Munkakeresés Németországban – egy magyar lány tapasztalatai

Milyen magyarként Stuttgartban dolgozni? Számít-e, hogy mikorra időzítjük a költözést? Miért elengedhetetlen a networking Németországban (is)? Milyen technikai malőrök akadályozhatják a munkakeresést? Mindezekről és munkakeresési tapasztalatairól Mészáros Zsuzsa mesél, aki alig egy éve költözött a dél-német városba. Hasznos és megfontolandó tanácsok külföldön munkát keresőknek – nemcsak Németországba indulóknak. Trembácz Éva cikke.

Mi indított arra, hogy Németországba költözz?

2014 tavaszán a páromnak a vállalaton belül egy Stuttgart-közeli telephelyen ajánlottak állást. Számára ez egyértelműen óriási elismerés és lehetőség volt, de csak annyit mondott, hogy akkor megy, ha én is vele tartok. Végigvettük, mi szól mellette és ellene, de mivel ez mindkettőnk számára értékes tapasztalatokat jelent, úgy döntöttünk, megyünk.

A mi sztorink talán annyiban tér el a többség történetétől, hogy ha nincs ez a lehetőség, nem, vagy legalábbis akkor nem fordul meg a fejünkben, hogy külföldre költözzünk. Szerettük a munkánkat, minden Magyarországra kötött minket, és jól is éreztük magunkat. De ez egy kihagyhatatlan lehetőség volt mindkettőnk számára, és örülünk, hogy élhettünk vele.

Hol és milyen munkát végzel jelenleg?

Stuttgartban dolgozom egy mérnök-fejlesztő cégnél projekt asszisztensként teljes munkaidőben.

Mivel foglalkoztál Magyarországon?

Kommunikációval, PR-rel, előbb ügynökségi, majd megbízói oldalon.

Milyen elvárásaid voltak a munkával és önmagaddal szemben, amikor megérkeztél Németországba?

A terveimnek alapvetően két fő iránya volt. Egyrészt mindig is foglalkoztatott a szakmai profilom bővítése. A költözéssel adott volt a lehetőség, hogy kipróbáljam magam olyan új területeken, amik már korábban felkeltették a kíváncsiságomat. Ilyen volt a projektmenedzsment. Amint nyílt egy lehetőség, meg is ragadtam.

Másrészt kézenfekvő volt, hogy megpróbáljam az eddig megszerzett tapasztalataimat kamatoztatni. Természetesen tudtam, hogy kommunikációs területen nem éppen előny, hogy nem német az anyanyelvem, de mindenképp látni akartam, hogy erős angol- és közepes némettudással, nemzetközi ügyfelekkel, ill. angol nyelven végzett munkával szerzett tapasztalatokkal milyen esélyeim vannak nemzetközi projektmunkákra.

A legérdekesebb tanulság ezzel kapcsolatban az volt, hogy minden, még az olyan angol nyelven hirdetett pozíciókra is, ahol a munkavégzés nyelve szintén az angol lenne, németül zajlik az interjú (ill. jobb esetben németül, nehezített terepen svábul). Ez számokkal kifejezve azt jelenti, hogy 25 professzionális, munkaerő-közvetítéssel, ill. torborzással foglalkozó cég interjúja közül 2 (!) esetben tesztelték az angoltudásom. A legkomolyabban, több körben egyébként pont a jelenlegi munkahelyemen mérték fel mind az angol,- mind a német nyelismeretemet. Szóval a stabil némettudás megkerülhetetlen.

Milyen szinten beszéltél németül, amikor kikerültél?

Bár nem beszéltem gördülékenyen, a nyelvtani alapok nagyon erősek voltak. Egy egyhónapos magyarországi és kéthónapos helyi intenzív kurzus és sok-sok német nyelvű interjú után már bátrabban szólaltam meg. Az igazi lökést az adja, amikor már olyan társaságban van az ember (pl. munkahelyen), ahol már csak németül beszél. Addig is, szerintem célszerű olyan helyi közösségeket keresni, ahol van lehetőség gyakorolni – akár egy környékbeli kis edzőteremben.

Mennyi ideig tartott munkát találnod?

Első lendülettel azt mondanám, sokáig. Szeptemberben költöztem ki, és áprilisban találtam meg az első – az általam felállított és fentebb ismertetett mércét megütő – munkát.

Reálisan gondolkodva egy munkahelyváltásnak a legtöbb esetben ennyi idő a lefutása, ill. esetünkben ez a bruttó hat hónap a valóságban a berendezkedés, internet nélküli lét, téli holtidő, stb. miatt csak nettó 3 volt. Innen nézve tehát gyorsan ment, de munkakeresés közben, de főleg egy hosszabb elutasítás-sorozat után nehezen tud arra gondolni az ember, hogy ez a normális ritmus. Én sokszor vesztettem el az optimizmusom, pedig szerencsére biztos pontnak mindig itt volt a párom.

Hogyan kerestél állást? Mennyiben volt ez más a magyarországi tapasztalataidhoz képest?

A helyzet itt is sokban hasonló, mint Magyarországon: amikor egy cégnél új kollégát keresnek, első körben az ismerősök között néznek szét, vagy az ajánlásokat preferálják – egy vadidegen ember érthető módon nagyobb kockázatot jelent. Az ismerősök tehát aranyat érnek.

Egy másik kézenfekvő lehetőség – ezzel próbálkoztam én is – az online állásbörzék hirdetései. Hallottam ugyan, hogy van a német munkaügyi hivatalnak, az Agentur für Arbeit-nak is oldala, de nem tudtam komolyan venni – utóbb kiderült, ez nagy hiba (a jelenlegi munkám hirdetését is itt találtam és pályáztam meg). Mindenféle, itteni „Profession”-ös oldalakat böngésztem nap mint nap. Az ajánlás erejét mutatja egyébként, hogy amint egy idő után megismerkedtünk itteni magyarokkal, egyikük cégénél lett volna lehetőség egy sales pozícióra. Tehát a nyelvtanulás mellett egyéb előnyei is vannak a mielőbbi networkingnek.

Az általam figyelt állásajánlatoknak volt egyébként egy közös jellemzője, mégpedig, hogy határozott idejű – fél évre szóló – ún. Arbeitnehmerüberlassung típusú szerződéssel keresnek embert, amely munkaerőkölcsönzésnek felel meg. Ennek oka az új kollégákkal járó kockázat minimalizálása mellett a meglévő munkaerő-állomány tudatos védelme. Jellemzően nagyobb cégeknél ugyanis az üzemi tanács befolyása olyan mértékű, hogy megtorpedózhatja új emberek felvételét. Ha extra kapacitás kell, akkor tehát először fél évre keresnek valakit, ezt pedig legegyszerűbben a munkaerő-közvetítő cégek közbeiktatásával tehetik meg. Az új kollégát az ún. Zeitarbeitsfirma, az ideiglenes munkaközvetítő cég alkalmazza (féléves szerződéssel), tőle kapja a fizetést is. A munkavégzés helye a megbízó cég telephelye, a projekt időtartama alatt pedig rendre hosszabbítják a szerződést. Ha nyilvánvaló, hogy tartósan szükség van a kapacitásra, akkor közben/a projekt végén „átveszik” a bevált kollégát.

Vannak persze olyan esetek is, amikor másfél-2 évre keresnek embert, és lehet határozatlan idejű szerződést is kapni – ez utóbbi azonban az ismerősök tapasztalatai alapján is ritka.

Hogyan sikerült ismerősökre szert tenned?

Az utcánk végében van egy kis fitneszterem, csak nőknek. Gondoltam, ha most nincs időm mozgásra és magamra, akkor soha. Itt találtam az első helyi barátnőt, aki egy magyar lány. Azután a párom magyar munkatársa és felesége is csatlakozott a kis közösséghez, majd még egy kolléga és férje… És bár nem keressük tudatosan kizárólag magyarok társaságát, olyan szerencsésen alakult, hogy a munkahelyi magyar közösség – a férjekkel/feleségekkel – kiváló csapatot alkot a munkahelyen kívül is, úgyhogy rendszeresek a programok.

Mi jelentette a legnagyobb nehézséget a munkakeresésben?

Az, hogy ki milyen könnyen kap munkát, itt is azon múlik, mit tud nyújtani (képzettség, tapasztalat, készségek), és hogy mik az elvárásai. Ezeket kell tudni nagyon pontosan felmérni (az általunk elvárt minimummal együtt). Hiányszakmák itt is vannak – a mérnöktől az építőmunkásig -, ezekhez jellemzően nem kell különösebb némettudás sem.

Nálam eleinte olyan prózai dolgok jelentették a legnagyobb nehézséget, mint az internet hiánya (több mint egy értékes hónapba telt, amíg bekötötték). A nyelvtudásom aktuális szintje csak bizonyos területeken/pozícióknál volt hátrány, inkább az hátráltathatja leginkább az embert, ha az álláskeresés első, sikerek nélkül eltelt időszakában megcsappan az önbizalma.

Mennyire ismerték el a magyarországi munkatapasztalatodat?

A jelenlegi munkám alapvetően nem a tapasztalataimra alapozott, inkább azokra a jártasságokra és készségekre, amiket ez idő alatt szereztem – például párhuzamos figyelem, viszonylag magas fokú önállóság, problémamegoldás.

Mi az, amit másképp csinálnál a munkakeresésben?

Az időzítés jobban számít, mint hittem. Mire lett „rendes” internet, belecsúsztam az őszi szabadságos időszakba, amikor elmondhatjuk, hogy a fű sem nő. Ennek ismeretében már pl. másképp, pl. év elejére időzíteném a költözést. Ezen kívül korábban kihasználnám az itteni munkaügyi hivatal nyújtotta a lehetőségeket. Ez nem csupán a weboldalukra vonatkozik, ami napról napra hihetetlen mennyiségű ajánlattal frissül. Az állami segítségnyújtás arra is kiterjed, hogy az ember pl. önéletrajzíró kurzuson fejlessze az ismereteit. És ne gondolja senki, hogy ez puszta rizsa: a kurzusokat vállalati HR-munkatársak tartják, akik – mivel előtte pontosan ilyen pályázatok szortírozásával töltötték az éveiket – nagyon hasznos tippeket tudnak adni minden pályázónak arról, miként foglalja össze sokéves pályafutását, végzettségeit és kompetenciáit egyetlen oldalon, munkahelyenként 4 sorban, soronként 3 szóban.

Hogyan kezelnek téged, mint külföldit? Milyen előnyt és milyen hátrányt érzel ebből a helyzetből adódóan?

Bár viszonylag kis cégnél dolgozom, több külföldi kolléga van rajtam kívül. Ennek köszönhetően edzettek: nem vágja őket mellbe, ha nem fejezem ki tökéletesen magam, vagy mikor elsőre és néha másodjára sem értettem meg, amit mondtak. Nem érzem azt, hogy bármilyen szempontból más lennék, mint a többiek (akár azok, akik történetesen németek), sem pozitív, sem negatív irányban. Egy hónapot eltöltöttem egy klasszikus sváb állami cégnél is, itt már inkább kívülállónak éreztem magam.

Milyen tanácsod van azoknak a nőknek, akik most állnak németországi költözés előtt?

Amit fontosnak tartok, azok kevésbé Németország-specifikus dolgok: a nyelvismeret-anyagi tartalékok-rengeteg türelem klasszikusok mellett az otthoni figyelem és kommunikáció – hogy maradjon energia arra, hogy együtt élvezzük a sok újdonságot.

Képek: franky242 at FreeDigitalPhotos.net

Comments

comments