Könyvajánló: Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete

Nem olyan régen felhívást intéztem hozzátok „Olvassunk együtt!” címmel, amelyben megkértelek arra benneteket, hogy ha egy izgalmas, közérdeklődésre számot tartó könyvet olvastok, akkor írjatok ajánlást, rövid bemutatót róla. Ennek az újabb tematikus sorozatnak az első cikkét olvashatjátok, amiben ráadásul egy fantasztikus könyvvel kezdünk. 🙂

Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete (Flow a mindennapokban)

Nyitott Könyvműhely, 2010

Fordította: Halmos Mária

214 oldal

A könyvismertetőt írta: Strickland-Pajtók Ágnes 

Nem nagyon szoktam pszichológia-könyveket olvasni. Inkább szépirodalmi művekben próbálom megtalálni azt az elvont tartalmat, ami akár életvezetési tanácsnak is tekinthető. Számomra a mondanivaló egy fiktív történetbe ágyazva valahogy emészthetőbb, kevésbé didaktikus.

Azonban pár hónappal ezelőtt mikor két regényt vásároltam, rám szólt az eladó, hogy egy akció keretében választhatok egy harmadik ajándék könyvet. Gondoltam, itt a remek alkalom, hogy valami olyasmihez jussak hozzá, ami ugyan érdekel, de nem biztos, hogy most megvenném. Így jutottam hozzá Csíkszentmihályi Mihály Az öröm művészete című munkájára. Annak ellenére, hogy a cím gyanús volt – kicsit hihetetlen, hogy egy könyvből meg tudjam tanulni, hogy hogyan is legyek végre boldog és elégedett – mégis ezt választottam, mert már hallottam a professzor flow-elméletéről, ami nagyon-nagyon érdekesnek tűnt.

És ebben igazam is lett. Röviden, egy laikus szemszögéből, a flow az az érzés, amikor annyira belefeledkezünk valamibe, hogy az idő észrevétlen elrepül, és megszűnik körülöttünk a külvilág. Csíkszentmihályi szerint minél többször élünk át ilyen élményt, annál boldogabbak leszünk. (Vagy inkább annál boldogabbak vagyunk?) Az, hogy ez az érzés mikor tör ránk, nem számít: átélhetünk ilyen felhőtlen pillanatokat munka közben, sportolás alatt, szeretteink körében. Csakhogy, mivel a nyugati ember az élete legnagyobb részét munkával tölti, az lenne az ideális állapot, hogy ha a hivatásunk tudna minket kiteljesíteni, autonóm személyiséggé tenni. Ám nem is olyan könnyű megtalálni a saját utat: érdekes módon sokszor nem olyan tevékenység tesz bennünket boldoggá, amit a külvilág is sikeres karrierútnak értékel. Itt van például a könyvből annak az üzletembernek az esete, aki úgy érezte, a munkája már nem okoz számára örömöt, így azt feladva elment asztalosnak. Ilyen kreatív módon átformálni az életünket – és ezt az író is elismeri – nem könnyű. Sőt, sokszor lehetetlen. Ám szerencsére ebben az esetben sincs minden veszve. A megoldást – és itt inkább majd idézek – nagyon jól összefoglalja ezt az 5. fejezet vége:

„Ha a munkánkon nem tudunk változtatni, van egy másik megoldás: el kell érni, hogy legalább a szabad időnkben legyen valódi lehetőség flow-élményre – saját képességeink és a környezet adottságainak kiaknázására. Szerencsére a világ telis-tele van érdekes tennivalókkal. Csak a képzelet vagy az energiánk hiánya állhat utunkba.”

Ami nekem a legszimpatikusabb Csíkszentmihályi felfogásában, az az, hogy nem engem, az olvasót akar megváltoztatni, nem akarja nekem megmondani, hogy milyen legyek, hogy milyen magatartásforma vezethet el a sikerig, hanem arra buzdít, legyek, amilyen vagyok, és inkább a környezetemet, tevékenységeimet igazítsam magamhoz. Teremtsem meg magam számára az ideális feltételeket. És erre talán akkor is van esélyünk, ha külföldre költözve tiszta lappal indulunk.

Persze, evvel a könyvvel sem lehet egy csettintésre eljutni a boldogsághoz, de – ha az ember odafigyel – legalább az oda vezető ösvényre rálelhet.

Ha Csikszentmihályit „élőben” is meghallgatnád, akkor ajánlom ezt a TED előadást.

Ha nem látod a videót, akkor KLIKK IDE a linkre.

Ha a külföldi életről, külföldre költözésről olvasnál még többet, akkor izgalmas meglepetéseket találsz itt a Nők Külföldön oldalon. KLIKK IDE a meglepetésekért. 

Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.

Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.

Comments

comments