Pasi követi a nőt Ausztráliába

Az előző cikk után most egy másfajta történetet mutatok meg Nektek. Annyi a hasonlóság benne, hogy itt is a férfi követte a nőt. Szerintem nem árt, ha egy kicsit megismerjük a másik oldalt is. 🙂

Dominikkal készítettem interjút, aki még a válság előtt nem sokkal követte párját Ausztráliába. Az ő álláskeresésének, beilleszkedésének a történetét olvashatjátok. Az interjú nemcsak a személyes történet miatt izgalmas, hanem sokat tanulhatnak belőle azok is, akik most keresnek állást külföldön.

Mesélj egy kicsit magadról

Informatikus mérnök végzettségem van. Elég sok területen megfordultam már az informatikán belül: voltam már informatika tanár, rendszergazda, ügyfélszolgálatos, szoftver tesztelő, auditor es biztonsági szakértő is. Legutolsó munkahelyemen Magyarorszagon, egy BIG4-nal voltam menedzser informatikai audit és kockázatkezelés területén.

Miért költöztetek a pároddal külföldre?

Párom 1,5 evet mar élt Ausztráliában ösztöndíjjal. Akkor ismerkedtünk meg amikor visszajött Magyarországra. Számára mindig is nyilvánvaló volt, hogy vissza szeretne menni és én is szerettem volna külföldön kipróbálni, illetve továbbfejleszteni képességeimet. Mégis elég váratlanul ért, amikor a párom PhD ösztöndíjat kapott Melbourne-be. Éppen lakást vettem Budapesten, minden pénzem elment a felújítására, de tudtam, hogy ilyen lehetőseget nem szabad kihagynunk, úgyhogy gyakorlatilag hitelekből nekivágtunk az útnak.

Hogyan képzelted a külföldi életedet és a valóságban hogy alakult?

2008. szeptemberében érkeztünk Melbourne-be, de az álláskeresést már korábban elkezdtem. Mivel multinál dolgoztam, cégen belül is megpróbáltam kinti állást intézni, illetve a konkurenciával és több fejvadásszal is felvettem a kapcsolatot Magyarországról. Amit mi akkor meg nem tudtunk, de a kintiek mar látták, hogy itt bizony valami nincs rendben a világgazdasággal. Ausztráliát nem érintette durván a válság ugyan, de nagyjából létszám stoppot rendelt el minden cég, hogy kivárják, hogyan alakul az évük. Így hát nem sikerült Magyarorszagról semmilyen munkát találni, – meg igy visszatekintve latom, hogy nem is csináltam túl ügyesen – gondoltam a helyszínen majd szerencsésebb leszek.

Hogyan zajlott az álláskeresési időszak? 

Ausztraliában az álláskeresés kicsit másképp zajlik, mint amit Magyarországon megtapasztaltam. Magyarországon hozzászoktam, hogy kapós vagyok, a fejvadászok találnak meg jó ajánlattokkal. Itt ez másképp történik. A fejvadász végzi gyakorlatilag az első állásinterjút, nehéz továbbjutni rajtuk. Minden állásra több száz jelentkező van (ahol a helyiek, helyi akcentussal, helyi tapasztalattal előnyben vannak) és a fejvadász csak olyan jelentkezőt küld tovább a cégnek, aki mar teljesen megfelel a pozícióra. Ha sikerül ugyfél állásinterjút elérni, az már fél siker. Mivel minden állásra sok a jelentkező, ezert a gyorsaság és a személyes kapcsolat a fejvadásszal sokat számit. Gyakorlatilag állást keresni egy teljes munkaidős elfoglaltság. Emellet szakmai rendezvényekre kell járni ismerkedni, növelni a kapcsolati tőkét. Alacsonyabb pozícióba sehova nem akartak felvenni, mert tudtak, hogy amint találok jobbat továbbállnek.

Angolul mar középiskolában is tanultam – nem túl lelkesen – és munkában is használtam Magyarországon, viszont itt elég nagyok a nyelvi elvárások magasabb pozícióban. Gyakorlatilag angolul is olyan szinten kellett volna tudnom tárgyalásokat vezetni és emberek munkáját irányítani, mint azt magyarul tettem. Mivel itt minden ország minden akcentussal képviselteti magát, meg kellett tanulnom megérteni az ausztrál, ír, dél-afrikai, indiai, kínai stb. akcentust, hogy napi szinten tudjak kommunikálni és dolgozni velük, Nem akartam úgy beszelni angolul mint Fekete Pákó magyarul. 🙂

Nehéz volt a Magyarorszagon bevált és működő stílust levetkőzni és új stílusjegyeket magamra venni. Itt az emberek általában azzal kötnek üzletet, azt alkalmazzák, akit kedvelnek, akivel el tudjak képzelni a mindennapi munkát közösen ezért az un. ‘small talk’ elég fontos. Izgultam, hogy mi van ha nem értek valamit, ok nem értenek engem, hülyeséget válaszolok, beégetem magam. Igy nem tudtam magamat úgy eladni angolul mint magyarul.

Azért kisebb munkákat sikerült találni mint, weboldal készítés (mivel weboldalt mar évek óta nem csináltam, ezert ez sem volt egy sikersztori, vagy pedig önkéntesként pincérkedtem egy non-profit étteremben ahol ezert ételt kaptunk.

Párom közben a PhD-je mellett bolti eladóként dolgozott, hogy anyagilag valahogy szinten tartsuk magunkat.

–

Hogyan élted meg ezt az időszakot és mi segített átvészelni?

Igazából egy lefele gyűrűző spirálnak éltem meg ezt az időszakot. Ahogy telt az idő és egyre több kudarc ért álláskeresés közben, egyre kilátástalanabbnak tűnt a helyzetünk. Pénzünk nem volt, az életszínvonalunk jelentősen csökkent.

Az eddigi értékrendszeremet teljesen át kellett értékelni, olyan aproságoktól kezdve, hogy hogyan társalgok emberekkel, mit gondolok különböző dolgokról, mik fontosak és mik nem fontosak az életemben, mi ad önbizalmat.

Alapvetően elég makacs vagyok, és segített, hogy hittem benne, hogy előbb utóbb sikerülni fog megállni a helyem ebben a társadalomban. A párom elég versengő típus és sikeres háttérrel rendelkezik, ezert egyszerűen nem engedhettem meg, hogy ne legyek sikeres. 🙂

Október-novemberben még nem tudtam állást találni,  december-januar-februárban nyári szünet van, ilyenkor állások is ritkán vannak, igazából csak júniusban sikerült az első öltönyös állást megkapni.

Jelenleg hogyan éltek?  

Azt mondják, ha a szekér beindul… 🙂

Az első öltönyös állásom óta már sikerült megdupláznom a fizetésemet, és egyre érdekesebb és komolyabb munkát végzek. Jelenleg Canberra-ban dolgozom egy izgalmas SAP projekten, és most történt először, hogy nem én követtem a páromat, hanem Ő  jött velem egy új varosba a munkám miatt. Ő időközben abbahagyta a doktorizást amit nem szeretett annyira és saját vállalkozásba kezdett, ahol nagyon sok sikerélmény éri.

Mit tanácsolnál azoknak a pároknak, akik most készülnek külföldre a nő tanulmányai vagy munkája miatt?

Pároknak nagyon fontos, hogy összetartsanak, támogassák egymást jóban-rosszban és türelmesek legyenek egymással. Segíteni kell a párunkat beilleszkedni, és elfogadni olyan szituációkat, hogy van olyan terület ahol eddig az egyik volt jobb és most lehet hogy a másik lesz jobb. Fontos, hogy félrerakjuk a büszkeségünket és tudjunk egymástól és másoktól tanulni. Ezeket a dolgokat érdemes átbeszélni, miközben vigyázunk, hogy a másikat ne bántsuk meg.

Fontos hogy mindkét fel akarjon tanulni, fejlődni, nem szabad hagyni hogy az egyik begubózódjon és kifogásokat és kiutakat találjon, hogy miért nem sikerül beilleszkednie. Nehéz szituációkban ismerjük meg párunkat igazan, minden erősségével és gyengeségével együtt. Fontos meg, hogy a pároknak közös céljaik legyenek amiért közösen tudnak azonos erőbedobással dolgozni.

A magyar mentalitás, hogy mi mindig mindent jobban tudunk a másoknál, és híresen okosabbak vagyunk más nemzeteknél nem vezet előre. Nem szegyen másoktól tanulni, meg ha úgy gondolod hogy ha a másik nem is okosabb nálad, akkor is van olyan terület ahol tudsz tanulni tőle. Nagyon sok bevándorló úgy lett sikeres és gazdag, hogy „A hülye helyieknél én sokkal okosabb vagyok, az o hibájuk hogy nem fogadnak be engem, csakazértis megmutatom nekik, hogy jobb vagyok náluk” és így lehet gazdag és sikeres a bevándorló, csak boldog nem. Elég sok ilyen megzakkant alakkal találkoztam már.  🙂

Másik gyakori zsákutca amit latok – én is elkövetek néha – és egyáltalán nem segíti a beilleszkedést, ha külföldön is magyarokkal barátkozik az ember. Magyar rendezvények, magyar bulik, magyar barátok. Így egy egész kellemes eletet ki lehet alakítani, viszont igy rengeteg helyi dologból kimarad az ember, rengeteg érdekes kultúrát és újdonságot hagy ki az életéből és egy egész életet le lehet így élni, hogy nem sikerül beilleszkedni az adott kultúrába.

Fontos, hogy befogadjuk az új választott kultúrát, és ne ítéljük el őket a különbségeik miatt. Próbáljuk megérteni, hogy nekik mi a fontos, nekünk mi a fontos, és ezek a dolgok összeegyeztethetőek-e. Úgy tapasztaltam, hogy minél idősebben vált országot és kultúrát az ember, annál nehezebben mehet a beilleszkedés. Fontos, hogy rugalmasak, tanulékonyak legyünk és ne féljünk változtatni szokásainkon, világnézetünkön, mentalitásunkon. Nagyon furcsa volt látni pl egy belga vékony szőke barátunkat Olaszországban, ahogy úgy beszélt és gesztikulált mint az olaszok vagy egy Magyarországról ismert barátunkat ausztrálok között látni és arra gondoltam, hogy „ez most miért játsza meg így magát? miért majomkodik? miért nem úgy viselkedik mint ahogy eddig láttam tőle Magyarországon?”. De most mar látom, hogy evek multaval en is „majomkodok es megjatszom magamat” ami igazabol a viselkedesmintam reszeve valt es igy erzem jol magam. 🙂

Ha tetszett a bejegyzés KLIKK IDE és kövess a Facebook-on is.

Ha pedig a LinkedIn csoporthoz csatlakoznál, KLIKK IDE.

Comments

comments