Csak pozitívan – Élménybeszámolók mostantól
Nagyon örülök, hogy ilyen aktívak vagytok Ti olvasók. A hozzászólásokban sok-sok hasznos ötletet adtatok egymásnak. Arra gondoltam, hogy bár nekem még nagyon sok mondanivalóm van :-), jó lenne, ha mások is szóhoz juthatnának.
A cél, hogy olyan történetek, ötletek gyűljenek össze, amelyek mindannyiunk épülését szolgálják.
-
Mutassátok meg, hogy mi az, ami JÓ, abban az országban, ahol éltek.
-
Írjátok le, hogy hogyan sikerült beilleszkednetek.
-
Ha sikerült egy problémát megoldanotok, legyetek rá büszkék és írjátok le, hadd tanuljunk belőle.
-
Mivel sokfele élünk a világban, mutassátok egy kicsit be azt a világot, ahova titeket sodort az élet. Hátha valakinek ez lesz a következő állomás az életében.
Ezeken a történeteken keresztül mutassátok meg a női fifikát és a speciális női megoldásokat, segítsetek a többieknek is előhozni a korábbi bejegyzésemben emlegetett NŐI MINŐSÉGET. Szóval bármi jöhet, ami pozitív, segít a többieknek és tanulni tudunk belőle.
Ez persze csak a bejegyzésekre, történetekre vonatkozik, a kommenteknél tegyétek fel kérdéseiteket bátran, osszátok meg problémáitokat. Az olvasóktól vagy tőlem biztosan fogtok tippeket kapni.
Elmondom, miért lenne jó, ha az élménybeszámolók és történetek, amelyek kikerülnek bejegyzésként, pozitív végkicsengésűek lennének. Úgy van kitalálva az a fránya elménk, hogy abba az irányba lököd bennünket tovább, amivel éppen nagyon foglalkozunk, amire koncentrálunk. Ha ez valami pozitív, akkor bekapcsol egy „pozitív szűrő” vagy „rózsaszín szemüveg üzemmód” és szinte kizárólag a jó dolgokat vesszük észre. Ez pedig az életünket is a pozitívum, a siker irányába mozdítja el. Ha a „negatív szűrőnket” vagy „sötét szemüveget” kapcsoljuk be, akkor előbb utóbb azt éljük át, hogy nekünk semmi nem sikerül, minden rossz és csak az akadályokat vesszük észre.
Egy sporthasonlattal élnék, ami bár nem nőkről szól, de nagyon szemléletes. 🙂 Amikor hegyikerékpározni tanított a férjem, akkor a legnagyobb kihívásnak a keskeny, köves ösvényen való ereszkedés bizonyult. Állandóan rámentem a kövekre, össze-vissza csúszkáltam, emiatt pedig szörnyen féltem. Egyszer megkérdezte a férjem, hogy hova nézek, amikor megyek lefele. Azt válaszoltam, hogy a „kövekre, amiket ki akarok kerülni”. „Aha” – mondta, akkor ez a baj. „Nézz arra a részére az útnak, ahol menni szeretnél.” És ekkor csoda történt. Onnantól kezdve nem mentem rá a nagy kövekre és sokkal bátrabban, gyorsabban mentem lefelé.
Mi az oka ennek? Amikor az akadályra koncentráltam az agyam minden energiát oda irányított, a kőre. A kezeim ennek megfelelően abba az irányba mozdultak, így aztán állandóan az akadályokon zötykölődtem
Így van ez a gondolkodásunkkal is. Ha az akadályokra koncentrálunk, akkor örökké csak bukdácsolni fogunk, ha pedig a tiszta, szabad ösvényre, vagyis a lehetőségekre, akkor bátran és gyorsan haladunk majd.
Ezért szeretném, ha az emberek figyelme az élménybeszámolóitok segítségével is a pozitív fókuszon maradna, mert így egyre több sorstársunk fogja azt átélni, hogy milyen klassz is az akadálytalan száguldás. 🙂
Az élménybeszámolókat a info (kukac) nokkulfoldon (pont) hu címre küldjétek, én pedig szép sorban feltöltöm őket. Természetesen a saját javaslataim és ötleteim sem fognak elmaradni, hetente többet is kaptok belőlük.
Comments
comments
Nagyon jó ötlet:-)
El is küldtem az én történetem, remélem sokan megteszik majd!