Expat Etikett – Hogy viselkedjünk egy expat találkozón?

A mai cikket Dr. Erdős Zsuzsanna, etikett coach írta. www.erdosetikett.hu,
a Facebookon: http://www.facebook.com/ErdosEtikett
Sőt most az általa felajánlott ajándékot is megnyerhetitek a receptjátékon.

Amikor a feleség elkíséri a férjét más országba, ki kell alakítania saját új életét új ismerősi körét, ami – lássuk be – nehezebb mint a párjának. Neki ugyanis természetes módon lesznek új ismerősei, számára a munkahely ezt „automatikusan adja”.

Remek lehetőség lehet ismerettségek kötésére a Meetup vagy Internations csoportokhoz való csatlakozás. Természetesen érdemes a helyi expat csoporthoz csatlakozni, amennyiben van speciális érdeklődési körünk, akkor az annak megfelelő csoportot (csoportokat) is megkereshetjük.

Három dolgot érdemes végiggondolni, amikor egy Meetup vagy Internations csoporthoz csatlakozunk:

1. Nekünk, nőknek örök kérdés: „Mit vegyek fel?”

A válasz egyszerű. A találkozón való részvétel feltétele a regisztrálás, így biztosan lehetőségünk nyílik megnézni a fotóalbumot a korábbi események fényképeivel. Alkalmazkodjunk az ott látottakhoz. Ha kételyünk lenne, azt követően is, hogy láttuk a képeket – alkalmazkodjunk a „jól-öltözöttekhez”. („Túlöltözni” kevésbé kínos, mint „alulöltözni”!)

A fényképek azt is elárulják, hogy mennyire kell (illik) a helyi kulturális szokásokhoz alkalmazkodni. A visszafogottság, az elegancia, mindig sikert arat.

Amennyiben olyan eseményt szervez a csoport, amelyre a meghívók dress code-ot is megjelölik és bizonytalanok lennénk, hogy milyen öltözetet válasszuk, érdemes szétnézni az interneten, melyik megjelölés mit is jelent – akár az adott kultúrkörben. (Ami egy amerikai golfklubban megfelelő öltözet – egy britben többnyire nem az…)

Amennyiben van dress code, azt be kell tartani. Szigorúan hangzik talán, de igaz: a dress code be nem tartására magyarázat lehet, de mentség nincs.

2. Kivel? Miről fogok beszélgetni?

Az a tény, hogy csatlakoztunk egy Meetup csoporthoz azt is jelenti, nyitottak vagyunk arra, hogy új emberekkel ismerkedjünk és ez a többiekre is igaz.

Mit tegyünk, ha nem ismerünk senkit? Nos, ez így teljesen nem lesz igaz. Ugyanis a tagok képeit és rövid bemutatkozásaikat már előre megnézhetjük, mint ahogy ők is tudják, hogy csatlakoztunk a csoporthoz. A csoport szervezője (kisebb csoport esetén) lehet, hogy magára vállalja a házigazda szerepét és „bevezet a társaságba”.

Amennyiben nincs ilyen „házigazda”, a találkozón kiválaszthatunk egy szimpatikus, szintén „egyedül ácsorgót” és csatlakozhatunk hozzá. Nem kell aggódni, újdonsült ismerősünk nem fogja zokon venni, hiszen őt is az vezette erre a találkozóra, hogy új ismereteket szerezzen és megismerkedjen hasonló élethelyzetben levő nőkkel. (Ami fontos – amikor megszólítjuk, ne felejtsünk el mosolyogni!)

Miről csevegjünk vele? Az élethelyzetről amiben vagyunk: arról például, hogy melyikük, mikor csatlakozott a csoporthoz; az aktuális találkozó témájáról; az adott előadásról; mennyire volt megközelíthető a találkozó helyszíne; milyen finom a kávé amit szervíroztak… (Ha nem ízlett, inkább ne hozzuk szóba.)

Lesz néhány téma, ami felbukkan a társalgások során, ezért érdemes felkészülni:

Kérdezni fognak Magyarországról. Nyugodtan tekinthetünk úgy magunkra, mint Magyarország nem hivatalos kulturális nagykövetére. Mindannyian örömmel időzünk olyan emberek társaságában akik szórakoztatóan, szeretettel, tisztelettel beszélnek egy-egy témáról. Kellemes beszédtéma lehet a Lánchíd oroszlánjának nyelve, Magyarország kulturális értékei, a magyar bor és pálinka, a magyar konyha, a krémes süteményeink, cukrászdáink, a magyar találmányok melyeket az egész világ ismer…

A másik kérdés, amely előbb utóbb felmerül: a vendéglátó ország. Érdemes megismerkedni a helyi kultúrával, nevezetességekkel, látnivalókkal. A házigazdák szívéhez a legrövidebb út a kultúrájuk és a hazájuk szépsége iránt kimutatott tisztelet. Szívesen látott beszélgetőtársak leszünk, ha ismerjük a vendéglátó ország titkos kincseit és minden tudálékosság nélkül tudunk ötleteket adni arra, hogy mi mindent érdemes megnézni, kipróbálni.

Amire szintén számítani lehet, érdeklődni fognak – kultúrától függően, ki mélyebben, ki felületesebben – a foglakozásunkról és a családunkról.

A kérdésre először válaszoljunk röviden. Amennyiben azt látjuk, hogy őszinte az érdeklődés jó, ha van a tarsolyunkban kedves, közelmúltbeli anekdota.

Egy kedves kis történettel úgy bújhatunk ki a „faggatózás alól”, hogy nem sértjük meg „kíváncsi” beszélgetőtársunkat. (Ami fontos, egy expat közösségben sok különböző kulturális háttérrel rendelkező ember találkozik. Ami számunkra tolakodó az máshol, például az arab világban nem az, sőt a tisztelet jele és ez fordítva is igaz, gondoljunk csak a legendás brit visszafogottságra.)

Csevegjünk bármiről is, még ha nehéznek éreznénk is aktuális élethelyzetünket, tartsuk szem előtt a fő szabályt: Csak pozitívan!

Vannak témák, amelyek semmiképpen nem ajánlott szóba hozni, s ha napirendre kerülnek, akkor okosabb diplomatikusan hallgatni, illetve másra terelni a szót.

Ilyen tabu témák különösen:

• Politika – helyi és otthoni
• Vallás
• Pénzügyek – Ki mennyit keres? Mi mennyibe kerül?
• Magánügyek
• Mások magánélete – pletykák
• Egészségi állapot
• Házastárs munkája (részletesen)

Ezek azok a témák, amelyekről noha megvan a véleményünk, egy alkalmi ismerősre nem tartoznak. (Sem az idő rövidsége, sem a hely, sem az alkalom, sem az a tény, hogy beszélgetőpartnerünket csak felületesen ismerjük, nem teszik alkalmassá a helyzetet arra, hogy ezekről a témákról csevegjünk.)

A találkozók általában valamilyen téma köré szerveződnek – amennyiben élveztük az előadást, nyugodtan mondhatjuk az előadónak, kiemelve azt a részletet, amelyik igazán tetszett. (Mindenki örül annak, ha kap visszajelzést, különösen, ha az pozitív és őszinte.)

Utoljára említem a társalgás legfontosabb elemét, amely minden kultúrában igaz. Figyeljünk oda a beszélgetőtársunkra, érdeklődjünk iránta és mondanivalója iránt.

Honnan jött? Mióta vannak a vendéglátó országban? Merre kirándultak, mi mindent láttak? Milyen élményeik vannak? Az érdeklődés csak akkor vált ki szimpátiát, amennyiben nem tűnik kikérdezésnek. Kérdezzünk, de a kérdésünk sose legyen tolakodó.

Amennyiben nyitott kérdéseket teszünk fel, ezzel beszélgetőtársunk kezébe adjuk az irányítást, hogy annyit meséljen magáról és a számára fontos dolgokról, amennyi neki kényelmes. Nem kell az első találkozón mindenkiről, mindent megtudni és érdemes magunkról is „nyitott, de nem kitárulkozó” képet kialakítanunk.

3. Kell-e névjegy?

Sokan nem gondolnak erre, mert úgy tűnik egyre ritkábban van rá szükség mégis, amikor az elérhetőségünk iránt érdeklődnek, stílusossá teszi a fellépésünket, ha átadjuk a (magán)névjegyünket. Elegánsabb átadni egy névjegyet, mint cetlikre irkálni a telefonszámot, vagy „bepötyögni” a telefonba az elköszönés forgatagában.

Végül el kell fogadnunk, akivel egy-egy ilyen csoportban megismerkedünk nemcsak rólunk alkot véleményt (személyes jó hírnevünk épül vagy romlik), de Magyarországról (a magyarokról) is. Amennyiben expat csoport tagja leszünk, akkor férjünkről, sőt annak cégéről is.

Ennek a súlyát akkor érezzük igazán, amikor a beszélgetőtársunk egyszer csak azt kérdezi: „Még sosem találkoztam magyarral, Magyarország hol van? Minden magyar olyan, mint Te/Ön?..”

…Jó érzés, bár nagy felelősség…

Sok sikert az expat találkozókon!

  Ha még nem hallottál róla, zajlik a RECEPTJÁTÉK a Nők Külföldön oldalon. SZUPER AJÁNDÉKOKAT lehet nyerni !!!

 

Kép: photostock at FreeDigitalPhotos.net 

Comments

comments