Diana története, avagy sikeres magyar nő Thaiföldön
A „sikeres nők külföldön” sorozat újabb cikkét olvashatod. Ezúttal vendégszerző készítette az interjút, Trembácz Éva, az „Amerika! Visszaintegetsz?” könyv szerzője.
Mi tesz valakit sikeressé? Kitartás, elhivatottság, kemény munka, szerencse? És mi tesz valakit sikeressé külföldön? Diana Kraemer karrierje igazán figyelemreméltó és tanulságos: a semmiből épített fel egy utazási irodát – a hazájától távol, idegen környezetben, a sajátjától igen távoli kultúrában: Thaiföldön. Dia mesél élményeiről, nehézségekről és tanulságokról, és arról, mi is segített neki a sikerig vezető úton.
Hogyan indult a külföldi karriered?
Magyar utazási irodák telepített idegenvezetőjeként kezdtem el egy thai szigeten, Koh Samui-n dolgozni. Magyar utasokat fogadtam, kirándulásokra vittem őket, és a felmerülő problémákat oldottam meg. Fél év után az egyik legnagyobb thai utazási iroda felkért, hogy partnerként segítsek felépíteni az új irodájukat a szigeten.
Miért éppen rád esett a választásuk?
Nagyon sok pozitív visszajelzés, elismerés érkezett a vendégek részéről az első félévben, és a thai partnerek látták bennem a potenciált, azt, hogy minden energiámat beleteszem a munkámba. Mivel nagyon szerettem Thaiföldet, nyitott voltam arra, hogy maradjak. A semmiből kezdtem el felépíteni az irodát, és az volt a cél, hogy Koh Samui legnagyobb utazási irodájává váljon. De persze addig hosszú és gyakran nehéz út vezetett. Eleinte egyedül csináltam mindent: vártam a vendégeket a reptéren, elkísértem őket a hotelbe, kirándulásokat szerveztem, értékesítettem, és intéztem a könyveléssel kapcsolatos papírmunkát. Ekkor már nemcsak magyar, hanem számos európai országból és Amerikából, Ausztráliából is érkeztek vendégeink. Nagyon hamar eljutottunk oda, hogy a rengeteg munka miatt alkalmazottat kellett felvennem. Először egy könyvelőt, majd idegenvezetőket, sofőrt. Ekkor az én feladatom az idegenvezetői feladatok helyett az alkalmazottak menedzselése volt. Partnerirodákkal tartottam a kapcsolatot, nemzetközi vásárokra jártam. Öt évig dolgoztam és sikerült elérnünk a célunkat: az EuroAsia Tours ma Koh Samui egyik legnagyobb utazási irodája 25 alkalmazottal. Az első évben havi 20 utast fogadtunk, míg az ötödik évre a vendégeink száma megemelkedett 2000-re. Négy éve esküvők szervezésére megalapítottuk az EuroAsia Weddings-et is. Évek óta nem élek ott, ezért felvettem egy menedzsert, de nagyon gyakran besegítek. 2011-ban egy másik szigeten, Krabin is nyitottunk egy irodát, amelyik 4 alkalmazottal működik.
Mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást az üzleti életben?
Az, hogy mindent menet közben tanultam meg, hiszen korábban teljesen más területen, személyi edzőként, aerobic/ spinning oktatóként és sportmenedzserként dolgoztam. A partnereim évekkel később elmondták, hogy a karizmám miatt vettek fel, és azért, mert becsületes vagyok és keményen dolgozom. A thai emberek számára mindez nagyon fontos. A helyi szokások szerint egy látó szerzetes véleményét is kikérték rólam, mielőtt felvettek. A születési dátumom és a fényképem alapján a szerzetes azt mondta, hogy sikerre vihetem a vállalkozást.
Az induláskor egy nagyon pici irodánk volt, ahova éppen hogy csak befért két asztal, egy számítógép. E felett a pici helyiség felett laktam, motorral jártam. Emlékszem, az első napokban össze kellett raknom egy árajánlatot. Egész éjjel az internetet bújtam, még csak fáradt sem voltam, mert hajtott, hogy jól sikerüljön megoldanom a feladatot. És sok ilyen éjszaka volt, de rengeteg tanultam! Persze, akartam is tanulni – mindenhová jegyzetfüzettel jártam, gyakran két-három A4-es oldalt írtam tele egy-egy beszélgetés során.
Mi volt az, ami leginkább nehéz volt az iroda felépítésében?
A thai alkalmazottak megtartása. Nehéz volt megtartani az embereket, mert ha egy kicsit csúnyán néztem valakire, akkor már nem láttam többet. Kultúrájukból adódóan nem viselnek el semmiféle tiszteletlenséget, így amikor én számomra jogosan emelt hangon rákérdeztem a sofőrre, hogy miért nincs a reptéren, amikor a vendég már egy órája vár, akkor fogta magát, hazament és többet nem láttam. Mindezt azért, mert az ő értelmezésében tiszteletlen voltam vele. Idővel megtanultam alázatosan elmondani mindezt, és úgy felhívni a figyelmüket arra, ha hibáztak, hogy mosolygok hozzá. Elfogadtam, hogy a thaiok nem szeretik a konfliktust, kilépnek a kellemetlen helyzetből, és nincs bennük olyan lojalitás, mint bennünk. A betanítás is időigényes volt, hiszen más logika mentén gondolkodunk, és ami nekem egyértelmű volt, az számukra nem, de idővel rájöttem, mit várhatok el és hogyan bánjak velük. Az is érdekes, hogy amíg ismeretlen volt az iroda, nehéz volt alkalmazottat találni, mert fontos a helyiek számára, hogy jónevű, sikeres cégnél dolgozzanak.
Mit gondolsz, milyen tulajdonságod segített abban, hogy sikeres légy?
A sportháttér, a kitartás, az, hogy versenyszerűen szertornáztam 14 évig. Az, hogy tudok egy bizonyos célért dolgozni anélkül, hogy feladnám, amikor bizonytalanná válik a helyzet. Thaiföldön azt is megtanultam, mennyire fontos az alázat. Sok embert láttam különböző vállalkozásokba belekezdeni, majd egy-két év múlva otthagyták. Nem tudtak nem európai szemmel nézni a dolgokat. Úgy érzem, le kell ereszkednünk a térdünkre, és megismerni az ő kultúrájukat.
Mennyire tudatosan építetted fel a karrieredet? Voltak konkrét terveid voltak vagy inkább megragadtad az adódó lehetőségeket?
Inkább tudatos ember vagyok, de visszatekintve itt megnyíltak ajtók vagy leomlott egy fal, amiről korábban azt gondoltam, soha nem leszek képes megmászni. Volt cél, de időre nem volt megtervezve. Nem tudtam, hogy el tudom-e érni, de nagyon hittem benne és mindig csak az adott napra koncentráltam.
Mi jelentett segítséget, támogatást számodra mindeközben egy idegen közegben?
Szerencsés voltam, szerencsés a thai partnerrel is, hiszen rengeteg tanultam a családtól üzleti és spirituális szinten is. Ráadásul mindig kaptam segítséget idegenektől. Volt, amikor minden bizodalmamat elvesztettem egy nagyon nehéz időszakban. Akkor anyukám kiköltözött hónapokra, és ő segített nemcsak lelkileg, hanem az irodában is.
Volt-e olyan kudarcod, amelyből utólag tanulni tudtál és visszaforgattad pozitív élményre?
A kezdeti időszak a kapcsolati tőke kialakításával telt, és sokáig nem termelt profitot az iroda. Minden tőke felemésztődött, így határidőt kaptam a partnerektől. El voltam keseredve. Az egyik legnagyobb német irodával volt tárgyalásom, és tudtam, hogy mindent meg kell tennem azért, hogy meggyőzzem őket, hogy velünk dolgozzanak, mert ezen áll vagy bukik a folytatás. Ez szerencsére sikerült.
Mit gondolsz, hasonló sikereket tudtál volna elérni otthon is vagy az idegen környezet jobban „rákényszerített” a korlátaid tologatására?
Talán jobban rákényszerített ez a közeg, és kevesen hittek bennem, így a bizonyítási vágy is arra sarkallt, hogy mindent megtegyek a sikerért. A kihívás is nagy volt, ezért a vágy is sokszorózodott, hogy valóra váltsam azt. Minden erőmmel arra fókuszáltam, hogy sikerre vigyem a céget. Otthon talán elvonta volna néhány dolog a figyelmemet.
Előnyt vagy hátrányt jelentett-e az, hogy magyar/ európai vagy?
Előnyt jelent európainak, fehér nőnek lenni, de okosan kell használni. Lenézéssel, lekezeléssel nem lehet sikert elérni.
Milyen terveid vannak?
Potenciális piacnak tartom Kínát okos, ügyes üzletemberekkel. 2020-ra 200 millió kínai fog évente utazni, és az első öt desztináció között szerepel Thaiföld is. Látok lehetőséget ezen a piacon is.
Milyen tanácsot adnál azoknak a nőknek, akik most vágnak bele egy hasonló vállalkozásba?
Egyértelműen nagyon fontos a kitartás, és az, hogy az ember keményen tegye oda magát a feladathoz. Bármelyik országba menjen is valaki, fontos, hogy tisztelettel kezeljék az ott élő emberek gondolkodásmódját, hogy elfogadják és megismerjék azt.
Ha tetszett Éva cikke, olvasd el a sok-sok öniróniával és humorral megírt Amerika! Visszaintegetsz? című könyvét az átélt amerikai kultúrsokkról, egy óceánt áthidaló szerelemről és idegen közegben megélt spirituális önkeresésről! KLIKK IDE és olvass bele.