Digitális nomádként Ázsiában
Veszelovszki Dáviddal a Business Meetup csoport egyik rendezvényén találkoztam, majd meghívtam a saját, külföldre költözőknek szóló Meetup csoportomba is vendégelőadónak. Dávid ugyanis sokak álmát valósította meg, közel 2 évet élt és utazott Ázsiában digitális nomádként. Ebben a cikkben tapasztalatait és sok-sok hasznos információt oszt meg veled, ha Te is arra vágysz, hogy ne a munkád határozza meg a lakóhelyedet. 🙂
Hol éltél külföldön és mennyi ideig?
Nehéz meghúzni a határt, hogy mi a külföldön élés és mi az utazás. A világ sok részén töltöttem már több hetet egy helyen, de általában arra szoktam azt mondani, hogy ott “élek”, ha egy fix helyet bérlek, megvannak a kedvenc helyeim, a kisbolt, a piac, és legalább heti részletekben fizetem az albérletet.
Ez alapján először Norvégiában éltem külföldön, 2008-ban, még egyetem alatt. Egy kis cégnél voltam programozó gyakornok 3 hónapig. Aztán a 2011-2013-as ázsiai utazásom alatt laktam Phuketen (Thaiföld) 4 hónapot, Balin (Indonézia) 1 hónapot, Cairns-ben (Ausztrália) pedig 5 hónapot.
De magát az utazást is vehetjük külföldön élésnek, ebben az esetben a leghosszabb idő, amíg külföldön éltem, 20 hónap volt: 2011. júniustól 2013. márciusig.
KATT A KÉPRE és nézd meg nagyban.
Honnan jött az ötlet, hogy hátizsákkal végigjárd Ázsiát?
Mindig érdekelt a világnak az a része, és 2011 nyara pont jó időpontnak tűnt elindulni megnézni. 🙂 Nem volt rengeteg pénzem félretéve, ezért a hátizsákos-stoppos életmód fért bele a legkényelmesebben.
Hogy kezdődött az online munkád?
Egy szűk fél év utazás után elkezdett nyugtalanítani, hogy talán nem lesz elég a spórolt pénzem az egész utazásra. Megkérdeztem pár ismerősömet, akik már hallottak olyanról, aki online vállalt munkát, hogy hogyan kell ezt. Azt válaszolták, hogy ne nagyon próbálkozzak ezzel, mert nagyon nehéz ilyen módon munkát találni, hiszen az olcsón dolgozó indiaiak, pakisztániak és bangladesiek viszik el az összes munkát.
Kicsit elbizonytalanodtam, de aztán regisztráltam az Elance-en (amiből azóta Upwork lett), 2-3 óra alatt megismerkedtem a rendszerrel, kitöltöttem a profilom és jelentkeztem 4 munkára, amiből 2 össze is jött.
Mi volt a stratégiád? Hogyan tudtál versenyezni az indiai, pakisztáni informatikusokkal?
Igazából utólag nézve könnyű volt. Viszonylag jó angolsággal, barátságos hangvétellel kínáltam minőségi munkát jó dokumentációval. Erre azonnal ráugrott mindenki. Míg az indiai kollegáim $12-15/óra áron dolgoztak, én azonnal $25/órával kezdtem, amiből hamar $30 lett, aztán $45. Ezzel is sikerült jól elhatárolnom magam tőlük, így a kevésbé árérzékeny, igényes munkára vágyó ügyfelek találtak meg.
Mi a javaslatod azok számára, akik online dolgoznának a jövőben?
Három tippem van:
- Angoltudás. A jó angoltudással a legkönnyebb kiemelkedni a tömegből: meggyőző jelentkezést tudsz írni, természetes lesz a kommunikációd az ügyféllel, és jó dokumentációt tudsz szállítani.
- Önbizalom. Tudd magadról, hogy jó szakember vagy, és ne félj megígérni az ügyfélnek, hogy bitang jó eredményt fogsz szállítani neki. Ennek persze fontos előfeltétele, hogy olyasmiben vállalj munkát, amiben tényleg jó szakember vagy 🙂
- Mindent az ügyfélért. Az ügyfélnek mindig igaza van. Ha szabadúszó kőműves vagy és építkezés közben kiderül, hogy az ügyfél szerint az ablakok beépítését is vállaltad, szerinted nem, a megrendelésben pedig semmi nincs erről, az a te mulasztásod, és vállald be az ablakokat. A jófej ügyfél nem fog ezzel visszaélni, a nemjófej ügyfél vissza fog, de te azt szeretnéd, hogy a munka után a jófej és a nemjófej ügyfél is jó szívvel gondoljon rád és ajánljon az ismerőseinek. A következő munkádnál pedig garantáltan előre tisztázni fogod az ablak-kérdést.
+1 dolog: Az órabér megállapítása gyakran előkerülő kérdés, úgyhogy erről mondanék még pár szót.
Én az alapján szoktam megállapítani az órabérem, hogy mennyit ér az időm. Pl. megbeszélem magammal, hogy:
„- $10/h-ért szívesen ülök le és dolgozom egy átlagosan érdekes projekten?
– Nem.
– $15-ért?
– Nem.
– $20-ért?
– Annyiért már igen.
– Akkor ennyit kérek.”
Ha érdekes a projekt, pl. különösen élvezem (játékfejlesztés), egyetértek a céljaival (bringás egyesület) vagy hasznos dolgot tanulok belőle, akkor le szoktam vonni az órabérből valamennyit. Pl. ha hasznos új dolgot tanulok a projekttel, kb. ez a gondolatmenetem:
„Általában $20/óráért töltöm szívesen az időm munkával, de ezzel a projekttel megtanulhatok Photoshopot használni, ez a “tanfolyam” pedig nekem megér $8-t óránként, ezért $12/óráért elvállalom ezt a projektet.”
Ezt egyébként érdemes az ügyfélnek is kommunikálni, általában örülnek neki; egyrészt mert jó érzés, hogy olcsóbban dolgozol nekik, másrészt mert örülnek, hogy lelkes vagy.
Most hol élsz és mivel foglalkozol?
Jelenleg Budapesten élek és 3 barátommal a CodeBerry Programozóiskolában tanítunk embereket programozni. Csak 3 hónapja alapítottuk az iskolát, de már több, mint 40 tanulónk van. Nagyon élvezem, és lelkesít, hogy rengeteg embernek tudunk segíteni, akiknek még nincs olyan munkája, amit igazán szeretnének.
Emellett nagyon érdekel a hatékony tanulás, azaz hogy hogyan tud valaki kevés idő alatt rengeteget fejlődni valamilyen témában. Erről tartottam nemrég előadást is a Láthatatlan Egyetem konferenciáján.
Júliusban pedig új kaland kezdődik: a barátnőmmel 6-9 hónapra Amerikába utazunk körbeautózni az Egyesült Államokat. Már nagyon várom! 🙂