Így ne járj pórul a lakásoddal, ha külföldön élsz!

Az újrakezdést, a külföldi életünk felépítését rendkívüli módon megnehezítheti, ha valami a magunk mögött hagyott dolgokkal nincs rendben. Ilyen „dolog” a lakásunk is. A mai cikkben egy saját lakásommal kapcsolatos „rémtörténetet” osztok meg veled. Nem azért, hogy megrémítselek, inkább fel szeretném hívni a figyelmedet, hogy legyél nagyon körültekintő. Ciki számomra a történet, de megosztom veled, mert sokat lehet belőle tanulni. Azért maradjon köztünk. 😉

2008-ban költöztem külföldre, de a történet nem ekkor kezdődött. Az első néhány évben a húgomék laktak a lakásomban, így nem került pénzembe, hogy van egy lakásom, ugyanakkor bevételem sem volt belőle. Ez lehet a te döntésed is, ha van olyan rokonod vagy ismerősöd, akinek kvázi rezsiköltségért odaadod a lakásodat. Persze azért kalkuláld bele, hogy felújítási, karbantartási költségek keletkeznek, így erről érdemes megállapodni.

A valódi sztori 2012-ben kezdődött, amikor a húgomék saját lakásba költöztek, így az én lakásom felszabadult és valamit kellett kezdeni vele. Ráadásul csak átmenetileg, néhány hónapra költöztem haza, így időnyomás is volt. Telve optimizmussal feladtam egy hirdetést néhány albérletes oldalon és viszonylag hamar megjelentek az első érdeklődők. Volt egy nő, aki rögtön hozta a kauciót és hihetetlenül nyomasztott, hogy neki nagyon sürgős beköltözni. Tudom, hogy ciki, de nekem még itt sem kapcsolt be a vészharang. Egyszerűen nem tűnt veszélyesnek, egyszerű, de ártalmatlan családnak tűntek. Sőt még akkor sem csilingelt semmi a fejemben, amikor mondta, hogy a férjével és 2 gyerekével költözne be, ugyanakkor a család többi tagját nem láttam, mert a sógornőjével jött. Szóval aláírtuk a szerződést (szerencsére csak 1 évre) és másnap már be is költözött.

A gondok már szinte a következő hónapban kezdődtek. Csúsztak a fizetéssel, mindenféle kifogásokkal jöttek. Körülbelül 4 hónap után világossá vált, hogy ezekkel az emberekkel komoly gondjaim lesznek. Addigra szinte nem fizettek semmit és volt néhány komoly vitánk, amikor a férj közölte, hogy ha nem tetszik, menjek bíróságra. Addigra én már ismét külföldön voltam és több 1000 km-ről nem olyan könnyű kezelni egy ilyen helyzetet. Erre nem volt semmiféle forgatókönyvem.

Az ezt követő 2 évben pedig kiderült, hogy Magyarországon minden, de tényleg minden a bérlőt védi a tulajdonossal szemben. Nem kapcsoltathatom ki a közműveket, amíg valaki lakik a lakásban (akkor sem, amikor már lejárt szerződéssel, rosszhiszeműen, jogcím nélkül). Sőt, mivel mindenféle kérelmet beadtam, csak azt értem el, hogy az áramot 6 hónap nemfizetés után is protekcióval kapcsolták csak ki. Miközben máskor 1-2 hónap csúszás után kikapcsolják az áramot. Mondjuk a sötétség sem segített, továbbra sem költöztek ki a lakásból.

Közben elindítottam a bírósági procedúrát. Már ez sem volt egy gyors folyamat, de a végrehajtáshoz képest hiperűrsebességgel haladt (amit én ekkor még nem tudtam). Még a tárgyalás előtt lejárt a bérleti szerződés, ezért a kérelmemet helyben hagyta a bíróság és kiadtak egy végzést az ideiglenes intézkedésről, vagyis arról, hogy az alperes (a rosszhiszemű, jogcím nélküli bérlőm) haladéktalanul hagyja el a lakást. Ezután viszonylag gyorsan megnyertem az ingatlankiürítési pert, amit természetesen a lakóm minden lehetséges módon hátráltatott és amihez a bíróság minden lehetséges módon támogatást nyújtott neki. Sajtcetlin, illeték nélkül beadott „fellebbezésekkel” foglalkoztak hetekig, sőt olyanokkal, amelyeket annak ellenére adtak be, hogy az adott végzés ellen fellebbezésnek helye nem volt.

Amikor megnyertem a pert, akkor úgy gondoltam, hogy végre sínen van a dolog. Ja persze…. Onnantól kezdve még 1,5 év volt a végrehajtási folyamat. Ismét a szokásos fellebbezésekkel sikerült a kedves lakóimnak húznia a dolgot, akikről ekkorra kiderült, hogy profi csalók és szinte jobban ismerik a jogaikat, mint amennyire az ügyvédem ismerte az ellenszert. Persze önmagában a 1,5 éves elhúzáshoz ez sem lett volna elég, ha a bíróság és a végrehajtó nem támogatja őket az akták ide-oda tologatásával. Sokan azt sem tudják (én se tudtam), hogy amikor a végrehajtó felszólítja a delikvenst, hogy költözzön ki a lakásból, az illető pedig meg sem mozdul, akkor nem automatikus, hogy rendőrrel megy kilakoltatni a végrehajtó. Ilyenkor egy kérelmet kell beadnia a végrehajtónak a bíróságra, hogy karhatalommal mehessen az ingatlant kiüríteni, amin a bíróság ezt követően már csak néhány hónapot ücsörög, míg kiadja a végzést.

Így sikerült november 28-án, a kilakoltatási moratórium előtti utolsó munkanapon kitenni ezeket a „remek” embereket. És ami fogadott: szinte az összes ablak betörve, minden összeviaszozva (mert ugye áram nem volt), szekrények ajtaja leszakítva, parketta felpúposodva stb.

Az már csak hab a tortán, hogy a több mint 2 éves bírósági és végrehajtási procedúrában négyszer hibázott a bíróság, ami nekem sok hónap és sok százezer forint veszteséget jelentett.

Ha még részletesebben érdekel a sztori, akkor az Okosan lakj oldalon olvashatsz egy interjút velem.

Ha pedig arról olvasnál, hogy milyen lehetőségeid vannak az otthoni lakásoddal kapcsolatban, akkor KLIKK IDE. 

A lakáskiadással kapcsolatos további jótanácsokat olvashatsz ebben a cikkben, amit Dr. Németh Gabriella segítségével írtam.

Comments

comments