Az én szülésem – Szülés Hollandiában, Amszterdamban

A korábbi szüléstörténetek után, az „Én szülésem sorozatban” egy újabb történetet olvashatsz el, B. Tamarától Hollandiából. Fogadd szeretettel. 🙂

Ha pedig szívesen megosztanád a saját történetedet, írj nekünk az info@nokkulfoldon.hu-ra.

Hol és mikor szültél?

2010-ben Magyarországon született a nagyobbik fiam, a kisebbik pedig már 2015-ben Hollandiában, Amszterdamban, így mindkét ország rendszerét megismerhettem.

Mi alapján döntöttétek el, hogy hol szülessen meg a baba?

A másodiknál Hollandiában terveztük a szülést a kezdetektől fogva, bár bevallom, az elején nagyon izgultam, hogy milyen lesz a már korábban megismert magyar rendszertől teljesen eltérőben végig csinálni a terhesgondozást és szülést. Mindezt még ráadásul úgy, hogy nem nagyon beszéltem hollandul, így zömében angolul tudok majd csak kommunikálni a szülésznőkkel és orvosokkal. Nem igazán volt opció, hogy több hétre, akár hónapra visszaköltözzek Magyarországra, sem a férjem miatt, akit ide kötött a munkája, sem a 4 éves nagyobbik fiam miatt, aki a terhességem végén kezdte meg az iskolát.

Hollandiában problémamentes terhesség esetén lehetséges az otthonszülés is, viszont én az első terhességem és szülésem miatt, ahol sajnos több komplikáció is adódott, mindenképp kórházban szerettem volna szülni. Az intézményt végül a szülésznőim és a kisgyerekes ismerősök, valamint az interneten olvasott tapasztalatok szerint választottam ki.

Honnan tudtál információt szerezni a terhesgondozással, szüléssel kapcsolatban?

A választott szülésznőktől, a tőlük kapott kiadványokból, az internetről, illetve a választott kórház szülésfelkészítő előadásán is részt vettem.

Volt-e nyelvi nehézséged bármilyen időszakban és ha igen, akkor hogy hidaltad át?

Alapvetően nem volt, angolul jól megértettem magam mindenkivel. Néha volt csak olyan szituáció, ahol kellett a holland, például a szülésfelkészítő előadáson, néhány tájékoztató füzet olvasásához vagy bizonyos formanyomtatványok kitöltésekor, de ezt sikerült megoldani az addig megszerzett hollandtudásommal és a Google Translate-tel.

Milyen volt a terhesgondozás? Milyen támogatást kaptál a várandósság időszakában?

Alapvetően más volt a terhesgondozás, a hozzáállás a terhességhez és a szüléshez, mint Magyarországon és az elején voltak emiatt aggodalmaim. Itt – ha nincs semmilyen probléma – szülésznők kísérik végig a terhességet és a szülést is, és előfordulhat, hogy a kismama egyáltalán nem találkozik orvossal közben. A Magyarországon tapasztaltnál jóval kevesebb a vizsgálat is egészséges terhesség esetén. Az első pár hónapban féltem emiatt, főként, hogy az előző terhességem és szülésem nem volt épp problémamentes, biztosan észreveszik így, ha gond van? Szerencsére nagyon kedves szülésznőkkel hozott össze a sors, rengeteg lelki támogatást is kaptam tőlük a terhesség alatt. Kérdeztek és figyelmesen meghallgattak, próbáltak segíteni, nem volt az a futószalag érzésem. Mikor probléma adódott, rögtön észrevették és onnantól kezdve át is kerültünk a kórházba egy nőgyógyászhoz. Itt is abszolút pozitív tapasztalataim voltak, a kórház jól felszerelt, modern, tiszta (a férjem jót nevetett mikor döbbenten meséltem neki, hogy itt a mosdóban volt szappan, kéztörlő, WC papír és WC deszka is). Mindenhová időpontra kellett mennem és azt elég pontosan tartották is. Bárkivel találkoztam, mosolyogva köszönt, kezet nyújtott, bemutatkozott, elmondta, hogy ki ő és mit fog csinálni. Alapvetően jobban tájékoztattak, mint az első terhességemnél és a különböző vizsgálatok előtt kérték a beleegyezésemet, ami nekem nagyon pozitív élmény volt. Ami szintén érdekes volt, hogy egy kivétellel csak női szülészorvosok voltak a kórházban.

Milyen volt számodra a szülés? Mennyire volt beleszólásod abba, hogy mi történjen?

Bár a terhesség alatt megjelent komplikációnak köszönhetően nem volt egyszerű a helyzet, 3 héttel a kiírt időpont előtt meg kellett indítani a szülést, nekem mégis jó élményként maradt meg és ezzel rengeteget segített az előző, nem épp pozitív szülésem feldolgozásában is. Választott orvos vagy szülésznő nem volt, itt nem is igazán van lehetőség hasonlóra, de nagyon kedves és segítőkész volt mindenki, akivel találkoztunk. A terhesgondozást végző nőgyógyászom aznap a műtétekhez volt beosztva, ennek ellenére amikor volt egy kis szabadideje, rögtön benézett ő is hozzánk. A beavatkozásokhoz itt is kérték az engedélyemet, illetve már előre megkérdeztek róla, hogy mivel ez egy oktatókórház, beleegyezem-e abba, hogy gyakorlaton lévő orvostanhallgató is bejöhessen a szülőszobába. (Mi egy főnek engedélyeztük és örülünk neki utólag, mert egy nagyon kedves hallgatót kaptunk, aki rengeteget segített, mindenhová elkísért és jókat beszélgettünk vele abban a pár órában). Mivel indított szülésem volt oxitocinnal, így előre jeleztem, hogy szükség esetén milyen fájdalomcsillapítást szeretnék és milyet nem. Ezt a szülésznők tartották is és mikor lehetőség volt a kért fájdalomcsillapítás beadására, szóltak és kérdezték, hogy szeretném-e vagy sem.

Az egyszemélyes szülőszoba viszonylag nagy és kényelmes volt, saját fürdőszobával, apukafotellel (aki természetesen végig bent lehetett a vajúdás és a szülés alatt). A folyosón napi 24 órában kirakva hideg és forró víz teával, kávéval, amiből bármikor lehet fogyasztani és többször is kérdezték, hogy enni nem kérünk-e valamit.

Hogy milyen kicsi a világ, az ismét bebizonyosodott, ugyanis a fiamat végül egy olyan szülésznő segítette a világra, akinek az egyik nagyszülője magyar és pár mondatot tudott is magyarul. A segédszülésznő pedig egy fiatal osztrák hölgy volt. 🙂 A babát – mivel teljesen jól volt – azonnal a mellkasomra rakták, és megmérni és felöltöztetni is csak jóval később vitték el, fürdetni egyáltalán nem fürdették meg, ezeknek nagyon örültünk. Megkérdezték azt is, hogy szoptatni szeretném-e és már ott rögtön segítettek benne. Mivel késő délután szültem és a fiamnak és nekem is volt egy kis hőemelkedésünk, a biztonság kedvéért másnap reggelig bent tartottak minket a kórházban, egyébként ha minden rendben, az anyuka a babával már 3 órán belül elhagyhatja a kórházat. Éjszakára együtt maradhattunk a szülőszobában, a férjemnek is betoltak egy plusz ágyat és a babát sem vitték el.

Szülés után milyen támogatást kaptál a kórházban?

Mivel viszonylag rövid időt töltöttünk a kórházban, így a szülés utáni támogatást inkább már otthon kaptam a szülésznőimtől, a Consultatie Bureau (CB) munkatársaitól (hasonló szerepet töltenek be, mint Magyarországon a védőnők) és a kraamzorgtól. A szülés utáni két hétben itt mindenki házhoz jön a kismamához és a babához a különböző vizsgálatokat elvégezni. A legnagyobb segítségünk a kraamzorg volt, aki tulajdonképp egy ápoló, aki házhoz jön a szülés után egy hétig, napi minimum 3, de akár 7-8 órában és figyeli a mama és a baba egészségügyi és lelki állapotát, segít a babagondozásban a még tapasztalatlan szülőknek, akár a szoptatásban is. Intézi a szülésznők és a CB látogatásait, sőt adott esetben még a házimunkában is sokszor segítenek. Ahol a baba születése után nem tud jönni egy családtag sem segíteni, ott különösen áldás egy jó kraamzorg. Nekünk nagy szerencsénk volt, egy fantasztikus hölgyet küldtek hozzánk, nagyon megkönnyítette az első napokat négyesben. Nemcsak a babát és engem látott el, hanem segített a házimunka nagy részében, teát, kávét főzött a vendégeknek és jó tanácsokat kaptunk tőle. Ha ő nincs és nem segít az első egy héten annyit a szoptatással, nem biztos, hogy a fiam 9 hónapig kaphat anyatejet.

Ha egy következő gyereket szülnél, akkor milyen módon készülnél fel a szülésre? Mit csinálnál másképp? Mi alapján választanál országot, kórházat a szüléshez?

Ha szülnék még egy gyereket, én ismét a holland rendszert választanám és maradnék ugyanannál a szülésznőcsoportnál, kórháznál és kraamzorgnál, aki a második fiamnál mellettem volt. Bár Magyarországon is csodálatos szülésznőt kaptam és rendes orvost, de összességében a mérleg akkor is Hollandia felé billen.

Milyen tanácsot adnál azoknak a nőknek, akik külföldön akarnak szülni? Mit javasolnál azoknak, akik Hollandiában szülnének?

Bár a holland rendszer sok szempontból nagyon más, mint amit Magyarországon megszoktak, ne féljenek tőle, ismerjék meg bátran, járjanak utána, hogy mi miért van. Fontos a megfelelő nyelvtudás, legyen egy olyan nyelv, amivel meg tudják magukat értetni a terhesgondozás és a szülés során, amin tudnak információkat szerezni a számukra szükséges folyamatokról, dolgokról.

Ha valaki babát tervez Hollandiában, előtte mindenképp nézze át a meglévő biztosítását, hogy mit fedez és mit nem, és ha szükséges még időben váltson egy nagyobb csomagra vagy más biztosítóra. A szülésznőket, a kórházat itt is érdemes körültekintően, utána olvasva/utánakérdezve kiválasztani. Kraamzorgból pl. nemcsak olyat lefoglalni a terhesség alatt, aki szimpatikus, jól tud együttműködni az anyukával, hanem megbeszélni vele akár előre is, hogy mit vállal, tud-e segíteni a szoptatásban, bizonyos házimunkákban, az anyukának konkrétan miben lenne majd segítségre szüksége. Ne akkor érje az embert kellemetlen meglepetés, mikor épphogy hazaért egy újszülött babával. Itt nincs külön gyerekorvos, a háziorvoshoz kell vinni a babákat is, így érdemes a háziorvosból is olyat választani, aki nem mindenre csak paracetamolt ad, mert egy beteg kisgyereknél ez még bosszantóbb tud lenni, mint egy felnőtt esetében. 😉

Ami szintén fontos Hollandiában, hogy a szülési szabadság nagyon rövid, így ha az anyukának pár hónap után vissza kell mennie dolgozni, időben el kell kezdeni helyet keresni a babának a környékbeli bölcsődékben vagy gastoudereknél, mert a népszerűbb helyeken, különösen nagyobb városokban hosszú a várólista és bizony már pár hónapos terhesen le kell foglalni a helyet, hogy a baba időben bekerülhessen a választott helyre. Aminek szintén lényeges időben utánajárni, azok a szülés utáni juttatások, mivel ez nagyon másképp működik, mint Magyarországon.

Gyerekkel (pláne többel), családi segítség nélkül külföldön nagyon nehéz hosszú távon, így nem árt időben beszerezni elérhetőséget megbízható bébiszitter(ek)hez, takarítóhoz, hogy szükség esetén gyorsan bevethető legyen.

Fotó: Flickr

Comments

comments