Életre nevelés – zenével és játékkal

Ma egy különleges témát hoztam számotokra. Ez különösen az édesapák és édesanyák számára lesz izgalmas, de szerintem érdemes egy kicsit elmerülniük benne a leendő szülőknek is. Milyen hatással van ránk és gyermekünkre, ha együtt énekelünk, mondókázunk, játszunk vele? Sokunk számára macera az együtt dalolás, mondókázás, mert egyrészt nem ismerünk annyi dalt, játékot, mondókát, mint jó lenne, másrészt, a legtöbben meg vagyunk arról győződve, hogy szörnyű hangunk van. 🙂

Gyerekpszichológusként azonban azt látom, hogy ha át tudunk lendülni a kezdeti akadályokon, akkor a gyerekkel való játék, mozgás, mondókázás hihetetlenül sokat javít a kapcsolatunkon, fejleszti a gyermekünk intelligenciáját, hallását, mozgását, beszédét, szóval, úgyszólván minden képességét.

Azért, hogy ne csak mindig én mondjam meg a tutit, a kisgyermekkori zenei fejlesztésben nálam sokkal jártasabb szakértőt, Daloló Gábor Adát kérdeztem a témáról.

Mesélj egy kicsit magadról! Mivel foglalkozik egy zenepedagógus? Egyáltalán, hogyan válik valaki ennek a területnek a szakértőjévé?

Ez már a hetedik év, hogy kisgyermekkori zenei neveléssel foglalkozom a mindennapokban. Korábban nagyon érdekes, számomra nagy presztízsű helyeken dolgoztam, fontos feladatokat láttam el kulturális menedzserként, majd újságíróként és televíziós szerkesztőként a médiában, de a szívem visszahúzott az origóhoz: a zenéhez és a kisgyerekekhez. Amikor babát vártam, megfogalmazódott bennem, hogy ezt a két, gyerekkori „szerelmemet” össze kellene boronálnom egymással, így kezdtem babazenével és az elméleti hátterével foglalkozni. A középiskolai ének-zene tanár, karvezető tanulmányaimat több módszertani és zenepedagógiai tanfolyammal egészítettem ki, sőt, koragyermekkori zenepedagógus diplomát is szereztem – kisgyerek és munka mellett. Holt tudás maradt volna azonban minden elméleti ismeretem, ha nem foglalkoztam volna napi szinten a gyerekzenével. Mondhatom, hogy „bejártam Tolnát-Baranyát”: Siófok mellett – a Balaton környékén – még kis falvakba is elvittem a kincseimet, sőt, az ELTE TÓK-on is tanítottam a kisgyermekkori zenei nevelés módszertanát két éven át, ám egy idő után beláttam, hogy más utat kell választanom, ha minél több kisgyermekhez szeretnék eljutni, ezért kifundáltam valami nagyszerűt, amivel földrajzi és időbeli korlátok nélkül eljuthatok a magyar babákhoz és mamákhoz.

Miért fontos az, hogy már kisgyermekkortól zenéljünk, énekeljünk a gyereknek?

A kisbaba számára az édesanyja az elsődleges kapocs a világhoz: mindent tőle kap, és mindenért az anyuka felel elsősorban, vagyis a pici testi-lelki-szellemi fejlődése az anya kezében van. Abban a pillanatban, ahogy a zene és a játék nyelvén fordulunk a kicsi felé, feltárul a világ egy új dimenziója – mindkettőnk számára! A mai napig nem győzök betelni a tágra nyílt szemekkel, a boldogságtól ragyogó arcocskákkal, amiket a foglalkozásaimon – és persze a saját kisfiamon – láthatok, válaszként a dalokra és az ölbeli játékokra, amiket megtanítok a mamáknak. Engem ezek a pillanatok tartanak életben! Számos előnye van annak, ha a baba, kisgyermek zenés közegben nő fel: fejlődik a hallása, a beszédkészsége, a mozgása, a memóriája, megsokszorozódnak az agyi összeköttetések… Ezek a gyerekek – olvasom és tapasztalom is! – hamarabb tanulnak beszélni és járni, eleve tisztábban és választékosabban beszélnek, ráadásul könnyebben tanulnak idegen nyelvet is (az én kisfiam is kétnyelvű, ezért merem állítani). Később, amikor óvodába és iskolába kerülnek, kiderül, hogy ügyesen számolnak, de az írás- és olvasástanulás is gördülékenyebben megy. Ezek az „okosságot” jelentik általában a szülők számára. De van egy másik terület, amit a magam részéről sokkal fontosabbnak ítélek meg: az érzelmi és szociális fejlődés. Azok a gyerekek, akikkel játsszák az ölbeli játékokat, akiknek énekelnek, akikkel zenét hallgatnak, jobban kötődnek ahhoz a személyhez, akitől mindezt a jót kapják. Ki ne szeretne bújós-puszilós-csacsogós csemetét?? És ki ne szeretné, ha stramm gyerekké tudná nevelni a legféltettebb kincsét, aki mindenféle közegben villámgyorsan megtalálja a maga helyét, aki felismeri, mi történik körülötte, és aki megtalálja a maga kreatív megoldásait és kapcsolódásait? Ne gondoljunk semmi különlegesre, csak például arra, hogy micsoda kihívás beilleszkedni egy picinek a bölcsődébe és az óvodába, pláne, ha külföldön él, ahol ráadásul nem is az anyanyelvét hallja a mindennapokban… Az a gyerek, aki sok örömet, vidámságot, szépséget kap otthon, az a kinti világban is képes a boldogulásra. Gyökerek anyától és apától, amik szárnyakká válnak a való élethez… Számomra ez a kisgyermekkori zenei nevelés.

Borsót főztem – Zsolnával játssza: Daloló Gábor Ada (otthondalolo.hu) from otthonDALOLÓ on Vimeo.

Hogyan lehet a zenével elősegíteni a kisgyermek érzelmi kompetenciájának egészséges fejlődését?

Látszólag egyszerűen: szeretni kell – és fel kell hívni az édesanyák figyelmét az érintés és a testi kontaktus fontosságára, mint az egyik nagyon fontos szeretetnyelvre. Nagy segítséget nyújt ehhez az ölbeli játékok gazdag tárháza: a lovagoltatók, hintáztatók, sétáltatók, altatók, simogatók, tenyeresdik, csiklandozók, egyéb kéz-, kar-, lábjátékok, amelyek nemzedékek próbáját kiállva, még ma is a szülők rendelkezésére állnak a közös játék, az együtt-örülés céljára. Mivel a gyermek a saját családjában kapja meg az első zenei impulzusokat, ezért okvetlenül fontos, hogy ezek az alapok jók legyen – hogy legyen majd mire építkezni a gyermekévek során. Ne gondoljunk ördöngösségre, különleges fejlesztésre, amikor a kisgyermekkori zenei nevelésről beszélünk óvodáskor előtt: nem más a feladatunk, mint hogy felkeltsük a gyermek zenei érdeklődését; érzékennyé, figyelmessé, fogékonnyá tegyük a környezet hangjai iránt; az énekléssel és az ölbeli játékokkal érzelmileg gazdagítsuk; spontán hangadásra és ritmikus mozgásra serkentsük; és felébresszük az utánzási kedvét.

Milyen életkorban érdemes ezt elkezdeni?

Minél hamarabb, annál jobb! Hogy árnyaltabban közelítsem meg a kérdést, egy közismert, könnyedebb hangvételű idézettel tudok válaszolni, ami Kodálytól hangzott el 65 évvel ezelőtt: „Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel. Ha az anya alkoholista, ez rányomja bélyegét a gyermekre. Ha pedig zenei alkoholista – így nevezném, aki csak rossz, selejtes zenével él –, okvetlenül meglátszik a gyermeken. Ezért ma még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése.”

Milyen területeket fejleszt ez az éneklés, mondókázás? Egyáltalán, észrevehető lesz a változás?

Biztosan! Az a kisgyermek, akivel otthon sokat mondókáznak, akit ölbe vesznek, akivel mozgásos játékokat játszanak, nemcsak hogy megtanulja a neki megfelelő „zenei repertoárt”, de szebben, tisztábban – és korábban is – beszél. Önkéntelenül is megtanul szótagolni, ezáltal az írás-olvasás elsajátításához nélkülözhetetlen képességre tesz szert – méghozzá játékosan, örömmel. Az ilyen gyermek érzi a lüktetést, érzi a hangsúlyokat, érzi a metrumot, a zenei motívumokat, gondolatokat, kérdéseket-válaszokat. Mozgása összerendezetté válik, egyensúlyérzéke, ritmusérzéke fejlődik, akárcsak a fantáziája, koncentrációja és a memóriája. Részletesen beszélek egyébként erről az ingyenes hírlevélsorozatomban.

Ha valaki külföldön él és neveli a gyermekeit, akkor miben segíthet neki, ha magyar dalokat, mondókákat tanít a gyermekének?

Nekem fontos a magyarságom, az, hogy stabil identitással rendelkezem. Ezért úgy gondolom, mindenki más is, aki magyarnak született, bárhol is éljen a világban, fontosnak tartja, hogy magyarul is megtanítsa a gyermekét, és hogy időnként – nem csak rokonlátogatás céljából – hazalátogassanak az anyaországba, és hogy megismertesse a gyerekével a magyarság történelmét és kultúráját. A magyar népdalok, népi gyermekjátékdalok, mondókák, ölbeli játékok közvetítik a magyar kultúrát és hordozzák a „néplelket”. A szókincsről nem is beszélve! Aki magyar gyermek- és népdalokon neveli az utódát, ott a későbbiekben nem lesz gond, hogy magyarnak is vallja magát a felcseperedő gyermek. Mivel a zene és a mozgás jó szolgálatot tesz a nyelvtanulásban is, ha már a kezdetektől hozzászoktatjuk a picit a magyar ölbeli játékokhoz és mondókákhoz, könnyűszerrel veszi majd az akadályt, ha a célország nyelvén megszólaló mondókákat és játékokat játszunk vele. Nyelvtanulásnak sem utolsó egyébként, ha a magyar kedvenceket – a későbbiekben, amikor már rögzült mindkét félben, milyen szó, milyen mozdulattal párosul – megpróbáljuk lefordítani, és úgy játszani a kicsivel. A rímek elvesznek ugyan, de mókának és nyelvgyakorlásnak jó lehet. És persze nem elfelejtendő, hogy jó kapocs lehet az itthon maradt nagyszülők és a kétnyelvű unoka között az, ha van közös dal- és játékkincs, ezért én a nagyszülőket is bátorítom a gyerekzenei repertoár felelevenítésére, avagy újratanulására.

Mit tehet az a szülő, aki nem tud, vagy nem szeret énekelni? Meg lehet ezt tanulni?

Próbáljon meg nyitott lenni, és kezdjen „merni” énekelni! Számtalanszor hallom, hogy „nekem nincs hangom”, „engem kitiltottak a kórusból”, „énekórán zeneszerzőkből feleltettek csak, különben megbuktam volna”, és így tovább. Tele vannak a szülők rossz emlékekkel, rossz beidegződésekkel, alacsony önbecsüléssel. Fontosat üzenek a mamáknak: tessék szépen elkezdeni énekelni, függetlenül attól, „van-e hangotok”, vagy nincs, ugyanis a saját gyermeketeknek a saját hangotok a legszebb a világon! Merthogy az hordozza az érzelmeiteket, és a legkisebb gyermek is azonnal dekódolja, hogy a beszéd- és énekhang milyen valós érzelmeket közvetít felé.

Van-e olyan életkor, ami felett már nem érdemes az énekléssel, zenéléssel foglalkozni?

Viccelsz, Petra? Természetesen nincs! 🙂

Magyarországon sok helyen vannak játszóházak, énekes-zenés foglalkozások, de sokak számára földrajzilag elérhetetlenek ezek a helyek. Ez különösen igaz a külföldön élő családokra. Nekik mit tudsz javasolni?

Pontosan az ilyen helyzetben élő családok számára találtam ki már három évvel ezelőtt azt, ami végre – frissen, ropogósan és illatosan – kikerült a sütőmből: az otthonDALOLÓ online énektanfolyamot!

Miről szól majd ez a tanfolyam, mit tanulnak meg a szülők?

Ez egy 24 leckéből álló tanfolyam: alaptudás, egyfajta „túlélőkészlet”. Három hónapon át, hetente kétszer kapják a jelentkezők a leckéket (vagy akár szuper-intenzíven), összesen 24 alkalommal. Száz Szépségnek neveztem el ezt az alaptanfolyamot, mert megtanítok 24 tapsoltató és sétáltató mondókát, 24 tündéri ölbeli játékot, 24 kedves és közkedvelt gyermekdalt, 24 csodaszép, vagy éppen tréfás magyar népdalt, és 4 meglepetés is lesz – mindez pontos leírásokkal, szövegekkel, kottákkal, hangfelvételekkel (mp3) és videókkal, továbbá sok-sok praktikus tanáccsal, zenei alapinformációkkal, ötletekkel, tippekkel, néprajzi érdekességekkel tálalva. A tudás átadása mellett az élményszerzés számomra a lényeg: azt szeretném, ha örömet, vidámságot, boldogságot tudnék csempészni a sok szempontból nehéz, beilleszkedési gondokkal terhelt, külföldi mindennapokba. Móka, kacagás, szép dalok, boldogító játékok – végső soron boldog gyermekkor. Ennyi, nem több. Hétköznapi csodák. 🙂

Kiknek ajánlod ezt a tanfolyamot?

Várandósoknak, kisbabásoknak, „nagybabásoknak”, de még az óvodáskorú és kisiskolás gyermeket nevelő anyáknak és apáknak is, és persze a nagyszülőknek. Ez egyelőre az alaptanfolyam, itt azokat a gyerekzenei kincseket mutatom be és tanítom meg, amiket én az alapműveltséghez sorolok, és amit mindenkinek ismernie kellene, aki gyermeket nevel, de már készül a haladó változat is, ami nagyszerű segítség lehet a külhoni magyar pedagógusok számára is, és persze mindazoknak, akiknek megtetszett az alaptanfolyam, és folytatni szeretnék a zenés élménygyűjtést.

Ha valaki nem szeret, vagy nem tud énekelni, annak is érdemes részt vennie a tanfolyamon?

Igen, feltétlenül! Már csak azért is, mert nemcsak énekes, hanem szöveges játékok is vannak, amiket ő is ugyanúgy tud játszani a gyermekével, mint az a szülő, akinek nem gond az éneklés. De az is személyes tapasztalatom, hogy LEHET még felnőttkorban is fejleszteni a zenei hallást és hangképzést, igaz, kicsit lassabban, mint kisgyermekkorban, és több türelemmel, nagyobb odaadással. De az biztos, hogy nem lehetetlen! Egyébként az a meglátásom, hogy sokkal több jól éneklő anyuka van, mint ahányan azt magukról gondolják. Ez a tanfolyam segít ráébredni a saját értékeinkre is! Ahogy az anyuka gyakorol, egyre ügyesebb lesz, egyre szebben és kifejezőbben énekel, egyre élményszerűbb az előadása, ezt pedig azonnal visszajelzi a gyermeke. Kell-e nagyobb elismerés annál a rövid, sürgető mondatnál, hogy „Még!”? Ugyanakkor, ha végképp „menthetetlennek” ítélné magát az anyuka, akkor itt vagyok én, hogy „gombnyomásra” énekeljek neki és a gyermekének. Imádok énekelni, és állítólag szeretnek hallgatni kicsik is, nagyok is. A tanfolyami anyagok mobiltelefonról és táblagépről is lejátszhatóak, úgyhogy ezentúl zsebben is elférek. 🙂

Hol és hogyan lehet jelentkezni a tanfolyamra?

Nagyon egyszerűen: a www.otthondalolo.hu weboldalon, ahol minden információ elérhető az otthonDALOLÓ online énektanfolyammal kapcsolatban. Akinek pedig további kérdései lennének, kereshet a dalolo@dalolo.hu e-mail címen is.

Ha a külföldi életről, külföldre költözésről olvasnál még többet, akkor izgalmas meglepetéseket találsz itt a Nők Külföldön oldalon. KLIKK IDE a meglepetésekért. 

Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.

Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.

 

Comments

comments