Dublinba készülőknek…
Legújabb önkéntes riporterünk, Demeyer Rita első, bevezető cikkét olvashatod ma. Rita nemrég költözött Írországba, az első időszak tapasztalatait osztja meg veled. Írország – bár nem a legnépszerűbb célország – sokak számára a legreálisabb célpont, ha Magyarországról keresnek állást. Éppen ezért fontos és hasznos, hogy itt a Nők Külföldön oldalon is legyen róla szó.
Mindenkinek más a története és a motivációja, ami miatt meghozza azt a döntést, hogy külföldre költözik. Bízom benne, hogy történetemmel tudok segíteni Neked, ha még a döntés meghozatala előtt állsz. Cikkem két részből áll, az elsőben az érzések, élmények és a kezdeti lépések játszanak szerepet, a másodikban pedig gyakorlati tanácsokat gyűjtök össze.
Világéletemben vágytam arra, hogy megismerjem a világot, külföldön éljek, megismerjek más élethelyzeteket, embereket, kultúrákat. Sok külföldi barátom által láthattam a kulturális különbségeket, ami tovább fokozta kíváncsiságom, de egyedül nem éreztem magam elég erősnek, hogy nekivágjak a kalandnak.
A gimnázium utána pár osztálytársam kiment Angliába bébiszitterkedni, irigykedve csodáltam őket, hogy meg merték lépni. Van, aki azóta is kint él, van aki hazaköltözött, illetve van olyan is, aki már egy harmadik országot tekint hazájának.
Ahogy teltek az évek, a főiskola, majd a napi munka mellett stabil baráti körrel teljes volt az életem. A mókuskerék engem is elkapott, ha gondoltam is külföldre költözésre, az időben mindig távolabb került. 35 éves koromban rám talált a férjem, aki belga állampolgár. A mi kapcsolatunk elrendeltetett, mi egymásnak születtünk. Mindig szoktam neki mondani, hogy értem jött Magyarországra. Kommunikációs nyelvünk az angol, ő közel anyanyelvi szinten beszéli, én pedig anno szakmai középfokúval és kb. nulla beszédgyakorlattal rendelkeztem. Ma már folyékonyan beszélek én is.
Az életünkben időszerű volt a változás, a férjem munkahely változtatást tervezett, mikor kapott egy állásajánlatot egy volt kollégájától Dublinból. Még aznap éjszaka eldöntöttük, hogy igen, nekivágunk. A végső szót én mondtam ki, mivel nekem ez volt az első külföldre költözésem, a férjemnek pedig már az ötödik. Dublin adott volt, mindkettőnknek tetszett, mindenképpen olyan országot szerettünk volna, ahol a nyelvet megértjük, így a mindennapi dolgok intézése nem okoz problémát.
A környezetünkben mindenki támogatott minket. Sosem hallottam annyiszor azt a mondatot, hogy irigyellek. Pedig tudtam, hogy ami akkor ránk várt, nem volt a legegyszerűbb feladat. A szüleim is elfogadták a döntésünket, tudták, hogy ennek így kell lennie, és minden szinten támogattak, de én láttam, hogy belül sírnak és hogy mennyire fáj nekik, hogy elmegyünk.
Az én szemüvegemen keresztül nézzünk bele a dublini létbe:
Az út:
Dublinba a Ryanair és az Aer Lingus szállít legolcsóbban és leggyakrabban utasokat. Mi Ryanair-rel mentünk, az út 3 óra hosszú. A repülőn érződött a fapados feeling, az emberek fegyelmezetlenek voltak a fedélzeten, a légutaskísérők pedig arra koncentráltak, hogy minél több kozmetikai és egyéb terméket értékesítsenek. Ha van választási lehetőséged, akkor az Aer Lingussal repülj. A repülőjegyet érdemes előre megvenni, mert itt nem jellemző, hogy olcsóbb lesz az ár. Ahogy közeledik az indulás időpontja az a kockázat áll fenn, hogy nem lesz már szabad hely a repülőn, mivel teljes a kihasználtság.
Nagyon sok ellenőrző kapun és ponton kellett keresztülmenni, a csomagokat kifelé és befelé is megvizsgálták. A légitársaság honlapját érdemes elolvasni, hogy mennyi alkoholt, cigarettát és pénzt lehet magunknál tartani, mert ezt is szigorúan ellenőrzik.
Javasolni tudom, hogy minél kevesebb csomaggal vágj neki a kalandnak. A ruhatáradat minden szívfájdalom nélkül selejtezd le. (Ez valóban nagyon fontos tanács! A szerk.) Az elektronikai berendezéseket nyugodtan hagyd otthon. Másfajta dugaljat használnak, mint Európa többi részén, így ezekhez vagy átalakítót kell venni, vagy új kábelt. Mindenki azt mondja, hogy Dublin drága, de tapasztalatom szerint volt budapesti lakosként azt kell, hogy mondjam, hogy sok minden olcsóbb, szóval nem érdemes extra bőröndöt fizetni. Magyarország és Írország között 7-8 futárcég dolgozik, akik csomagok szállításával foglalkoznak. Amit feltétlenül szeretnél elhozni, azt velük hozasd ki, mert nagyon olcsó 1-1,5 euro/kg pontosak, megbízhatóak és kedvesek. A Facebookon lehet őket megtalálni.
Személyes tárgyakat, fényképeket, emlékeket hozz magaddal, mert bárhogy is védekezel ellene, a magány biztosan társad lesz egy darabig. Kiszakadni egy megszokott családi, munkahelyi és baráti körből és bekerülni egy teljesen idegen közegbe nem egyszerű. Mire itt kiépül bármilyen szintű szociális élet, az minimum fél év.
Az ország:
Gyönyörű, zöld és harapni lehet a levegőt. De Dublin belvárosa például nekem nagyon koszos. Annak ellenére, hogy szinte minden sarkon van egy szemetes, az emberek eldobálják a szemetet az utcán, sajnos ez a kertvárosi részen is jellemző.
A nyelv:
Jó, ha tudsz angolul. Ami nem azt jelenti, hogy tudod az iskolai angolt. Ha még otthon úgy határozol, hogy nyelviskolába mész, mielőtt kiutazol, mindenképpen anyanyelvi tanárhoz menj, ha teheted akkor ír anyanyelvűhöz.
Az írek anyanyelve a gall, vagy ahogy itt mondják gael. Nagyon sokan beszélik ma is, de főleg vidéken. A nyelvet igyekeznek életben tartani minden felirat először gall nyelven és utána angolul olvasható. Az angolt ír akcentussal beszélik, ami körülbelül annyit jelent, hogy olyan tájszólással beszélnek, mintha egy forró főtt krumpli lenne a szájukban. Ha ezt magad elé képzeled, akkor bele tudsz gondolni, hogy mennyire nem könnyű őket megérteni. A nagyvárosokban jobb a helyzet és egy idő után rááll az ember füle. Ami nekem a kedvencem, hogy nem úgy ejtik a “de” szócskát, ami angolul “but” (‘bát’), hanem hogy bot, nagyon röviden ejtve az “o” magánhangzót.
Az első gondolatom az volt, mikor találkoztam az élő ‘angol’ nyelvvel – habár folyékonyan beszélem az angol, nem jártam még korábban angol anyanyelvű országban -, hogy nem engednék Magyarországon olyan nyelvtanárt tanítani, aki az adott országban nem élt. Akkora a különbség a tankönyvi idealizált nyelv és szituációs gyakorlatok és az élet között, hogy köszönő viszonyban sincsenek egymással.
Az írek minden köszönés mögé hozzáteszik, hogy hogy vagy. “Hello, How are you? “. (Nemcsak az írek, hanem például a románok is – persze románul. A szerk.) Erre tudajdonképpen nem kell válaszolni, visszakérdezni meg végképp nem, ez csak egy udvariassági forma a részükről.
A másik köszönés az a “heya”, ami nekem első hallásra úgy hangzott, hogy “Hello haver, mi van veled, hogy vagy ma?”. De igazából csak a köszönés és a hogy vagy összemosott változata, ami ugyanolyan udvariasnak számít.
Az idő:
Egy órával korábban vagyunk Magyarországhoz képest. Ezt nem nehéz megszokni mivel egy óra nem jelentős eltérés. Amire itt figyelnünk kell, hogy az időpont megadásánál nem az angol formát használják, hogy “half past seven” vagyis “ fél 7”, hanem annyit mondanak csak, hogy “half seven”, ha magyarul gondolkodunk, nekünk ez “fél 7”, de itt ez “fél 8”-at jelent.
Az emberek:
Nagyon kedvesek és segítőkészek, de igazából nem tudod, hogy mit is gondolnak valójában. Az első héten történt, hogy sétáltunk Dublinban térképpel a kezünkben és egy kevésbé lakott kikötői részre tévedtünk, velünk szembe jött egy igazi ír “répafejű” srác, és megállított minket, hogy minden oké-e és hogy kell-e segítség a tájékozódásban. Nagyon jól esett és egyben hihetetlennek tűnt, hogy ilyen létezik.
Nagyon sok náció él egymás mellett békében. Számomra ez meglepő volt, mert nem számítottam erre, és Magyarország ilyen szempontból még mindig elég konzervatívnak számít. Ezen a ponton nyitottabbnak kell lennem, mert itt ez a normális. Nagyon szigorúak a bevándorlókkal, ha bármilyen problémát okoznak, akkor felrakják őket a repülőre és irány haza. Ezért az integráció itt jobban működik.
Nagyon sok gyerek van. Biztosan nem kell attól félni, hogy a népesség csökkenni fog. Minden második nő babát vár, vagy 2-5 gyerek veszi körül. Az ír gyerekek jellemzően vörös hajúak, mint a mesékben. Jó érzés ennyi gyerek között lenni.
A közbiztonság:
Első tapasztalatok szerint jobb a helyzet, mint otthon. Alapvetően nem kell a hátam mögé nézni, vagy a táskámat szorongatni – mint ahogy megszoktam már Budapesten – amikor sétáltam az utcán. Itt is vannak bandák, de jellemzően meghatározott városrészekben, de oda nem is ajánlatos bemenni.
A pénz:
Ahogy elhagyjuk kis hazánkat felejtsük el a forintot és annak értékét. Nem összehasonlítható. Van, ami jelentősen többe kerül: ez az albérlet és az utazás, de minden más olcsóbb, vagy ugyanannyiba kerül, mint Magyarországon. A fizetés meg minimum dupla vagy háromszor annyi. Mások az arányok. Az biztos, ha dolgozol, akkor szépen meg lehet élni.
Mindenképpen úgy indulj el otthonról, hogy legyen tartalékod – ezt úgy határoznám meg, hogy legyen annyi félretett pénzed, hogy 2-3 hónapig meg tudj belőle élni.
Munkavállalás:
Írországban is válság volt, ami visszavetette a gazdaságot az elmúlt 5 évben. Viszont a gazdaság újra fellendülőben van. Az IT iparág hasít, a cégek jelentős adókedvezményeket kapnak, így a korábban Kelet-Európába vagy Indiába kiszervezett munkákat visszahozzák ide. A munkanélküliség 10% alatt van. Ha nem kisegítő munkát szeretnél végezni, akkor az angol nyelvtudás alap. Nyert ügyed van, ha emellett folyékonyan beszéled a németet, a hollandot vagy a franciát, akkor kedvedre válogathatsz az állásajánlatok közül. A kezdő fizetés 21-23 ezer euró éves szinten. A minimálbér 10 euro/óra körül van, ez államilag rögzített.
Még munkakereső vagyok, furcsa érzés, mert világ életemben dolgoztam. 3 hét után egy gödörbe kerültem, mert nem kaptam visszajelzést sehonnan, nem tudtam merre keressek tovább. A kulcsszó a türelem, hiszen otthon sem valószínű, hogy ilyen rövid idő alatt találnék valamit. Éreztem, hogy nem jó az önéletrajzom. Ezt átdolgoztam, háromszor is. Tanács: az önéletrajzodat ír mintára érdemes szabni. Például otthon szükséges elem a fénykép, a születési adatok megadása, itt ez szigorúan tilos. Ha van olyan ismerősöd, aki már régebb óta itt él, érdemes átolvastatni vele a cv-det, hogy a nyelvhasználat is megfelelő legyen. Most ott járok, hogy sikerült megtalálnom azt a céget, amely az otthoni munkáltatómnak az itteni megfelelője, 2 felvételi körön már túl vagyok, készülök az interjúra és a cég nagyon érdeklődik irántam.
A lakáshelyzet:
Jelenleg teljes a káosz, annyi munkavállaló érkezik Dublinba, hogy a lakáspiac nem bírja el. Az árak az egekig szöktek. Mi egy hónapja vagyunk itt, de már ennyi idő alatt is, egy hasonló apartmant, mint amit bérlünk 150 euróval drágábbért kínálnak havonta! A kormány ismeri a helyzetet, várhatóan januárban életbe lép egy szabályozás, ami véget vet az árak további emelkedésének. Továbbá tervben van 20 000 új lakás építése és ezzel párhuzamosan a tömegközlekedés fejlesztése is.
Gyakori jelenség, hogy többen összeállnak és közösen vesznek ki egy lakást. A lakások eleve így is vannak tervezve, általában több fürdőszobával rendelkeznek. Nekünk is van albérlőnk, igaz csak rövid távra.
Az albérleteket a daft.ie-n hirdetik, szerintem nem is érdemes mást nézni, persze a Facebook csoportok követése ebben az esetben is erősen ajánlott. A lakásokat úgynevezett “viewing”-on lehet megnézni, amikor meghatározott időpontban bárki előtt nyitva az ajtó. Gyakori, hogy akár 70 ember is összegyűlik, majd a tulaj szimpátia és referencia alapján választ. A lakásokat jellemzően 1 évre lehet kibérelni, ami szerintem nagy kötöttséget jelent.
Mielőtt kivennétek egy lakást érdemes képbe kerülni, hogy melyek azok a városrészek, amelyeket célszerű elkerülni. Mindenképpen kérdezzetek rá a fűtési technikára és annak a várható havi költségére is. A legnagyobb probléma itt a nedves időjárás miatt a fürdőszobában, hálószobában megjelenő penész. Ha ilyet láttok semmiképpen se vegyétek ki a lakást, mert az káros lehet az egészségetekre.
A lakásbérléshez szoktak kérni referenciát, ennek a súlya mára már csökkenőben van, de nem árt, ha van veletek. Mi hoztunk magunkkal Magyarországról, ehhez sablont találsz az interneten. Illetve szeretnének látni biztosítékot arra vonatkozóan, hogy fogod tudni fizetni a bérleti díjat. Nekünk ez a munkáltatói igazolás volt. Plusz számolj arra, hogy kauciót kell fizetned, ami a bérleti díjjal megegyező nagyságú – erre kell a félretett pénz egy része…
Közlekedés:
Nagyon drága a közlekedés. A legtöbb családnak saját autója van, mert úgy gazdaságosabb. Másik ok, hogy a tömegközlekedés fejletlen, a külvárosi részek nincsenek egymással összekötve. Először be kell jutni a belvárosba, majd úgy ki a másik külvárosi részre, ami akár 1,5 óra is lehet, holott a két rész busztávolságban valójában 15 perc lenne. Szóval ha megteheted, akkor tegyél félre egy autóra, ugyanolyan árban van, mint Magyarországon.
Magány ellen:
Tudatosan tenni kell az ellen, hogy ne ragadjon el a honvágy és a depresszió. Minden napra megtervezzük a férjemmel a programomat, mit csináljak, mit kell elintézni. Nem tagadom a napom fénypontja, mikor elsétálok a buszmegállóba, és várom, hogy leszálljon a céges buszról. De addig is próbálom az időt értelmesen eltölteni. Napi szinten angolozom és németezem, illetve a francia nyelvvel is elkezdtem ismerkedni.
Állást keresek. Olvasom a Nők külföldön publikációit, innét rengeteg hasznos ötletet merítek, illetve hasznos weboldalakat találok, melyeket folyamatosan látogatok. Nagyokat sétálok, mert fantasztikus a levegő és egy kis testmozgás mindenkinek kell. Minden szinten keresem a magyar kapcsolatokat. A lakás ragyog és minden nap meleg étellel várom haza a férjemet.
A családommal Skype-on és Viberen tartom a kapcsolatot napi szinten. A nagymamámat Skype telefonon hívom és mindig sikerül meglepni őt, nagyon örül, hogy hallja a hangomat. A barátokkal főleg Facebookon “beszélünk”. Mielőtt elindultunk elkezdtem írni egy blog-ot –www.becominganirishgirl.blog.hu– melyen az élményeimről, érzéseimről és Írországról írok.
Még egy tanács:
Nagy segítség, ha van olyan ismerős, aki kintről segíteni tud. Mindenképpen ajánlott a kinti magyar közösség honlapjának, Facebook csoportjának a felkeresése, nagyon sok hasznos információt gyűjtöttek össze és minden kezdeti kérdésetekre van olyan, aki tudja a választ. Mi egy közösséget alkotunk itt, még ha nem is Magyarországon élünk, de egymásra számíthatunk.
Egy hónapja élünk itt, megbántam, hogy elhagytam elköltöztem Magyarországról? Nem. Szeretek itt lenni? Igen. Boldog vagyok itt? Igen. De van egy érzés, ami már ilyen rövid idő alatt is kialakult: Írországban élek, de az otthonom Magyarország. Sok sikert a döntésedhez!
Rita Demeyernek hívnak. A vezetéknevemet a férjemtől “loptam”, Fülöp Rita-ként láttam meg a napvilágot, 1979-ben, Veszprémben. 2015.szeptemberében költöztünk ki Dublinba, nekem ez az első országváltásom.