Kamasz kontra felnőtt – Avagy mi az oka, hogy néha kölcsönösen egymás agyára megyünk? 2. rész

A mai cikket Hegedüs Tímea Szilvia, szakértőnk írta, aki maga is gyakorló anya egy kamasz fiúval és több éves szakmai tapasztalattal illetve gyakorlattal kamaszokkal.

Ráadásul a külföld nehezített környezet, így erről is olvashatsz majd ebben a három részes cikksorozatban. Az első részt itt éred el.

4. A szülő beszélgetni akar (szavakat használni), a gyerek cselekedni (csináljuk már végre!).

Szerintem a legtöbbünknek van olyan emléke, hogy egy felnőtt „megbeszélni” akart velünk valamit, a vége pedig prédikálás lett. A kamasznak teljesen mást jelent a spontán beszélgetés, amit a legtöbb esetben maga kezdeményez, főleg, ha fiú. A prédikálástól viszont feláll a hátán a szőr, ki nem állhatja.

Ráadásul a legtöbb esetben a felnőtt a kamasz számára igencsak körülményesen fogalmaz.

Azonkívül fejlett kritikai érzékének köszönhetően minden plagizálást, álszenteskedést észrevesz, s jó, ha ezt éppen nem vágja a fejünkhöz.

/Amúgy ez hasznos is lehet, legalább rájövünk, kinek a szófordulatait vettük át, amit kamaszkorunkban annyira gyűlöltünk./

Akinek nem inge, ne vegye magára, sajnos sok tanár kihasználja „szóbeli fölényét” a kamaszokkal szemben, akik még nem tudnak olyan választékosan érvelni, csupán érzik, hogy igazuk van, de csak annyit képesek kimondani, hogy „ööö…nem…nem tudom.”

Ha már beszélgetünk velük, az legyen a „nem kellene”, „meglátod” és a „meg fogod bánni” helyett a „Meg tudod csinálni, de beszéljük meg először!”.

–

5. A felnőttek a következményekre gondolnak, a gyerek azzal van elfoglalva, hogy mi lesz most. (vagy holnap, vagy a jövő héten)

Kint mínusz, sapka a zsebben, suliba indul.

Jön az összes érv, hogy miért is kellene a fején szállítani a suliig a fejfedőt.

El is gondolkodik egy pillanatra, de a szemében látom, hogy azt gondolja, talán.

Neki most van, most fontos a séró amit belőtt, nincs még birtokában annak a képességnek, hogy mérlegelni tudja viselkedése következményeit.

Neki a világ tele van lehetőségekkel, a jövő nagyon messze van, előtte áll az élet.

Nagyon nehezen tudja belehelyezni magát egy későbbi helyzetbe, ahol vállalnia kell a mostani cselekedete következményét.

/Ezt egyébként a pályaválasztásával kapcsolatosan sem tudja megtenni./

Mit tehet a szülő?

Jó mintával járjon elől, vagyis vizet igyon, ha vizet prédikál.

Kell jobb tükör az önismerethez, mint egy kamasz otthon?

6. A felnőttek azt hiszik, övék a felelősség, a gyerek esélyt szeretne kapni, hogy felelősséget vállalhasson.

A kamasznak tapasztalnia kell, hogy fejlődhessen, a szülő aggódva figyeli, mert úgy érzi, felel érte. Elengedjük egy buliba és nem tudunk aludni, amíg haza nem ér.

Lóg egyet a haverjaival, mi meg legszívesebben az egész bandát vendégül látnánk inkább, mint hogy aggódjunk.

Megint csak egyensúlyt kell találnunk: felelősen dönteni jelentős helyzetekben, még ha népszerűtlenek is leszünk pillanatnyilag.

Mivel a homloklebeny, mint az agy „irányítóközpontja” még nincsen kifejlődve,  a józan ítéletalkotás és mérlegelés nem mindig sikerül egy kamasznak.

A másik oldalon pedig, hiába akarjuk a legjobbat, egyenesen lehetetlen kiszámítani, hogy valóban a legjobbat tesszük-e.

Mindig beszélgessünk vele és ne prédikáljunk, sosem szabad elfelejteni, hogy szülőként tartani kell azt a bizonyos védőhálót kamasz artistánk alatt.

*** Folytatjuk!***

–

Comments

comments