Dolce vita – apró dolgok, melyeket Olaszországban tanultam…

… és amelyek szebbé teszik a napodat, vagy épp másokét.

Egy kis olasz nyelvi és kulturális lecke következik személyes tapasztalatok alapján. ezekről nem sokat olvasni nyelvkönyvekben vagy útikönyvekben, legalábbis ilyen szempontból garantáltan nem.

A lista apropója, hogy nemrég másodszorra csináltam végig a 100 nap boldogság kihívást a Nők Külföldönnel. Az, hogy végiggondolod 100 napon át minden egyes nap a boldog pillanataidat, némi önreflexióra is készet. Mi kell a boldogságomhoz? Mitől érzem boldognak magamat? Kicsit továbbgondolva: ha a boldogság apró örömet okozó pillanatok összessége, mik azok a dolgok a környezetemben, amelyek boldoggá tesznek? Min tudnék javítani? Mit tudnék másoktól tanulni? Nos, az olaszoktól azt hiszem, elég sokat. Végső soron egyfajta pozitív hozzáállást. Erre szeretnék néhány példát felhozni.

1. Megjegyezni a szomszédoknak, milyen szép idő van ma. A nyár (estate) másik neve. la bella stagione (a szép évszak), akkor is, ha többnyire 3 hónapos nehezen elviselhető 35 fokos kánikulát jelent, enyhe 30 fokos fülledt meleg napokkal tarkítva. A telet viszont hidegnek érzik, akkor is, ha nekünk enyhe. De akkor is fagyiznak, és kiülnek a kávéjukkal a bár elé.
   –
2. „Ciao bello/bella!” Sokan azt hiszik, ez valami bizalmaskodó megszólítás, szó szerinti fordításban: szia, szépség. Valójában „Szia, legyen szép napod” kb. a jelentése. Elköszönéskor pedig elsősorban jó napot kívánnak (Buona giornata!), csak kisebb százalékban akarnak viszontlátni (Arrivederci!), akármit is írjanak az olasz nyelvkönyvek.
   –
3. Úton-útfélen megdicsérni más gyerekét, milyen szép, aranyos, pufók, ügyes, dumagép, huncut, sugárzó stb. Kisebbik kerek gyermekemet a következő jelzőkkel ill. főnevekkel illették rendszeresen: cicciottello (pufi, husi), pagnotta (cipócska), rotondo (kerek). Mióta megnőtt, az előkelő robusto (robusztus, termetes) jelzőt bitorolja, nem egy mamutbébire kell gondolni amúgy, átlagos magasság, átlagos súly, egyszerűen csak széles a válla. 🙂
   –
4. Vadidegen terhes nőktől megkérdezni, kisfiú lesz-e vagy kislány. Nem tudom eldönteni, ez a nem reprezentatív felmérés tényleg abból fakad-e, hogy ennyire aggódnak-e a népesség nemek szerinti egyenlő eloszlásáért, vagy pedig ennyire a vérükben van a kommunikálhatnék.
   –
   
   
5. Mosolyogni, mosolyogni, mosolyogni. Főleg, ha bolti eladó, pincér, pultos vagy. Pár kedves szóval megspékelve. Gyerekeknek ingyen grissini jár a pékségben, néha ingyen gombóc fagyi a fagyizóban. Borravaló nem jár. Nem egyszeri hasznot akarnak húzni a vendégekből, hanem törzsvendégeket szerezni.
   –
6. Ha gyerekkel látsz valakit, rögtön megkérdezni tőle, hogy hívják, hány éves, oviba jár-e már, vagy hányadikos az iskolában, ha igen, megbukott-e vagy továbbléphet. (Az már nem lényeg, hányas lett a bizonyítványa, sikerült és kész.) Már az egész kicsiket interakcióra nevelik.
   –
7. Színes bőrű vagy egyéb bevándorló gyerekekkel, nőkkel is ugyanolyan kedvesnek, közvetlennek lenni, mint másokkal.
   –
8. A boltban a pénztáros kincsemnek (tesoro), a suliban a portás néni kedveskémnek (cara) hív, az anyukák a gyerekeiket szerelmemnek (amore).
   –
9. Mindenki ügyes (bravo). A gyerek, ha köszön, a külföldi, ha jól beszéli az olaszt, a nő, ha segítség nélkül látja el a háztartást és nevel gyereket, netalán képes egyedül nagybevásárolni.
   –
10. Minden szép. (bel/lo/bella). Szép Olaszország (il bel paese), de Budapest is szép, a magyar nők pláne, szép napunk van, szép a családod, szép munka volt, szépek a gyerekeid, azt a szép nagy cipót kérem a pékségben, még a nagy semmi is szép (un bel niente). J

Lényeg tehát a pozitív hozzáállás, ugye nem mindegy hogy az a bizonyos pohár félig teli vagy félig üres. 😉

Kép forrása: Flickr

Comments

comments