Gyerekem van – Merjek külföldre költözni?
A kívánságnapon és személyesen is többen írtátok nekem, hogy foglalkoztat benneteket az a kérdés, hogy gyerekkel el merjetek-e indulni külföldre. Több olyan családot is ismerek, ahol a szülők a gyerekek miatt évek óta külön országban élnek, pedig anyagilag megtehetnék, hogy együtt lakjanak. Sok olyan család is van azonban, ahol külföldre költöztek mindannyian és jól-rosszul, de sikerült beilleszkedniük. Tudom, hogy ez egy borzasztó nagy téma, hiszen annyiféle „felállás” fordulhat elő, annyiféle életkorú gyerekről lehet szó, hogy egy bejegyzésben nem lehet mindent áttekinteni. Ma inkább csak néhány szempontot vetek fel, amit remélem majd a külföldön élő anyukák, apukák kiegészítenek, illetve azt ígérhetem, hogy készülök egy hosszabb anyaggal is. Gyerekpszichológusként ezt kötelességemnek érzem.
Egy korábbi bejegyzésemben arról írtam, hogy a gyerek akkor érzi igazán jól magát, ha a szülei kiegyensúlyozottak. Ez teljes mértékben igaz a külföldre költözésre is. Ha a szülők hosszú ideig külön élnek, hogy a gyereknek ne kelljen más országba költöznie, akkor azt könnyen megsínyli a kapcsolatuk, lelki egyensúlyuk.
Természetesen a gyerekek szeretik az állandóságot, életkortól függően nehezen vagy még nehezebben válnak meg a barátaiktól, rokonaiktól. A legtöbb gyerek – az egészen kicsiket leszámítva – ellenállással fogadja a költözés ötletét, azonban adok néhány tippet, ami megkönnyíti a felkészítést és az egész költözködési folyamatot.
1. Vonjuk be a gyereket a tervezgetésbe. Kérjük ki a véleményét arról, hogy mit szeretne magával vinni, milyen lakásban érezné jól magát stb. Osszuk meg vele a lakáskeresés és költözködéssel kapcsolatos teendők állását, lássa a készülődési folyamatot is.
2. Segítsük abban, hogy minél több információja legyen az új városról. Meséljünk neki, mutassunk képeket, esetleg keresgéljünk együtt az interneten.
3. Bátorítsuk a gyereket, hogy beszéljen az érzéseiről. Sok gyerek nem akarja megbántani a szüleit, ezért nem mindig mondják el, ha valami bántja őket. Beszélgessünk a gyerekkel minden nap a költözködésről, kérdezzünk rá érzéseire, nyugtassuk meg, találjunk közösen megoldást, ha bántja valami.
4. Bátorítsuk őt – ha kisebb, akkor segítsünk neki – hogy gyűjtse össze a barátai, kedves rokonai elérhetőségeit, így biztos lehet benne, hogy kapcsolatban tud majd velük maradni.
5. Tervezzük meg előre közösen a hazalátogatás időpontját.
 |
|
Source: sollerturisme.com via Petra Zita on Pinterest
|
6. Gyűjtsünk be információkat az új országgal, várossal kapcsolatban, hogy milyen helyek, tevékenységek vannak, amelyek érdekesek lehetnek gyerekünk számára.Erről meséljünk neki.
7. Lehetőleg iskolai, óvodai szünetre időzítsük a költözést, hogy legyen ideje megismerkedni az új helyével.
8. Vonjuk be az új szobájának berendezésébe, ha pedig már nagyobb gyerekről van szó, akkor hagyjuk, hogy ő maga rendezze be a szobáját.
9. Engedjük, hogy régi kedves játékai, tárgyai közül magával vigyen néhányat – akkor is, ha nincs túl sok helyünk a csomagokban – ez biztonságot nyújt számára.
10. Megérkezés után igyekezzünk minél több időt együtt tölteni a gyerekkel – természetesen az igényei szerint. Ha az új országban mindkét szülő dolgozik érdemes úgy időzíteni, hogy az egyikük csak a megérkezés után néhány héttel álljon munkába.
11. Ha nem dolgozunk, akkor igyekezzünk a külső kapcsolati hálónkat bővíteni minél hamarabb, keressünk magunknak tevékenységet, amely leköt, mert párunknak az első időszakban lehet, hogy kevesebb ideje marad ránk és a gyerekre, mint otthon. Ha van körülöttünk egy támogató környezet, el tudjuk foglalni magunkat, akkor biztosan kevésbé leszünk feszültek, így gyerekünk is könnyebben be tud majd illeszkedni.
Ha szeretnétek tinédzser témáról is olvasni, írjatok, kommenteljetek. J
Nektek mi a tapasztalatotok, mi támogatja még a gyereket a költözködéskor?
Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.
Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.
Comments
27 hozzászólás
Szólj hozzá!
Itt kereshetsz a honlapon:
ORSZÁGINFORMÁCIÓK
Témák az oldalon
Még itt találsz meg:
EZEK A KEDVENCEINK:
Legutóbbi bejegyzések
Legutóbbi hozzászólások
Ezeken a helyeken élünk
Jó kis írás, nekem nem volt szükségem ilyen praktikákra, mivel a nagyobbik fiam gyakorlatilag azért sírt, mert ő Genfben akar iskolába járni:-)
Ez tényleg szerencse. 🙂 Az egyik coaching ügyfelem egy apuka, aki már majdnem egy éve külön él a családjától, mert a tini gyerekét nem tudják rávenni, hogy költözzön más országba. Ezért is gondoltam, hogy írok majd a tinikről is, mert biztosan vannak szülők, akik ilyen kihívás előtt állnak.
Várnék kamaszos kiköltözős tanácsokat. Fiam 14 és Ausztriába mennénk.
köszi: MK
Mi konkrétan elmentünk 8 napra megmutatni az új helyet, ami egy óceánnal arébb van (ráadásul most sem lakunk Magyarorországon). Iszonyúan nem volt kifizetődő – pénzben, de fontos volt hogy tudja (5,5 éves), hogy hova megyünk, hol fog lakni. Azóta nem izgul annyira, sőt, már várja, hogy ott kezdje az iskolát, ez pedig megfizethetetlen érzés, nekünk szülőknek.
Igen, vannak dolgok, amiket nem merhetunk penzben. 🙂
Az én esetem kicsit más aspektusból közelít, de a lényeg ugyanaz: a harmónia és az átmenet megteremtése. Az elvált szülők gyerekének igen nehéz. pláne, ha jó a kapcsolat azzal a szülővel, aki marad. de sikerülhet, ha az új kapcsolat stabil, az új hely ismert. az átmenet nagyon fontos: beszélni róla, elutazni a városba, programokon részt venni, filmeket nézetni a gyerekkel az adott ország nyelvén vagy számítógépes játékokat mutatni neki az adott nyelven és közösen játszani. Időt kell szánni erre a nem kis projektre, ezt nem lehet megspórolni. Szerintem óriási nagy hiba, ha legalább az egyik szülő nem tud készenlétben maradni. Ha pedig mindkét szülőnek dolgoznia kell, érdemes a nagymamát, testvért, jóbarátot megfűzni és egy időre, néhány hétre kivinni, hogy segítsen.
Nagyon sokan nem mernek lépni a gyerek miatt, vagy ami rosszabb, a gyereket használják kifogásként, mert egyszerűen nem mernek lépni. A jobb jövő érdekében érdemes meglépni, nagyon becsülöm az előttem szólót, mert szerintem rettentő okosan oldották meg!
Sziasztok!
Egyedül nevelem a 9 éves fiamat,akivel nagyon jó a kapcsolatom.Szeretnék én is kimenni vele Ausztriába és ott élni tovább,dolgozni,suliba íratni.Először ellenezte a dolgot,de én türelmesen kivárom,amikor már várni fogja a kiköltözést,addig pedig támogatom és motiválom,mert mindez csakis rajtam múlik.Már kezd megbarátkozni és kérdezgetni az időpontról és egyre lelkesebb. :)Köszönöm az itteni infókat,sok segítséget kaptam és persze erőt is!Mindenkinek szép napot!!!
Tetszett a bejegyzés, ugyanebben a cipőben járunk jelenleg, éppen a sűrűjében. Kislányunk 3 éves lesz a jövő héten, 2 hét múlva utazunk, apa már 6 hete elment „előkészíteni a terepet”. Terveim szerint 2 hetet leszek otthon vele, sokat utazunk a városban, megyünk játszótérre, aztán nekem is munkába kell állnom, de őszintén remélem, hogy jól fogja venni az akadályokat. Tündéres szobát kért az új házba, apa éppen azt alakítgatja neki. 🙂
Mi most kb egy hónapja vagyunk kint kisfiunk decemberben 6 éves és igen feszült amióta kint vagyunk,pláne,hogy nem tudja a nyelvet.Most szeptembertől óvodába fog járni remélem ez majd megoldja a gondokat.Kis faluban lakunk ami nem valami jó mert nincs egy játszótér sem ahol összegyűlnének a gyerekek. Néha elmegyünk sétálni meg egyebek de látom rajta nehezen viseli,mert nincs kis barátja :/ . Nem tudom ,hogy oldjam meg,hogy jó legyen neki,mert az sem lett jó megoldás,hogy új játékot vettünk neki bár nem vagyok híve az ilyen lelki gyógyításnak, és aggódom érte nem szeretném ha lelki sérülése lenne ez miatt.Nehezen indul de remélem jobb lesz!!!
A többi gyerek mit csinál a faluban? Érdemes lenne esetleg megtudni, hogy kik azok a gyerekek, akik óvodás korúak és akár valamilyen otthoni „zsúr” keretében még az óvoda kezdés előtt összeismertetni velük a kisfiadat. Így könnyebben menne az óvodakezdés is. Az óvodában biztosan megtanulja a nyelvet nagyon hamar. Ha esetleg van valamilyen nagyobb város a környéken érdemes lenne oda is elmenni „kirándulni”. Ott biztosan van játszótér vagy játszóház. Az első időszak mindenkinek nagyon nehéz, de néha gyerekkel könnyebb ismerkedni. A szülő szerep eleve remek közös kiindulási pont. 🙂
Köszönöm a válaszát!
Hát másik városba nehezen mert jogsim nincs a busz ahogy hallottam meg elég húzós így marad a kis falunk.
Nehezen megy még a nyelv nekünk is ezért ez is kevés a boldogulásomhoz ilyen feladatokra, férjem dolgozik így maximum nagy bevásárláskor állunk meg egy két helyen.Hát nem egyszerű.
És az sem könnyíti meg a dolgot,hogy szemben van pont az óvoda tényleg csak pár méter és nap mint nap látjuk a gyerekeket. Eddig 3 nap mehetett be délután „ismerkedni” nem sírt tetszett neki,de szeretne még menni ami nem lehet majd csak szeptemberben,mert itt is szabályokhoz van kötve a dolog.
Várom a csodát úgymond. És egy nagyon energia dús gyerekem van így a focipályás Apával futás esténként visszavesz az energiából kicsit 🙂
Ha ennyire tetszett a kisfiadnak az óvoda, akkor élvezni fogja ősztől. Nyelvgyakorlásra, ismerkedésre pedig a szülőknek is remek hely az óvoda, hiszen ott minden nap találkoznak. 🙂
Két éve költöztem ki külföldre két kisebbik lányommal, amikor már 12 éve volt legtöbbet távol az apukájuk. Kár, hogy nem előbb léptünk. Akkor talán a legnagyobb lányunk is velünk lenne, de ő maradt otthon, tiszteletben tartottuk a kívánságát, az egyetem befejezése otthon a célja. Nagyon hiányzik.
Nyári szünetben jöttünk ki,iskolát látogattunk, ismerkedtünk. A nagyobbik a gimnázium közepébe csöppent bele, a 10. osztállyal folytatta itt. Beszélte már a nyelvet, de azért nem volt egyszerű. Nagyon hamar beilleszkedett, örömmel vette ezt a lehetőséget. Még egy tanév és érettségi, külföldön. Négy nyelven beszél, határozott elképzelése van a jövőről, de nem otthon, Magyarországon. A kicsi otthon járta az elsőt, a másodikat kezdte itt. Ő a nyelvet szinte alig beszélte, vele minden nap tanulni, szótárazni kellett, sok munka, szorgalom, de minden nap könnyebb volt. Mindketten szeretnek külföldön élni. Mi, szülők pedig szorgalmasan dolgozunk, megbecsülik a munkánkat, és így tudjuk segíteni az otthoni egyetemistát is.Csodás környezetben élünk, a gyerekekkel nagyon sokat kirándulunk, biciklizünk, sétálunk. Mindketten jól érzik magukat távol a szülőföldjüktől, de örömmel készülnek haza a nyári szünetben, együtt lenni testvérükkel, és a régi barátokkal újra találkozni. Majd izgalommal várjuk az új tanévet, már a harmadikat. Több lehetőségük van, nyitottak az új dolgokra, és mi itt vagyunk támaszként mögöttük. Mindenki, aki teheti, éljen a lehetőséggel, merje megpróbálni, csak akarni kell!
Gratula nektek! Remélem mi is hasonlóan jól vesszük majd az akadályokat!
mfG:MK
8 és 14 éves gyerkőc anyukája
ui: rámírnál priviben? Köszi!
Igen ebben reménykedek Én is köszönjük szépen 🙂
Szerintem nagyon fontos, hogy a gyerekben az identitástudat megmaradjon és hűséges tudjon lenni saját magához. Ha ez megmarad, akkor mehet bárhová, az marad, ami volt!Persze ez nem azt jelenti, hogy az integráció ne lenne ugyanolyan fontos!
kis pelda ami masnal is elofordulhat amikor bejelentettem szuleimnek hogy kulfodre koltozok( disszidalok) azt mondtak – hova mesz es miert mi mindenhol szegenyek maradunk legalabb sajat orszagunkba legyunk szegenyek – par ev mulva amikor meglatogattak eloszor azt mondtak jol tetted hogy kijottel- a masik pedig bar mi is kijottunk volna elobb mert akkor a gyerekeknek konnyebb lenne es pl canadaba szegenynek lenni is sokkal jobb es emberibb… tehat a gyerekek es magunk erdekeben is jobb a egyutt es idoben organizaljuk eletunket..
krissz-től szeretném kérdezni, hogy melyik faluban vannak. Meg, hogy az óvoda csak egynyelvű-e?
Kedves Petra szivből gratulálok a bloghoz és az irásokhoz!
Külföldön élő leendő anyuka gyerek vállalásával kapcsolatban lenne egy kérdésem:
30 éves vagyok, Prágában élek cseh párommal, egyenlőre egymással középfokú angolul tudással kommunikálunk, miközben mind a ketten tanúljuk egymás anyanyelvét – én csehül, ő magyarul. Kérdésem, hogy meddig várjak a gyerek vállalással, egyenlőre még azon aggódom, hogy leendő gyermekünk milyen nyelven fog beszélni, hogy nem lesz e zavaros neki ez a három nyelv…Az angolt ki kellene iktatni, de annyira nehéznek tűnik a cseh és a magyar nyelv, lehet, hogy még évekbe telik mire beszélni tudunk?
Hogyan befolyásol egy kis babát egy ilyen nyelv kavalkád?
Előre is köszönöm Petra ill. akár a többi olvasó hozzászólását! 🙂 Üdv. Orsi, Prága
Kedves Orsi,
Szerintem ne aggódj a leendő kisbabád nyelvtanulása miatt. Egyrészt a terhesség még ad 9 hónapot nektek, hogy gyakoroljátok a másik nyelvét, mnásrészt a gyerekek agya nagyon rugalmas. Több vegyes házasságot láttam, ahol a gyerekek a szülők 2 különöző nyelvén + még angolul is beszéltek és úgy váltogattak a nyelvek között, hogy szinte észre sem vették. A kicsivel nagyobb gyerekek pedig már azt is meg tudják tanulni, hogy kivel milyen nyelven kell beszélni.
A többnyelvű gyerekek kicsit később kezdenek beszélni, de nem szokott gondjuk lenni a 2 esetleg 3 nyelvvel.
Azt javaslom, hogy ha egyébként úgy érzik, hogy megfelelő az időpont, akkor vágjanak bele a gyerekvállalásba. A nyelv nem lehet ebben akadály. 🙂
Petra
Kedves Petra, köszönöm szépen a gyors választ, nagyon jó érzés, hogy végre valaki foglalkozik az olyasféle külföldön élő aggódó magyar nők sorsával, mint amilyen pl. én is vagyok 🙂 Továbbra is olvasni fogom ezt a nagyszerű blogot, mert biztos vagyok benne, hogy nagy segitség lesz pl. a gyerevállalással kapcsolatos szorongásaim leküzdésében!!!! Köszönöm szépen a tanácsodat, igyekszem megfogadni! 🙂 Orsi
Szívesen! Örülök, ha segítettem.
Kedves Petra,
szívből gratulálok a bloghoz!
Én érdeklődéssel várom a tinédzserekről szóló írást.
Mi most költöztünk ki a férjemhez Genf környékére a majdnem 2 éves kisfiammal és a 14 éves lányommal és sajnos még nem sikerült felvennünk a kapcsolatot helyi tinédzserek szüleivel, pedig rengeteg fórumon próbálkoztam…talán neki most a legnehezebb, hizsen egy számára új országban, idegen nyelven kell tanulnia és baráti kapcsolatokat kiépítenie..
A kisfiam nyelvtanulásával kapcsolatban viszont vannak információim, ha ez érdekes lehet, szívesen leírom. A családunk közös nyelve az angol, így neki 3 nyelven kell megtanulnia kommunikálnia és szédületes tempóval sajátít el szavakat mindhárom nyelven.
Szeretettel üdvözlöm,
Karina
Kedves Karina,
Nagyon köszönöm a visszajelzésedet.
A tinédzseres cikk hamarosan jön. Eddig nem volt érdeklődés a tini téma iránt, de most már van jó okom, hogy miért írjak róla. 🙂
Petra
Kedves Karina!
Ajánlom a lányodnak a Genfi Magyar Iskolát, ahol találkozhat magyar kortársakkal szerda délutánonként!
A blogomon vannak bővebb információk!
Kedves Petra!
Szerintem nagyon is van igény a tini téma iránt!