mas a vegzettsegem es nekem sincs eselyem itt elhelyezkedni benne, meg mar nem is akarok, igy elhataroztam, a jelenlegi munkahelyemen kitanulok mindent amit lehet, jo uton vagyok, egyre tobb helyzetben vagyok bevetheto es a fizetesem is szepen alakul.
A parkapcsolat pedig. Fura ez, elegge olyan erzesem van, hogy zakatol a vonat dombon-volgyon at velunk, az ember soha nem lehet abban biztos, hogy akivel van, az az igazi tarsa, mar ha van. Nem akarok tulsokaig varni, nem akarok mar keresgelni, egyedul maradni pedig idonkent jo volna ugyan, de csak jobb az ha van kivel megosztanunk a gondolatainkat.
Szerintem kulfoldon egy kapcsolat maskent mukodik, az ember jobban ragaszkodik hozza, tobbet dolgozik rajta s meg inkabb kitart a vegsokig, nem adja fel, hiszen akkor szinte vagy teljesen egyedul maradna az addigi partner nelkul, ez is erdekes tema lehetne a blogra. En ugy erzem, kulfoldon az ember hamar belerazodik abba, hogy emberek jonnek-mennek, mindenki atutazo es eppen ezert ha van valakink, abba kapaszkodunk, ahhoz ragaszkodunk, hogy legalabb egy fix pontja legyen ujra az eletunknek.
Kulfoldon az ember minden teren uj lehetosegeket kap, sok-sok eselyt arra, hogy gondtalanabbul eljen, ugyanakkor szerintem valahol kicsit el is veszunk a sok ut kozott. Ti nem erzitek ezt a kettosseget? Gondtalanabb elet ugyanakkor kicsit logas a levegoben is, szabadok vagyunk, barmit megtehetunk, de a nagy szabadsagban nem tudjuk, hogy akkor merre is tegyuk meg a kovetkezo lepest.
Kedves Julia,
A külföldi élet valóban egy kicsit „törvényen kívülivé”, illetve inkább normákon kívülivé teszi, teheti az embert. Szabadok vagyunk, ugyanakkor nincsenek körülöttünk azok a keretek, amelyek meghatározták még otthon az életünket. Új utat kell találni, ami fantasztikus lehetőség, ugyanakkor nagy feladat is. Az előző bejegyzésemet a bizonytalanságról valami ilyesmi téma ihlette.
A párkapcsolat kérdése is nagyon fontos és izgalmas téma, erről is lehetne írni valóban. Külföldön tényleg máshogy működhet, hiszen a külföldi tartózkodás egy olyan közös „projekt”, amiben együtt kell dolgozni, valamikor a kényelmen felül is.
Köszönöm, hogy megosztottad a gondolataidat, szerintem mindannyian gazdagabbak lettünk ezáltal.
Petra
En koszonom, ha tudtam valamit adni:)
Amíg érkeznek a posztok tőlem, addig is egy kis önismereti/gondolkodásra késztető muníció:-)
http://nokkulfoldon.blogspot.hu/2012/06/vajon-mi-hajt-minket-noket-es-mi-koze.html
Ez a legújabb bejegyzés.