Mit is szeretnék csinálni külföldön? – Célkitűzés más prespektívából
Mostanában sok nővel beszélgettem. Olyanokkal, akik külföldre készülnek és olyanokkal is, akik már kint élnek. Két fő problémakör rajzolódott ki ezekből a beszélgetésekből. Az egyik arról szól, hogy nagyon szeretnének kijutni külföldre, de még nem tudják pontosan, hogy milyen módon, a másik pedig arról, hogy kint élnek külföldön a férjükkel, párjukkal, nem dolgoznak, de szeretnének valami hasznosat csinálni. A két helyzet látszólagos különbözősége ellenére nagyon hasonló: valamilyen célt szeretnének elérni. A mai bejegyzésben azt járom körül, hogy milyen módon lehet célokat kitűzni és dönteni.
Amikor eldöntjük, hogy külföldre költözünk, vagy külföldön élve úgy döntünk, hogy dolgozni fogunk, akkor ennek hátterében számtalan ok állhat. Igaz ez életünk során meghozott egyéb döntéseinkre is. Amikor coach-ként beszélgetek emberekkel, akkor nagyon különböző válaszok érkeznek arra a kérdésre, ha megkérdezem, hogy hogyan hozta meg azt a döntést, hogy külföldre költözik, vagy külföldön munkát vállal. Érdekes átgondolni, hogy vajon mi is a célunk ezzel a döntéssel.
Van egy pillanat, amikor elkezdjük azt érezni, hogy valami nem stimmel az életünkben, nehéz munkát találni, alacsony a fizetés, ha külföldön vagyunk, egyszer csak elkezdjük céltalannak érezni az életünket. Ha bármi miatt úgy érezzük, hogy nem kerek a világ, akkor hozunk egy döntést, hogy külföldre költözünk, vagy sürgősen valami munkát kell keresnünk.
Ilyenkor többnyire nem járjuk körül részletesen, hogy mi a valós probléma, mit is szeretnénk, vagy ha körül is járjuk, akkor utána nem vizsgáljuk meg, hogy milyen alternatív megoldási lehetőségeink vannak.
Miért érdekes ez?Ha például úgy érezzük, hogy nem vagyunk megfizetve, akkor többféle lehetőségünk lehet. Például leülünk beszélni a főnökünkkel vagy állást változtatunk, de abban a városban maradunk, ahol eddig éltünk, vagy pedig elköltözünk Magyarországon belül más városba, ahol esetleg magasabb bérért foglalkoztatnak. Indíthatunk olyan vállalkozást is, amihez viszonylag kis kezdőtőke kell. Természetesen a külföldre költözés is lehet egy megoldás a sok közül.
Másik példa. Külföldön élünk, de nem dolgozunk. Magunkba nézve azt látjuk, hogy leginkább az zavar minket, hogy kiszolgáltatottak vagyunk anyagilag. Ekkor is több lehetőségünk van. Például nyithatunk egy olyan bankszámlát, ami csak a mienk és minden hónapban befizet a párunk valamilyen összeget oda, képezhetjük magunkat, hogy ha esetleg valamiért valamikor munkába kell állnunk, akkor jobbak legyenek az esélyeink, vagy pedig kereshetünk valamilyen munkahelyet.
A lényeg, hogy mindig van több lehetőségünk, amiket érdemes megvizsgálni. Lehet, hogy a célunk meghatározása és a lehetőségek megvizsgálása után ugyanerre a döntésre jutunk, de az is lehet, hogy a lehetőségek és szempontok átgondolása teljesen más irányba vezet minket.
Nem győzöm eleget hangsúlyozni: A külföldre költözés nem cél!!! Ha külföldön élünk a párunkkal, akkor a munkába állás sem cél!!! Ezek eszközök lehetnek a célunk megvalósításához. Mindig van valami mögöttes cél, valami belső szükséglet, amit így akarunk kielégíteni.
Tegyük fel magunknak a kérdést? Mit is akarok igazán az élettől? Hogyan szeretnék élni? Milyen emberré szeretnék válni?
Utána pedig kérdezzük meg ezt is: Ennek megvalósítására milyen lehetőségeim vannak?
Gondoljuk végig a lehetőségeket olyan szempontból is, hogy megvan-e minden szükséges dolog a megvalósításhoz: idő, pénz, képességek stb., illetve ha nincs meg, akkor mennyi energia és idő azt megszerezni. Valóban ez a legjobb út, amit választottunk? Valóban ezen az úton fogom elérni a célomat?
Ha megvan a cél és kiválasztottuk a legjobb megoldást annak elérésére, akkor jöhet a tervezés, hogy milyen lépésekben valósítjuk meg, majd maga a megvalósítás.
A tervezésről, megvalósításról egy másik bejegyzésben írok majd.
Merjünk nagyot álmodni, merjük a szükségleteinket, belső vágyainkat bevallani magunknak, mert akkor lesz igazán esélyünk a sikeres, boldog életre. J
Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.
Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.
Comments
6 hozzászólás
Szólj hozzá!
Itt kereshetsz a honlapon:
ORSZÁGINFORMÁCIÓK
Témák az oldalon
Még itt találsz meg:
EZEK A KEDVENCEINK:
Legutóbbi bejegyzések
Legutóbbi hozzászólások
Ezeken a helyeken élünk
,, MIT IS AKAROK IGAZAN AZ ELETTOL” A mottomat irom le, talan egy egyszeru valasz,talan tul tomor,de valasz. ,,EGY ELETET ADOTT ISTEN,DE NEM MINDEGY MIKENT ELEM LE !”
Lehet bölcselkedni, kérdéseket feltenni, de ha az otthoni adósságok miatt kénytelen vagyok külföldön a férjem mellett lenni 55 évesen, akkor egy valóság marad: cég nem foglalkoztat, mert öreg vagyok….hát keresek magán személyeket és két diplomával takarítok.
Jobb ötlet?
Kedves Gabi,
Sok nő jár hasonló cipőben, ezért erről a témáról is lesz majd szó. A kérdésfeltevés és a lehetőségek végiggondolása azért érdekes, mert lehet, hogy olyan új megoldást is megvilágít, amire eddig nem gondoltunk.
Nekem személyes misszióm, hogy segítsek megtalálni az embereknek azt az optimális munkát, ami nem csak pénzkereset, hanem szakmailag, érzelmileg és egyéb más módokon is kielégítő.
Ha van kedved, keress meg a nokkulfoldon(kukac)gmail.com-on és beszéljünk röviden.
Petra
Szia!
Nem vagyok érintett egyik oldalról sem, csak szeretném leírni, hogy kíváncsian várom a tervezés és megvalósítás részt:) Szívesen olvasnék Tőled arról az esetről is, amikor egy családban az Anyának van nagyobb jövedelme (szignifikánsan) és mégis ő az, aki hajtja a külföldre költözést, a jobb élet reményében.
Jaj de jó kis téma!
Erről is jutott eszembe valami:-)
Talán külön kellene választani pár csoportot a kérdés szempontjából.
Saját tapasztalatból mondom, hogy nem mindegy, hogy a férjünk (feleségünk) akkor akar rávenni minket a költözésre, amikor még nincs gyerek, vagy már az utódok érkezése után, illetve akkor, mikor a gyerekek már kiröpültek.
Engem a férjem nagyon sok éve győzködött. Amíg nem volt gyerek sikertelenül. Közöltem, hogy nem megyek sehová.
Miért? Azért amit Petra írt, nem akartam feladni a munkámat, karrieremet, anyagi függetlenségemet, és nem utolsó sorban nem beszéltem semmilyen idegen nyelven.
A költözés csak akkor lehet sikeres szerintem, ha mindkét fél felkészült rá, ismeri a várható hátrányokat, és képes, akar tenni ellenük. Én akkor nem akartam!
A gyerekek születése után viszont a költözés mellett döntöttem. Az előző okok megmaradtak, annyi változott csak, hogy elfogadtam azt a tényt, hogy tennem kell érte, hogy a helyzet megváltozzon a kinti életünkben.
Miért? A gyerekek jövője, boldogsága (ebbe beletartozik az is, hogy az apjuk minden nap mellettük legyen) mindennél többet ér nekem, ezt szerintem nem is kell tovább magyarázni.
Eleinte mindenáron dolgozni akartam kint is, azért hogy visszaszerezzem az anyagi függetlenségemet, illetve fontosnak érezzem magam egy másik közösségben is.
Az élet ezt is megváltoztatta, lehet hogy nem fog menni a munka pont a gyerekek miatt.
Ezt is elfogadtam, feldolgoztam, megbeszéltük a férjemmel.
Ebben sokat segítettek Petra írásai!
A lényeg tényleg az, hogy tisztán lássuk a lehetőségeinket és korlátainkat, ennek fényében képzeljük el a további életünket akár otthon, akár külföldön.
A harmadik csoportba tartoznak a Gabihoz hasonló helyzetben lévő nők.
Nekik is hasznosak a cikkben felsorolt javaslatok. A lényeg, hogy más nem oldja meg helyettünk a dolgainkat, tenni kell érte.
Én Gabinak kezdetben valami önkéntes munkát ajánlanék olyan területen, ahol esetleg majd el tudná képzelni, hogy dolgozzon. Én is ezzel fogom kezdeni:-)
Onnan talán könnyebb nagyobbat ugrani!
Petra! Bocs, kicsit hosszúra nyúlt:-)
Természetesen a hozzászólásom csak azokra az esetekre vonatkozik, ahol a házaspárnak csak az egyik tagja van meggyőződve arról, hogy indulni kell.