Interjú a szárazföldről

Hazánkban a külföldön dolgozni vágyók száma töretlen. Közülük tevődik össze a fiatal nők azon csoportja, akik férfiakat meghazudtoló bátorsággal nekivágnak a tengernek kipróbálni magukat. Erre kínál megoldást számos külföldi állásközvetítő iroda, köztük a Crew Agency is, akik vendéglátós személyzetet közvetítenek szállodákba és luxushajókra. Persze nem mindegy, hogy az ember hol és milyen munkát vállal, nem beszélve a fizetésekről.

Ilyen és hasonló kérdésekkel kerestük meg Drávecz Nórát, aki közel fél évet töltött tengeren felszolgálóként, hogy ossza meg velünk tapasztalatait.

Hogyan jött a külföldi munkavállalás ötlete és hogyan valósult meg végül?

20 évesen hallottam először a hajós munkákról egy rokonomtól, aki itthonról a Crew Agency segítségével talált külföldön vendéglátós munkát. Mivel volt már vendéglátásban tapasztalatom, ezért egy pillanatra sem tétováztam és felkerestem az ügynökséget, akik nagy meglepetésemre arra kértek, hogy menjek vissza egy év múlva. Mint kiderült, csak 21 éves kortól közvetítenek tengeri hajókra. Ez nem tántorított el az eredeti elképzelésemtől és hamarosan már egy német hajóstársaság egyik luxushajóján, az AIDAblu-n dolgoztam. Meglepő módon még a kiutamat is finanszírozták és ez, mint később kiderült, elég ritka dolog.

Milyen helyekre jutottál el?

A Földközi-tenger már önmagában fantasztikus látvány, főleg azoknak, akik még nem láttak ilyen elképesztően nagy vizeket. Rengeteg új helyet ismertem meg, közülük talán a legemlékezetesebb Barcelona és a Kanári-szigetek.

Minden idődet felemésztette a munka vagy azért volt szabadidőd is?

Sokan hiszik, hogy a hajós munka rabszolgaélet, de ez nem igaz. Tény, hogy nagyon sokat kellett dolgozni, de én erre vállalkoztam. Amit szerettem volna megnézni, arra mindig volt időm. Hihetetlen élmény volt például a Kanári-szigetek egyik partján egy pálmafa alatt szürcsölni egy finom koktélt a kollégákkal, vagy egy kis metrózás után kiérni a barcelonai Güell parkba. A hajóstársaság rendszeresen szervezett kirándulásokat a személyzetnek. Itt meg kell említenem, hogy volt külön Crew Bar a dolgozóknak a hajón, ahol kedvezményesebben fogyaszthattunk, és volt még disco is, ahol az ember tombolhatott egy nagyot a többiekkel.

Hogy álltál az idegen nyelvvel, amikor kimentél és hol tartasz most?

Az itthoni vendéglátós tapasztalataim során már szert tettem némi nyelvtudásra. Ez pont elegendő volt ahhoz, hogy a hajón egy bajor stílusú sörözőben gond nélkül tudtam végezni a munkámat. A hasonló jellegű puboktól elkezdve a büféken keresztül az a’la carte és több csillagos éttermekig sok vendéglátós egység képviseltette magát, lévén hogy ez egy 13 emeletes luxushajó. Viszonylag hamar elkerültem egy étteremhez, ahol más volt a vendégkör és így a beszélgetés is komplexebbé vált. A személyzet angolul beszélt egymással. Ki jobban, ki rosszabbul, de mindenki megértette a másikat. A vendégekkel németül kommunikáltam. Az biztos, hogy rengeteget fejlődött a nyelvtudásom.

Volt-e negatív tapasztalat is?

Engem is próbáltak lebeszélni még a kiutazás előtt. Volt, aki azt mondta, hogy semmibe se veszik a külföldi munkaerőt, pláne nőként nem fogom bírni. Az én tapasztalatom egész más volt. Aki igyekezett és becsületesen dolgozott legyen az férfi vagy nő, annak soha egy rossz szót sem szóltak. Előfordult, hogy 14 órát kellett dolgozni, ami nagyon sokat ki tud venni az emberből, de ott lebegett a cél a szemem előtt, ki lehetett bírni. Bár új barátokat könnyen talál az ember, mégis a családtól és a rokonoktól való távollét az, ami eléggé megviseli az embereket a hajón. Talán minket, nőket még jobban. A holtpont körülbelül félúton jött el. Persze valamit javít a helyzeten, hogy van lehetőségünk az otthoniakkal e-mailezni, és havonta egyszer internetes videóbeszélgetést is folytattunk.

Tervezel hasonlót a közeljövőben?

Májusban indulok 6 hónapra ugyanazzal a hajóstársasággal. A Crew Agency itthoni ügynökével már elkezdtünk egyeztetni, aki egyébként, amíg a hajón voltam, végig tartotta velem a kapcsolatot és folyamatosan beszámoltam neki, hogy hogyan alakul a munkám és az életem odakint. Egyszóval nem hagytak magamra. Sok munkatársammal tartom a kapcsolatot a mai napig, akik közül többen is ott lesznek a következő turnusba. Talán azt is kijelenthetem, hogy legközelebb már barátok fogadnak. Már nagyon várom.

Mit üzennél azoknak a nőknek, akik fontolgatják a hajós munkát?

Csak elsőre nehéz. Ha az ember elhatározta magát és van elég kitartása, akkor bele kell vágni. Mindenkinek bátran ajánlom, aki világot akar látni, barátokra szert tenni és közben még keresni is.

***

Comments

comments