A (sztereotipikus) kérdések, amiket ne tegyél fel egy Hollandiában élő magyarnak, avagy a (szerintem) frappáns válaszaim listája.

Meijer Mónika, önkéntes riporterünk cikke arról, hogy milyen (sztereo)tipikus kérdésekkel találkozott hollandoktól, magyaroktól az elmúlt 5 évben és azokra milyen válaszai születtek. Fogadd szeretettel az írását. Jó szórakozást!

Fogadjátok szeretettel a tipikus kérdéseket, amelyekkel,a Hollandiában eltöltött 5 évem alatt bombáznak mind magyarok, mind pedig hollandok. Figyelem: az összeállítás abszolút szubjektív, de nagy az esélye, hogy magadra ismersz, mikor olvasod, még ha nem is Hollandiában élsz. 😉

Magyaroktól a következő kérdést úton-útfélen megkapom; Hogy bírod azt az (ide igény szerint behelyettesíthető a megfelelő jelző) időjárást?

Röviden; Sehogy.

Hosszabban; az elején (a rózsaszín köd feloszlása után) még nagyon sokat foglalkoztatott az időjárás, állandóan az internetet böngésztem,alkalmazásokat töltöttem le, lestem a híreket…és rengeteget panaszkodtam rá nap mint nap (óránként…egyszóval állandóan).  Amivel nem csak a magam,de a környezetem életét is megkeserítettem. Majd valamikor később (kb. 3 év után) rádöbbentem…tudom,kicsit sokáig tartott…hogy tök mindegy milyen az idő,változtatni, még a jobb napokon, pozitív energiám teljes jelenlétében sem tudok rajta. Úgyhogy (az általában negatív hozzáállásomat és magamat meghazudtolva) élvezem az eső és állandó 15 fokos hőmérséklet adta előnyöket. (na jó, hogy élvezem az azért enyhe túlzás…:) )

Hogy csak egy párat említsek;

Életemben ennyi gyönyörű (dupla) szivárványt nem láttam.

Nincs szükségem naptejre,nem égek le.

„Legálisan” bővíthetem az (átmeneti) kabát-, esernyő-, és gumicsizma kollekciómat mert ezek minden évszakban elkélnek.

Te, drága olvasó, ha Te itt élnél mit csinálnál? A hollandok például ezt; nekik mindegy,hogy milyen az idő, ők bicikliznek (a gyerekek is) így nem is ciki csuron vizesen beállítani egy randira vagy meetingre. Ha tudják,hogy az adott évben a nyár arra a bizonyos péntekre fog esni (viccen kívül), kivesznek egy szabadnapot, és kiülnek a kávézók teraszára, elmennek a tengerpartra, kifekszenek a parkba napozni/piknikezni. Egyszerűen kihasználják, és élvezik ami van, és nem búslakodnak azon,ami nincs. Tanulhatnánk tőlük,mi magyarok.

Hollandoktól; akkor te beszélsz oroszul?

Röviden; nem, nem beszélek.

Ha ezzel a kedves kérdező nem lenne megelégedve, kifejteni nincs kedvem a történelmünk ezen periódusát, és hogy pontosan miért is nem beszélek oroszul…akkor visszakérdezek; ó, miért, Te beszélsz?Ezután általában hamar másfelé terelődik a téma. 😉

Magyaroktól; Hogy tudtad megtanulni ezt a (ide igény szerint ismét behelyettesíthető a megfelelő jelző ;)) nyelvet? Én soha nem lennék képes.

Röviden; hát így.

Kifejtve; rá voltam kényszerítve, ki akartam használni, hogy itt élek, és minél előbb integrálódni akartam. Értsd; megérteni a vicceiket, kenyeret kérni a boltban, kommunikálni a férjem családjával, dolgozni…Ha Te külföldre költöznél, akár Kínába, akár Venezuelába…megtanulnád a nyelvet, ha jót akarsz magadnak. 😉

Hollandoktól; Te Budapest melyik feléből érkeztél?

Na, itt álljunk meg egy szóra! Ti tudjátok, hogy Budapest két részből áll???

Amúgy Pestről…

Itt általában jön a „ja,igen, ahol a hegyek vannak,ugye” Mire én; nem-nem, ahol a romkocsmák…Ja,akkor tudom.

Ez a kérdés egy kakukktojás, mert számomra az elején nagyon meglepő volt, hogy a hollandok nagy része tudja, hogy Budapest két részből áll, így ennek a kérdésnek a mai napig kifejezetten örülök.

Meglepően tapasztaltam, hogy Budapest és Magyarország egyre népszerűbb turistacélpont a hollandok körében, és mindig büszkeséggel tölt el, amikor áradoznak róla. Tényleg igazán,őszintén lelkesek, és nyitottak a történelmünk és az emberek megismerésére.

Magyaroktól; Hogy fogod kibírni Túrórudi és tejföl nélkül?

Röviden; nehezen

Kifejtve; A(z) (magyar) ember találékony és a piaci rés is nagy. Az évek során rádöbbentem, hogy mik a számomra legnélkülözhetetlenebb (de szép szó; nem csoda,ha a nyelvzseni férjem is nehezen birkózik a magyar nyelvvel) termékek,és mikor hazamegyek,vagy látogatót fogadunk,aki kedvesen megkérdezi, hogy mit hozzon ajándékba, ezek lesznek a (végeláthatatlan) lista élén. A Túrórudi számomra egybeforrt a haza ízével, és most például, hogy hónapok után végre otthon voltunk és ehettem, (és hoztam további 4 kilót magammal Amszterdamba 🙂 ) egyelőre elégedett vagyok, és az elvonási tüneteim is csökkennek. 🙂 Ha majd kiürül a fagyasztó és elfogy az utolsó pirospöttyös, vissza fogom számolni a napokat, amikor legközelebb ehetek, és nagyon fogom értékelni és élvezni mikor megint hozzájutok. (vagy küldetek postán 🙂 )

Egyszóval…az ember lánya kitapasztal,kísérletezik,felfedez… És így jön rá,hogy a Túrórudi fagyasztható,hogy a tejföl (részben) helyettesíthető, hogy a Nagymama lekvárját és a korpovitkekszet simán, ruhába csomagolva ki lehet szállítani a gumicsizmában a nagybőröndben.

Hollandoktól; Akkor Te biztos tudsz finom gulyást főzni?!

Nem tudom, még sosem próbáltam.

Ide képzelj egy teljesen ledöbbent holland arcot…majd folytatom (ha ennyire érdekli a dilekvenst a magyar gasztronómia) a gulyás és a pörkölt közötti különbség kifejtésével, ezzel újabb döbbent arckifejezéseket előidézve. Egy világ dől bennük össze, vagy egyszerűen nem hisznek nekem. 🙂 Most vessetek meg érte,de a magyar kosztot bármennyire is imádom,a gulyás nem a kedvencem. A mai napig nehezen tudom feldolgozni,hogy ez vált a legnépszerűbb magyar étellé,amikor ott van a paprikás csirke, kakaóscsiga, a kürtőskalács, a lángos meg a többiek.

Nos, ezek voltak a teljesség igénye nélkül…a számomra (most már) legmegmosolyogtatóbb kérdések, amelyeket a kintlétem óta mindkét oldalról megkapok. A válaszaimat folyamatosan csiszolgatom, míg egyre frappánsabbak nem lesznek, és egyszer talán eljutok oda is, hogy már egy hajszálnyit sem fognak idegesíteni. 😉

Még több történet Mónikától a blogján ITT.

Comments

comments