Az én szülésem: Szülés Angliában egy magyar anya szemével

A következő interjúalanyom Veronika, aki 38 éves és 2 kisgyerek édesanyja. Kislánya 4, kisfia 2 éves. Veronika 2004. óta él Angliába. Londonban dolgozott személyi asszisztensként egy pénzügyi multinacionális cégnél. Következik az ő története.

Hol és mikor szültél?

Kislányom 2008-ban, kisfiam 2010-ben született, Nagy-Britanniában.

Mi alapján döntöttétek el, hogy hol szülessen meg a baba?

Mikor először estem teherbe, mar 3 éve éltem Angliában. Letelepedve, berendezkedve éltünk a férjemmel, így nem volt vitás, hogy Angliában fogok szülni.

Honnan tudtál információt szerezni a terhesgondozással, szüléssel kapcsolatban?

Mikor legelőször jelentkeztem a háziorvosomnál, azzal, hogy 2 pozitív terhességi tesztet is produkáltam, elmagyarázta, hogy ő az aki elindítja az adminisztrációt hivatalosan, és hamarosan levélben fognak nekem időpontot adni, hogy találkozhassam egy szülésznővel. (midwife). Ez így is történt, és azt hiszem, egy héten belül jött egy behívó a helyi kórházból, hogy jelenjek meg az első konzultáción. Erre a megbeszélésre férjem is elkísért. Itt találkoztunk egy szülésznővel, aki mindenféle kérdésemre válaszolt, kiállította és átadta a terhes könyvemet, illetve ellátott tömérdek hivatalos kiadvánnyal, könyvvel és brossúrával. Ezek mellett a másik fontos információforrásnak az internet bizonyult.

Volt-e nyelvi nehézséged bármilyen időszakban és ha igen, akkor hogy hidaltad át?

Szerencsére, mindig is jól beszeltem angolul. Ha anatómiai, egészségügyi szakszavakat hallottam szülésznőtől, megkértem, hogy írja körbe, illetve hazamenve, szótárból tanultam az új szavakat, kifejezéseket. (Ez nagyon hasznosnak bizonyult, mert a második terhességem alatt mar mindent kívülről tudtam.)

Milyen volt a terhesgondozás? Milyen támogatást kaptál a várandósság időszakában?

Mindkét terhességem rizikómentes volt, hála Istennek. Így soha nem találkoztam szülész-nőgyógyász szakorvossal, kizárólag szülésznővel. Először ez borzasztóan aggasztott, tudván, hogy Magyaroszágon hogy mennek a dolgok, a második terhességemnél, már belenyugodtam. Meg kellett értenem, hogy Nagy-Britanniában, a terhesgondozás szülésznő által vezetett. Orvos, csak veszélyeztetett terhesség illetve ikerterhesség alkalmával kapcsolódik be. Általában mondva, az így szülésznő által vezetett terhesgondozást én nagyon alapnak, kissé szegényesnek és „lazának” találtam. Igaz, nem is kerül egy fillérbe se, de olyan minimális az ultrahang vizsgálatok száma például, vagy vérvizsgálatok száma és a találkozók a szülésznővel, hogy az első terhességem alatt sokat aggódtam, összehasonlítva saját magamat a Magyarországi normával. A várandósság alatt, ha jól emlékszem egyszer kaptam állami támogatást, aminek összegére sajnos már nem emlékszem. Mivel a munkámat már a terhesség előtt befejeztem, így munkáltatói támogatásra sem voltam jogosult.

Milyen volt számodra a szülés? Mennyire volt beleszólásod abba, hogy mi történjen?

Mindkét szülésem természetes úton indult, 39. ill. a 40. hetében a terhességeknek. A szülés első alkalommal aggodalommal teli volt, a második alkalommal pedig totális kontroll alatt történt, zajlott. Egy kicsit megmagyarázom, hogy mit értek ez alatt. Első alkalommal, nagyon sok mindent nem tudhattam a testem működéséről, a kisbabám „feladatáról”, de a második szülésemnél már úgy éreztem együtt dolgozunk a kisfiammal, segítjük egymást, hogy minél hamarabb találkozhassunk. Az első szülésem vajúdással együtt kb.14 órát, míg a második csak 3 órát tartott. Mindkét alkalommal a férjem is velem volt, végig mellettem állt. Bar őszintén megmondom, hogy úgy éreztem, hogy nem igazán találta a helyét. Nem ilyen a férjem egyébként, de a szülésnél egy férfinak fogalma nincs, hogy hogyan segítse a vajúdó nőt! Ha egyedül lettem volna, akkor is ugyanúgy megszülettek volna a gyerekeim. Rendszeresen látogattak a nővérek és szülésznők is a vajúdásom alatt. Bar az első, olyan hosszú ideig nem alakult semerre sem, hogy majdnem hazaküldtek. (Megjegyzem, hogy Angliában ez nagyon is szokványos.) Nemet mondtam az ajánlatra, és ott maradtam. Orvos egyáltalán nem jött be, nem láttam, nem is hívtak,mert a kiskönyvemből világosan látszott, hogy nem veszélyes a helyzetem. Az első szülésnél a senior midwife mellé bekéredzkedett egy student midwife is. Megengedtem, mert nem láttam hátrányát. Nagyon kedves fiatal nő volt, Julia.

Szülés után milyen támogatást kaptál a kórházban?

Mindkét szülésemet követően csak 24 órát maradtam a kórházban, mivel nem volt semmiféle komplikáció, így nem volt értelme tovább maradnom. Elengedtek, és én persze siettem haza a férjemhez. A szülést követően az újszülötteket, csak letörlik, a nagyját a magzatmáznak meghagyjak a gyerekeken. Itt azt mondjak, tele van vitaminnal, így jót tesz a pici bőrének. Kértek, hogy 10 napig ne is fürdessem őket. Így lett, nem bántam meg. A nővérek segítettek a mellre tenni a picit, rögtön a kibújást követően a mellre tették őket, hogy az előtejet megkapjak. Illetve, hogy a skin-to-skin hatására az anya bőre, melege, illata, nyugtassa a picit, segítse a kapcsolat kialakulását. A pici mindig mellettem volt, csak addig vigyázott rá nővér, míg elmentem fürödni a szülést követően. Kis mozgatható műanyag dobozba teszik őket, és meg éjszakára sem viszik el az anyukájuk mellől. Egyébként a nővérek, rendesek voltak, segítőkészek. Nagyon hálás vagyok nekik.

Ha egy következő gyereket szülnél, akkor milyen módon készülnél fel a szülésre? Mit csinálnál másképp? Mi alapján választanál országot, kórházat a szüléshez?

Sokat gondolkodtam azon, hogy a második gyermekemet Magyarországon szülöm meg, de mivel az időm nagyobb részét töltöttem Angliában, így egyszerűbbnek tűnt ott szülni, ahol az elsőt is. A felkészülésben csak annyit módosítanék, hogy kevesebbet aggodalmaskodnék, hagynám a természetet, hogy végezze a dolgát.

Milyen tanácsot adnál azoknak a nőknek, akik külföldön akarnak szülni? Mit javasolnál azoknak, akik Angliában szülnének?

Mindenképpen érdeklődjenek, milyen juttatásokra lesznek jogosultak. Továbbá, alapvető különbség a terhesgondozásban, hogy szülésznő által vezetett, tehát nem kell szülész orvost választani (hacsak nem valaki magán úton kivan szülni, akkor természetes meg lehet fizetni orvost is és kórházat is.) Nagyon alap lesz az így kapott szolgáltatás, de nem feltétlenül rossz ez. Továbbá, ha mar külföldön szeretnének szülni, próbáljanak minden lehetséges segítséget előre beszervezni, akar anyukát, barátnőt, anyóst jó előre befoglalni. A szülést követő első hetek sokkhatásként érik majd nem csak az anyukát, de a szülői párt is rendesen próbára teszik. Nem szégyen a segítségkérés, még akkor se,, ha a férj igen is talpraesett, és strapabíró. Sok sikert kívánok minden kismamának!

Köszönöm az interjút!

Ha szeretnéd befolyásolni, hogy miről szóljon ez az oldal, KLIKK IDE.

Ha a külföldi életről, külföldre költözésről olvasnál még többet, akkor izgalmas meglepetéseket találsz itt a Nők Külföldön oldalon. KLIKK IDE a meglepetésekért. 

Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.

Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.

Kép: papaija2008 at FreeDigitalPhotos.net

Comments

comments