Mit gondolnak a nők a külföldi munkavállalásról – kutatási összefoglaló 2. rész
Előző bejegyzésemben a külföldi tapasztalatokkal rendelkező nők munkaerő-piaci helyzetéről írtam, most azokról a nőkről lesz szó, akik még nem éltek és dolgoztak eddig külföldön.
Kutatásomban megkérdeztem olyan nőket, akik még nem éltek külföldön, hogy mit gondolnak, hogyan képzelik a külföldi munkavállalást. A kérdőívet 110 olyan nő töltötte ki, aki még nem élt vagy csak gyerekként élt külföldön. A válaszadók átlagéletkora 34,5 év, a legfiatalabb kitöltő 19 éves, legidősebb 66.
Az előző kérdőívhez hasonlóan itt is többségben vannak a felsőfokú végzettségűek, ahogy az előző bejegyzésemhez kapcsolódóan erre többen felhívtátok a figyelmemet. Ennek most azonban egyértelműen lehet tudni az okát 🙂 A kérdőívet az interneten terjesztettem, elsősorban saját ismeretségi körömben, ahol sok felsőfokú végzettségű nő van. Azt tervezem, hogy csinálok majd egy ennél reprezentatívabb kutatást is, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire befolyásolja a végzettség a külföldi munkavállalással kapcsolatos elképzeléseket és egyáltalán a külföldi munkavállalás sikerességét.
Milyen formában dolgoznak a válaszadók?
Nagyjából 50 százalékuk beosztottként dolgozik teljes munkaidőben, 10 százalékuk vezetőként, 12 százalékuk pedig GYES-en vagy GYED-en van. Ami nagyon érdekes volt számomra, hogy mennyire kevesen dolgoznak ún. alternatív munkavégzési formában (részmunkaidő, távmunka stb.).
Tervezik-e a nők, hogy külföldre költöznek?
Szintén nagyon érdekes eredmény, hogy a válaszadók egyharmada tervezi, hogy élete során valamikor hosszabb időre külföldre költözik. Körülbelül 30 százalékuk nem tervezi, hogy elköltözik a hazájából, majdnem 40 százalékuk esetében azonban még benne lehet az is a pakliban, hogy elköltöznek.
Mikor tervezik a külföldre költözést?
A válaszadók körülbelül ötöde 2 éven belül szeretne elköltözni, fele 5 éven belül, a többiek ennél hosszabb időt szeretnének még itthon tölteni.
Szeretnének dolgozni is külföldön?
Megkérdeztem, hogy tervezik-e azt, hogy külföldön is dolgoznak. A válaszadók több, mint 80 százaléka úgy gondolja, hogy dolgozni fog. Érdekes összehasonlítani a ténylegesen külföldön élő nők adataival, akiknek körülbelül 40 százaléka nem dolgozik jelenleg. Vajon mi lehet az oka, hogy ilyen nagy eltérés van a tervezett és a tényleges munkavállalás között? Ezt egy későbbi bejegyzésemben szeretném egy kicsit körüljárni. Ha valakinek van erről véleménye, addig se fogja vissza magát. 🙂
Külföldi tartózkodás hatása a karrierre
A nők 62 százaléka gondolja azt, hogy anyagilag jobb helyzetbe kerülne, ha külföldön élne. Ez a külföldön élők között 53 százalék, vagyis ennyien kerültek jobb anyagi helyzetbe, miután elköltöztek.
A szakmai tapasztalatszerzést a válaszadók 43 százaléka tartja lehetséges pozitívumnak, míg ugyanez az érték a külföldön élők esetében kevesebb, mint a fele, 20 százalék.
Ha a többi adatot is megnézzük, akkor egyértelműen látszik a tendencia, hogy „itthonról” sokkal pozitívabbnak látszik a külföldi tartózkodás és munkavállalás.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi lehet ennek az oka, illetve lehetne-e úgy intézni a külföldre költözést, hogy jobban „bejöjjenek” az előzetes tervek?
Ezekről a témákról is várom a véleményeteket.
Ha részletesebben szeretnétek tanulmányozni az adatokat, akkor klikk ide a hosszabb összefoglalóért.
Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.
Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.
Comments
12 hozzászólás
Szólj hozzá!
Itt kereshetsz a honlapon:
ORSZÁGINFORMÁCIÓK
Témák az oldalon
Még itt találsz meg:
EZEK A KEDVENCEINK:
Legutóbbi bejegyzések
Legutóbbi hozzászólások
Ezeken a helyeken élünk
Zsuzsa kommentje:
Kedves Petra!
Az, hogy azok a nők, akik még csak készülnek külföldre, 80%-ban úgy gondolják, dolgozni is fognak, szerintem abból adódhat, hogy Magyarországon még mindig az a természetes, hogy a nők is dolgoznak. Egyrészt 1945 után így alakult-bővült a női szerepkör, másrészt rá is van utalva (vagy mert egyedülálló vagy mert egy fizetésből nem lehet a családot eltartani, hacsak nem a nagyon felső tízezerbe tartozó feleségről van szó). A már külföldön élők 40%-os állástalanságának pedig talán az az oka, hogy sokuk feleségként költözött ki, a férj (barát, élettárs) volt az, aki munkát vállalt külföldön, a feleség, család őt kísérte. A legtöbb országban (itt Nyugat-Európára gondolok) egy fizetésből is el lehet tartani a családot, bár már sokkal nehezebben, mint akár 10 évvel ezelőtt, de még mindig sikerül. Így a feleség nincs rákényszerítve a munkavállalásra. Sokuk gyereket nevel, ami nem föltétlen segíti az elhelyezkedést. Németországban pl. még mindig azok az óvodák vannak többségben, ahol étkeztetés nincs (anyuka csomagol tízórait), cserében viszont délben bezárnak, vagyis a gyereket haza kell vinni. Délután 14-16 óra között -nem kötelező jelleggel- vissza lehet vinni. Ezért itt kb. 70 eurót fizet a szülő, amiért a gyerek ásványvizet és valóban remek fejlesztő foglalkozásokat kap – déli 12-ig…. Az ún. egésznapos óvodákban van étkeztetés, nem zár be délben, viszont nagyon drága. Az általános iskolákban a tanítás 12:10-kor fejeződik be, menza csak azoknak a gyerekeknek van, akik az. ún. egésznapos iskolába járnak, vagyis napközisek. Így tehát a gyerek min. 10 éves koráig az anya abban az esetben tud munkába állni, ha
a/ a gyereke egésznapos óvodáját ki tudják fizetni,
b/ a kisgyerek vállalja és bírja a napközit, ahol térítés ellenében kap ebédet,
c/ a család képes kifizetni a kb./min. 15 eurós órabért a gyerekcsősznek, aki délben hazaviszi a csemetét, ebédet főz és foglalkozik vele, míg a szülők hazaérnek a munkából.
Szóval a nyelvtudással nem feltétlenül bíró, kisgyerekes anya, aki a munkavállaló férjet kísérte külföldre, nem fog állást vállalni. Ebből adódhat az a 40%, amelyik nem dolgozik. Azoknak, akik már több éve, netán évtizede élnek külföldön és nem szándékoznak hazatérni, illetve nagyobbak a gyerekek, sokkal könnyebben megy. Szerintem a külföldön dolgó nők egy részét ez utóbbi csoport teszi ki, illetve azok a leginkább egyedülálló nők, akik direkt megpályázott állásra érkeztek.
Kedves Zsuzsa,
Valóban érdekes kérdés, hogy miért nem tudnak dolgozni a külföldön élő nők olyan arányban, ahogy szeretnének. Az inkább magyar, vagy kelet-európai sajátosság, hogy az alternatív munkavégzési formák egyáltalán nem terjedtek el.
Több olyan angol nyelvű ismerősöm van, aki távmunkában dolgozik, így számára mindegy, hogy éppen hol él. Ez a lehetőség még kevésbé ismert és kevésbé nyitott a magyar nők számára.
Ezen jó lenne változtatni.
Petra
Terveim szerint hamarosan írok arról, hogy mivel érdemes próbálkozni, ha valaki mégis dolgozni akar. Természetesen mivel sok különböző országban lakunk, ezért első körben általános javaslatokkal tudok jönni, amit utána ki-ki a saját országában szerzett tapasztalatokkal ki tud egészíteni és remélhetőleg megosztani velünk.
Igen, sok igazság van abban, amit Zsuzsa mond.
Én magam már otthon sem éltem rosszul, de idekint nem dolgozom, mert itthon vagyok a két pici gyerekkel. Így az a kérdés, hogy anyagilag jobb helyzetbe kerültem-e, egy kicsit faramuci. Persze, családilag jobb helyzetbe kerültünk, hisz csak egy kereső van és így is el lehet tartani egy családot. Másfelől nincs saját jövedelmem, ami a pénzügyi önállóság után visszaesés, amihez hozzá kellett szoknom.
És mivel a páromhoz költöztem ki, nem is terveztem, hogy itt dolgozni fogok, hisz a családalapítás volt kitűzve.
Egyelőre még a harmadikon gondolkozunk, de már felmerült, hogy ha a gyerekek iskolások lesznek, esetleg én is dolgozni fogok. Ehhez szeretném megszerezni a szakmámba vágó itteni képesítést, amire mindenképp szükségem van, mert olyan végzettséggel rendelkezem, amihez szükséges a helyi jogszabályok és szokások ismerete.
A pénzügyi önállóság nagyon fontos szempont. Hozzá kell szokni ahhoz, hogy elveszett az önállóság, szempontot lehet váltani és családban, mint pénzügyi egységben gondolkozni vagy pedig elgondolkozni azon, hogy mi segítene abban, hogy ne érezzem pénzügyileg önállótlannak magam.
Az egyik lehetséges válasz az, hogy otthonról nem is tudják elképzelni a nők, hogy mennyi kötöttséggel jár itt a gyerekek iskoláztatása.
Más az iskola időbeosztása, ebédre haza kell hozni (ehet bent is, de ez nem annyira jellemző), 8-ra kell vinni, 4-re érte menni….
A másik ok lehet pl. az, hogy az óvoda (otthon bölcsöde) nagyon drága, ezért nem éri meg anyagilag, hogy az anya is dolgozzon, mert akkor már a 2 kereset után kell fizetni a díjat.
Ráadásul nem nagyon lehet ovit találni, vagyis 4 éves kor alatt nem lehet hová tenni a gyereket.
A harmadik ok lehet a nem megfelelő nyelvtudás, amiben sajnos élen járunk.
És persze a negyedik, hogy itt a családfő fizetéséből is meg lehet élni…erre viszont sokan itt kint jönnek rá!
A kérdés csak az, hogy az anya mindezek mellett szeretne-e dolgozni vagy teljesen rendben van számára és boldog abban a helyzetben, ha nem dolgozik.
Hát igen, ez fontos kérdés!
Én szeretnék dolgozni, csak nagyon nehéz, ha 2 pici gyerek van.
Bár szeptembertől, 1 év várakozás után, végre felvették a picit az oviba.
Így talán könnyebb lesz!
Nálam abban, hogy dolgozni szeretnék, fontos szerepet játszik az anyagi függetlenség is, de az is, hogy szeretném valamilyen munkában is fontosnak érezni magam.
A gyerekek nőnek, iskolában, óvodában vannak napközben, én meg itthon egyedül…
Annak, aki eddig olyan munkát végzett, amit szeretett, ez nem elég.
Legalábbis nekem nem:-(
Igen, ezt sokan írtátok, hogy nemcsak az anyagi függetlenséghez, hanem az önmegvalósításhoz, önmagunk fontosságának átéléséhez is szükség van munkára. Ezzel a témával feltétlenül szeretnék majd itt a blogon (is) foglalkozni.
Az jó lesz:-)
Ad majd egy kis erőt a hátralévő időszakra, amíg megtalálom itt is önmagam.
Szerintem a nők Magyarországon többnyire humán végzettségűek, ami nagyban megnehezíti a külföldi munkavállalást olyan szempontból, hogy a megszerzett tudás nem konvertálható. Én két diplomával ( az egyik jogi) itthon ülök külföldön, és a 19 éves, frissen végzett fiatal kislányokkal rúgok labdába, mert az Mo-on megszerzett tudásom semmire nm használható, a diplomát nem ismerik el. Iszonyatosan frusztrál és nem tudom meddig fogom bírni hogy admin assistant munkákra küldenek a munkaközvetítők holott ennél sokkal okosabb, talpraesettebb vagyok és 8 évnyi munkatapasztalat van a hátam mögött ( ez nem jogi, hanem projekt menedzsment)Hát ezért (is) nem dolgoznak a a nők külföldön.
Jaj, csak ne keseredj el!
Én is itthon ülök a matek-fizika szakos tanári diplomámmal, tudom, hogy miről beszélsz, sajnos:-(
Próbálj pozitívan állni a dolgokhoz, nekem segített!
Én most 47 évesen próbálom feltérképezni, hogy milyen értelmes munkát is végezhetnék itt.
Tisztában vagyok vele, hogy tanárként nincs esélyem, így keresem a megfelelő tanfolyamot, iskolát, hogy újra felépítsem a karrierem.
Első körben elkészítem azt a listát, amit Petra a mai írásában javasolt, hátha kiokoskodok belőle valamit:-)
Szerintem egyébként neked sokkal nagyobb esélyed van, mint nekem, szóval hajrá!