Az én szülésem: Svédországban – egy magyar anya szemével
Az én szülésem sorozat első interjúját Veronikával készítettem, aki 30 éves, egy csodálatos 1,5 éves kislány édesanyja. Stockholmban élnek a párjával, kislányuk is ott született. Az ő élményeit olvashatjátok.
Hol és mikor szültél?
Stockholmban született a lányom 2011-ben.
Mi alapján döntöttétek el, hogy hol szülessen meg a baba?
Semmiképpen sem akartam hazamenni, hogy ott szülessen meg a baba, mivel akkor az édesapjával nem találkozott volna élete első pár hónapjában. Az is szempont volt, hogy a magyar egészségügyi ellátás köztudottan nem a legmegfelelőbb.
Honnan tudtál információt szerezni a szülésről, terhesgondozásról?
A kezdeti időszak elég nehéz volt, semmi svéd tudás nélkül. A párom édesapja elmondta hová kell menni, amikor a terhességi teszten megjelent a két csík. Onnantól kezdve jártunk a terhesgondozásra, kaptunk tolmácsot minden alkalommal, közben iskolába jártam, rengeteget olvastam svéd és magyar oldalakat is. Sokat foglalkoztam a témával.
Volt-e nyelvi nehézséged bármilyen időszakban és ha igen, akkor hogy hidaltad át?
Amikor terhesgondozásra jártunk, volt tolmácsunk mindig, de gyakorlatilag mindig ugyanazokat a dolgokat kérdezték, egy idő után már tudtam magam is mit kell csinálni. Mikor mentünk szülni már kicsit vészesebb volt a dolog, amúgy is be voltam rezelve, még magyarul sem tudtam akkor, de hál istennek a párom a helyzet magaslatán volt, ő tolmácsolt nekem. Miután Hanna megszületett már nekem is könnyebben ment a nyelv, így saját magam intéztem a dolgaimat, sokat szótáraztam, olvastam, nyökörögve elmagyaráztam mit szeretnék, de nagyon kedvesek és segítőkészek voltak mindig.
Milyen volt a terhesgondozás? Milyen támogatást kaptál a várandósság időszakában?
Őszintén szólva meglepődtem, hogy itt egyáltalán nem olyan módszereket használnak mint otthon. Nem kellett nekem semmiféle terheléses cukorvizsgálatra meg hasonlókra járni, a jól bevált régi módszereket használják. Minden alkalommal a bába szépen kitapintotta a baba fekvését, megmérte a vérnyomásom, a súlyom, megszúrta az ujjam,meghallgatta a baba szívét és időnként vizeletvétel is volt. Itt azt a nézetet vallják, hogy az ultrahang is bizonyos sugárzás a babának, így félidőben van egy ultrahangvizsgálat, amikor megnézik, hogy minden rendben van-e és a szülők megtudhatják a baba nemét, de ezen kívül semmi egyéb. Persze ha valaki kíváncsi, nyugodtan fizethet a babamoziért magánrendelésen. Egész idő alatt nagyon kedves és odafigyelő volt a bábánk, minden jótanáccsal ellátott és nyugodtan kérdezhettem tőle.
Illusztráció: David Castillo Dominici at FreeDigitalPhotos.net
Milyen volt számodra a szülés? Mennyire volt beleszólásod abba, hogy mi történjen?
A szülés maga csodálatos volt, a végén azt mondtam, hogy így akár 10-et is szülnék. A terhesség ideje alatt semmiféle problémám nem volt, minden úgy ment, ahogy meg volt írva. Még a kórházba menet is csak nevetgéltünk az autóban. Persze fogalmam sem volt, hogy mi kínokat fogok majd átélni, ezért az elején nem is kértem fájdalomcsillapítást, amin meg is voltak lepődve a kórházban, mert itt mindenki kér. Befeküdtem a szülőszobára, ami úgy nézett ki, mint egy hotelszoba. Apa is bent volt végig. Két szülésznő foglalkozott velem, végig azt nézték, hogy mi a jó a babának. Például amikor labdára ültem, nekem nagyon jól esett, de a baba szívhangja és agytevékenysége változott, így fel kellett állnom. Aztán persze kértem epidurális érzéstelenítést. De nagyon jó volt….életem legszebb pillanata.
Szülés után milyen támogatást kaptál a kórházban?
Miután felvittek a kórterembe, ami direkt kétágyas volt, hogy apa is ott alhasson, jöttek a szoptatási tanácsadók, a nővérek folyamatosan figyeltek engem is és a babát is. Minden lehetséges segítséget megkaptam…például lehetett bérelni fejőgépet a kórházból, ami azért is volt nagy segítség, mert mint kiderült nincs tejem, így egy hét próbálkozás után nem kellett szembesülnünk azzal, hogy fölöslegesen vettünk meg valamit. Sőt, még arra is figyeltek, hogy a baba biztonságban érkezzen haza, kötelező az autósülés, ha nincs lehet bérelni tőlük.
Ha egy következő gyereket szülnél, akkor milyen módon készülnél fel a szülésre? Mit csinálnál másképp? Mi alapján választanál országot, kórházat a szüléshez?
Ha esetleg lenne egy másik babám is, ugyanezt a kórházat választanám, persze a tapasztalat már megvan, biztos nem aggódnám szét magam. És most már tudom mi az ami hasznos, és mi az ami haszontalan mikor az embernek gyereke van.
Milyen tanácsot adnál azoknak a nőknek, akik külföldön akarnak szülni? Mit javasolnál azoknak, akik Svédországban szülnének?
Mivel nem tudom, hogy más országokban mi a helyzet, így összehasonlítási alapom sincs, de csak egyet tudok tanácsolni, hogy az ember akárhol is vállal gyermeket, az anyai ösztönök sosem hazudnak. Bízzanak az anyukák önmagukban, merjenek új dolgokat kipróbálni, és higyjék el, hogy akihez kerülnek ért a dolgához. Talán nekem sem ment volna ilyen simán, ha nem bízom meg száz százalékig a szülésznőkben, átadva magam annak, ami amúgy is bekövetkezett volna. 🙂
Köszönöm szépen!
Ha a külföldi életről, külföldre költözésről olvasnál még, akkor izgalmas meglepetéseket találsz itt a Nők Külföldön oldalon. KLIKK IDE a meglepetésekért.
Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.
Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.
Comments
5 hozzászólás
Szólj hozzá!
Itt kereshetsz a honlapon:
ORSZÁGINFORMÁCIÓK
Témák az oldalon
Még itt találsz meg:
EZEK A KEDVENCEINK:
Legutóbbi bejegyzések
Legutóbbi hozzászólások
Ezeken a helyeken élünk
Egy kicsit bajban vagyok, mikor külföldi szülésekről olvasok.
Amikor megszúrták az ujjad, akkor valószínűleg a cukor szintet nézték.
Ha ez rendben van, akkor otthon sem küldenek terheléses cukorvizsgálatra!
Ém otthon szültem mind a két gyerekemet, az elsőnél nem volt rendben, ezért mentem a terheléses vizsgálatra is. Nagyon szigorú diétát kellett tartanom, az inzulint csak azért úsztam meg, mert előbb meg akart születni a fiam.
A másodiknál tudatosan már a kezdetektől tartottam a diétát, ezért a védőnő által végzett cukorvizsgálat nem mutatott már magas értéket, ezért nem is küldtek terheléses vizsgálatra!
Egyébként nem vagyok cukorbeteg, de a terhességeknél előjött, rendszeresen ellenőriztem otthon mind a 2 gyereknél ezt, direkt ezért vettem egy gépet.
Engem a sűrűbb ultrahang vizsgálatok is megnyugtattak, bár én már nem fiatalon szültem.
Mondjuk az tény, hogy otthon nem alhat bent apa 🙂
De ettől függetlenül én örülök, hogy otthon szültem, mert nekem kellett a rendszeres ellenőrzés, az ultrahang vizsgálatokat is beleértve.
Nekem otthon is csak jó tapasztalataim voltak mind a két szülésnél.
Persze embere válogatja…van aki szeretné, ha minél kevesebbet „zaklatnák”, csak élvezni akarja a terhességet, és van akimél fellépnek komplikációk, ezért igényli a sűrűbb ellenőrzést, azért hogy biztosan minden rendben legyen. Én az utóbbiba tartozom, ezért nem bántam, hogy sűrűbben kellett mennem vizsgálatokra.
Valószínűleg engem nem nyugtatott volna meg a kinti lazább szemlélet, ezért én örülök, hogy otthon szültem.
Kicsit bajban vagyok az ilyen írásokkal.
Azt hiszem, hogy embere válogatja, hogy milyen sűrű ellenőrzést igényel a szülésnél.
Én mind a 2 gyerekemet otthon szültem, és hálás voltam a sűrűbb ellenőrzésekért, az ultrahang vizsgálatokat is beleértve.
Amikor megszúrták az ujjad, akkor valószínűleg a cukorszintet nézték meg, otthon sem kell menni terheléses cukorvizsgálatra, ha ez rendben van.
Ezt tapasztalatból tudom, hiszen az első gyerekemnél nem volt rendben, el is küldtek terheléses vizsgálatra. Utána rendszeresen ellenőrizték, mivel terhességi cukorbetegségem volt.
Az inzulint csak azért úsztam meg, mert előbb megszületett a fiam.
A másodiknál ebből okulva már a kezdetektől tartottam a diétát, így a védőnő által végzett vizsgálat sem mutatott magas értéket, ezért nem is kellett mennem terheléses vizsgálatra.
Mondjuk az tény, hogy otthon nem alhat bent apa:-)
Szóval én örülök, hogy otthon szültem, megkaptam az ellenőrzés biztonságát, ami fontos volt számomra, mert nem éppen fiatalon szültem.
Nem biztos, hogy jól éreztem volna magam, ha kevesebbszer ellenőriznek!
Kedves Gilda!
Először is örülök, hogy hallok rólad. 🙂
Másrészt az valóban nagyon különbözik, hogy kit mi nyugtat meg. Az viszont tényleg gyakori a magyar anyák körében, hogy nem igazán megnyugtató számukra a lazább ellenőrzés. Legalábbis az első szülésnél. Több interjú következik még, így módod lesz olvasni más beszámolókat is.
Petra
Elnézést a duplázásért, de nehezen lépek be mostanában a blogra. Nem tudom miért, máshová viszonylag könnyebb.
A komment írás meg kész procedúra:-)
Örömmel fogom olvasni a beszámolókat!
Engem ugyan nem nyugtatott volna meg a kevesebb kontroll, bár lehet hogy engem kint is sűrűbben ellenőriztek volna:-)
Ettől függetlenül érdekesek számomra ezek az írások, várom őket!
A magyar anyák egyébként szerintem hozzászoktak a sűrűbb ellenőrzésekhez, ezért érzik, hogy nem megynyugtató, ha ritkábban vizsgálnak még akkor is, ha egyébként teljesen komplikációmentes a terhesség.
Nálam más a helyzet, nekem mindenképpen kellett!
Sokszor hallottam elégedetlenkedő kismamákat, mert szerintük nem elég sűrűn vannak vizsgálatok otthon pl. az ultrahang váróban:-)
Kedves Petra!
Szeretnék tőled segìtséget kérni abban hogy milyen papírokat kell beszereznem Svédországban ahhoz hogy ott tudjam megszülni kislányomat Liliánát.
Az ötlet hogy kiköltözünk már jó pár hónapja megfogant bennünk mert munkalehetősègünk lenne, csak állapotos lettem ès eddig amég nem olvastam amit írtál úgy gondoltam hogy felelőtlensèg lenne kimennünk szinte teljes nyelvtudás nèlkül.
Azóta már számtalan oldalt felkerestem és hasonló témákban így úgy gondoljuk belevágunk 🙂
Már csak néhány dologgal kapcsolatban kell biztos információt szereznünk ès megyünk is.
Előre is köszönöm a segítsèget
Fati