Gyerekek beilleszkedése külföldön

A külföldre költözők számának növekedésével egyre nő a gyerekkel költöző családok száma is. A Nők Külföldön Facebook csoportban és az ügyfeleimmel való beszélgetések során is gyakran felmerül, hogy hogyan tudnak majd a gyerekek beilleszkedni. Ezt a témát boncolgatom a mai cikkben.

A beilleszkedés nagyon sok tényezőtől függ:

• Mennyi idős a gyerek?
• Milyen a gyerek és a szülők személyisége?
• Milyen életmódot éltek a szülők otthon? (Bezárkóztak vagy sokat voltak társaságban?)
• Mennyi idő van felkészülni a költözésre?
• A fogadó ország, intézmény mennyire van felkészülve külföldi gyerekek fogadására.

Minél kisebb egy gyerek, annál inkább a szüleihez kötődik, ők nyújtják az állandóságot, biztonságot számára. Éppen ezért, ha kicsi, 3 év alatti gyerekkel költözik egy család külföldre és a gyereket nem adják be intézménybe, akkor a a beilleszkedés problémamentes lehet, bár tényleges beilleszkedésről itt még nehéz beszélni. Az ilyen kicsi gyerekek esetében a gyerek lelki állapotát sokkal inkább a szülei állapota határozza meg. Ha a szülei stresszesek, nehezen találják a helyüket, akkor a gyerek is gyakran pszichológiai tüneteket produkál. Éppen ezért fontos, hogy a szülők minél jobban megszervezve a dolgokat, a szükséges információkkal felvértezve és lelkileg is felkészülve költözzenek ki.

Az óvodáskorú (3-6 éves) gyerek is még alapvetően felnőtt-központú, vagyis náluk is még óriási szerepe van annak, hogy a szüleik hogyan kezelik a kiköltözés és beilleszkedés kihívásait. Ez az a korosztály azonban, aki külföldön is valamilyen intézménybe (óvodába, iskolába) kerül. Ez már nagyobb feladat elé állítja a kisgyereket, hiszen be kell illeszkednie egy új környezetbe, ahol ráadásul nem érti, hogy miről beszélnek körülötte. Ez kisebb óvodás korban még kevésbé zavaró, mert a kommunikáció az aktuális helyzetekhez kötődik, illetve még viszonylag egyszerű szóbeli kommunikáció jellemzi a gyerekeket. Az óvodába kerülés elején előfordulhat rövidebb-hosszabb „néma” időszak, amikor csak figyeli a gyerek a körülötte lévőket, de előbb-utóbb megszólal. Ez nagy egyéni különbségeket mutathat, ezért nem szabad azon stresszelnie a szülőnek, hogy az ő gyereke még miért nem beszélget a többiekkel.

A nagyobb óvodás korszak egy érzelmileg rendkívül felfokozott időszak. Ebben az időszakra jellemző az azonos nemű szülővel való rivalizálás is. „Ha nagy leszek téged veszlek feleségül anya!”- mondja a kisfiú. A gyerek emlékezete a kicsi óvodás korhoz képest kevésbé érzelmekhez kötött, de azért még mindig nehézsége támad a gyereknek, amikor fel kell idéznie, hogy mi volt aznap az óvodában. Ez sokszor megijeszti a szülőket, mert nem biztos, hogy valóban az jön át a gyerek beszámolójából, ami ténylegesen történt aznap. Érdemes az óvónővel rendszeresen beszélni, hiszen ő látja, hogy a gyerek valójában mivel tölti az idejét.

A gyerek ebben az életkorban már szeretne egyre önállóbbá válni, amit az új ország, új szokások, új nyelv megnehezíthet. A beilleszkedés néhány hónaptól akár egy évig is eltarthat és gyakori, hogy a gyerek különféle tüneteket produkál. Például evés-, alvászavar, vagy regressziós tünetek, amikor olyan fejlődési fázisba lép vissza, amit már túlhaladott. Például bepisil a már szobatiszta gyerek.

A kisiskoláskor a latencia időszaka. Az előző viharos időszakhoz képest ez egy nyugodtabb korszak. Kialakul a decentrálás, a nézőpont váltás képessége. Ez segíti a gyereket az alkalmazkodásban, a kulturális különbözőségek, másság megértésében.

A kisiskoláskorban ugyanakkor egyre fontosabbá válik a kortárscsoport. Ezt a pszichológia „átpártolásnak” hívja. Emiatt egy kiskamaszt, kamaszt az idő előrehaladtával egyre nehezebb kiszakítani a közösségből.

Azokat a gyerekeket, akik a gyerekkoruk meghatározó részét a szülei kultúráján kívül töltötték, „harmadik kultúrájú gyereknek” hívják. Erről itt írtam.

Ezekre a gyerekekre az jellemző, hogy bizonyos területeken gyorsabban fejlődnek, mint otthon felnövő kortársai. A globális földrajzi, politikai, kulturális ismereteik sokkal fejlettebbek, önállóbbak, jó kapcsolatot tudnak kialakítani a felnőttekkel, gyorsan fejlődnek a kommunikációs készségeik. A mérleg másik serpenyőjében egy gyakran megkésett serdülőkori fejlődés áll, hiszen a serdülőkor fő feladata éppen az, hogy a kulturális szabályokat teszteli, próbálgatja a tinédzser, majd végül internalizálja azokat. Ha viszont a kulturális szabályrendszerek folyamatosan változnak körülötte, akkor nehezebben megy végbe ez a serdülési folyamat.

A külföldön élő, harmadik kultúrájú gyerekek alkalmazkodóképessége rendkívül fejlett. Kaméleon-szerűen tudják változtatni a viselkedésüket a helyzetnek megfelelően. Emiatt persze nehezebb feladatuk van, amikor önmaguk akarnak lenni, önmagukat akarják megtalálni serdülőkorban, hiszen az energiájuk nagy része az alkalmazkodásra megy el.

Rendkívül fontos, hogy bármilyen életkorú gyerekkel is indulsz el külföldre, életkorának megfelelően vond be őt is a folyamatba. Már egy óvodás gyereknek is van olyan barátja, akitől esetleg el szeretne búcsúzni, tedd ezt lehetővé. A serdülőknél, különösen 14-15 éves kor fölött előfordulhat, hogy nem szeretnének kiszakadni a megszokott közösségből. Erre több családnál is láttam példát, hogy ilyenkor nagymamával, nagynénivel vagy más rokonnal itthon maradt. Olyanra is van példa, hogy később meggondolta magát és a család után ment ő is.

Már a költözés előtt érdemes elkezdeni az ismerkedést a kultúrával. Videón, TV-ben nézzetek a célország nyelvén meséket, filmeket. Ha az iskolában, óvodában van rá mód, akkor egy picit ismerkedjen ott is a nyelvvel és ezen keresztül a kultúrával. Nézegessetek közösen képeket, olvassatok a helyi szokásokról. Ez biztonságot fog adni az egész családnak az első időszakban.

Comments

comments