Amikor a férj követi a feleséget – 2. rész

A tegnapi interjú folytatása. KLIKK IDE, ha még nem olvastátok. Ez a cikk egy kevésbé megszokott helyzetet mutat be: amikor a férj költözik a felesége munkája miatt külföldre. Kristófot kérdeztem, aki hamarosan Franciaországba költözik a gyerekekkel a felesége után.

Mit tanultál ezalatt a 2 év alatt, amíg a külföldre költözésre készültetek? 

Egyrészt azt, amit már régóta tudok, de most újra bebizonyosodott, hogy ha kitűzök egy célt magam elé, mégoly nehezet is, akkor azt előbb vagy utóbb, kisebb-nagyobb változtatásokkal el lehet érni. Persze, nem a Holdra akarunk utazni. Másrészt azt, hogy rengeteg szervezéssel és tervezéssel jár egy ekkora horderejű feladat lebonyolítása. Harmadszorra, hogy mindig érik az embert meglepetések, ha mégoly felkészültnek is tartja magát. Negyedszerre pedig azt, hogy óriási élmény otthon lenni a gyerekekkel, teljesen egyedül, úgy, hogy a feleségem távol van tőlünk. Ezt azért tartom fontosnak, mert átstrukturálódott már 3 hét alatt is mindkét gyermekemmel a kapcsolatom. A lányommal születése óta nagy volt a szerelem, míg a kisfiam inkább a mama kedvence volt. Most viszont, a fiammal is sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, a lányommal pedig következetesebbé váltam, határozottabb lettem vele szemben, már nem tud három pillanat alatt levenni a lábamról.

A gyerekekkel egyedül nagyon kimerítő tud lenni – lányunk 3 és fél éves, míg a kisfiúnk nemrég töltötte be az egyet – vannak agyrohasztó félórák, vagy olyan szituációk is, amelyekben legszívesebben otthagyna az ember csapot-papot. Ha ezeket túl tudom élni, akkor már nincs nagy gond. A nehéz percek ellenére higgadtnak kéne tudni maradni. Alapvetően nyugodt embernek ismernek, de a mostani helyzetben néha nálam is elszakad a cérna, olyankor leginkább a hangomat emelem fel, de ezek az alkalmak egyre ritkábbak. Már nagyobbrészt meg tudom oldani a kritikusnak ígérkező szituációkat határozottsággal. Most nagylányommal az önálló öltözködést gyakoroljuk. Az eleje irgalmatlan volt, nagyon kemény két hét van mögöttünk, a sírva földhöz vágós hisztitől a „papa, nem tudom felvenni a cipőmet”- ig mindent produkált már, de eljutottunk odáig, hogy szinte önállóan fel tud öltözni, már nem a „nem tudom”-mal kezdi a procedúrát, hanem legalább megpróbálja. Azt gondolom, hogy ez egy jó eredmény. Azt mindenképpen megmutatta, hogy, ha van segítség, akkor hajlamos az ember a gyerekének mindent megtenni, de ha egyedül kell mindent megoldani, akkor, ha nem akar darabjaira hullani, azonnal előtérbe kerül az, hogy a gyerekben rejlő potenciális önállóságot kihasználja. Úgy vélem, ez a gyereknek is jó, mivel őt is feldobja a sikerélmény, hogy egyedül fel tudja venni a harisnyáját, pulóverét. Látható az is, hogy egy nüansznyi változtatással mennyi energia szabadul fel, ugyanis lányomat így nem a hónom alatt tartott öccsével kell öltöztetnem, elég néha megigazítani az adott ruhadarabot, ha nagyon nem megy a dolog.

–

–

Mit tanácsolnál azoknak a pároknak, akik most készülnek külföldre és a nő fog dolgozni?

Meg kell tervezni az utazást! Legyen elegendő készpénz tartalékuk, legyen annyi mozgósítható tőkéjük amelyből a célországba el lehet jutni, egy lakást a helyi feltételeknek megfelelően, tehát a kauciót is beleértve, ki lehet bérelni és amennyiben szükséges, be lehet rendezni. Valamint, legalább egy hónapig meg is lehessen belőle élni. Valamennyire beszélni kell a nyelvet, legalább addig érdemes eljutni, hogy tudjad, hogy mit nem értesz. Érdemes a kinti nyelvtanulási lehetőséget még itthonról felmérni. Ne menjen ki senki sem egy ígéretre! Legyen szerződés, de legalábbis valamilyen előszerződés. Vagy legalább tudja azt, hogy milyen munkakörben van lehetősége kint dolgozni, hol keresnek munkaerőt. Praktikus tanácsokat lehet találni a neten eleget, ezeket érdemes megfontolni, sok pénzt és energiát lehet velük megtakarítani. Például, hogyha gyerekkel mennek, fel kell mérni a gyerekkedvezmények rendszerét, az igényléshez szükséges jövedelemigazolásokat be kell szerezni még itthon, le is kell fordíttatni. Legyen minden iratból másolat és pár darab igazolványkép is, stb. Franciaországban egy ördögi kör alakul ki, ha az ember bankszámlát akar nyitni úgy, hogy még nincs lakcíme. Ugyanis lakást csak bankszámla birtokában lehet bérelni. Úgy tudom, Angliában hasonló a helyzet, ezért ennek a feloldására is kell valahogyan készülni, megoldást kell találni rá. Ebben is sokat segíthet egy helyben található ismerős, sőt, ha két órán belül elérhető közelségben lakik, akár még mosni is lehet nála, ez nagyon nagy előny lehet.

Szükség van az alkalmazkodókészségre és folyamatosan kompromisszumokat kell kötni. A helyzetből fakadóan a fogadó országban, és egymással is. Rengeteg türelem és odafigyelés szükséges ahhoz, hogy megértsük a másik problémáit, a szerepcsere pedig ennek egy nagyon jó módja. Egyetlen férfi sem lesz kevesebb, vagy hitványabb, vagy nem válik nővé, mert úgynevezett „női feladatokat” lát el a családon belül. Akár átmeneti pár hónapról, akár évekről van szó. Vannak olyan szokások, hobbik, amelyeket sajnos fel kell ilyenkor adni, ezzel is érdemes számolni.

A kisgyerekes családapáknak pedig azt, hogy nagyon félelmetesnek tűnik sok minden, de megfelelő hozzáállással legyőzhetőek az akadályok. Én egészen addig, amíg nem volt más lehetőségem, nem tettem le, talán csak kétszer a kisfiamat este aludni. Öt hete pedig teljesen egyedül meg tudom oldani, az ember feltalálja magát, a legkétségbeejtőbb szituációkban is.

Érdemes lejegyezni a történéseket, én napló helyett blogot írok, a herblay406.blog.hu címen, amit néha érdemes visszaolvasni. Ez egyrészt segít abban, hogy lássam, hogy honnan hová jutottunk, másrészt megmutatja a belső változások egy részét is. A blog egyébként azért is született meg, mert sokakat érdekel a környezetünkben, hogyan éljük meg a folyamatot, az új helyzetet, egyenként pedig nem tudunk mindenkit tájékoztatni.

Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.

Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.

Comments

comments